Az elemi erők hercegnője 2.

By: kowi121

9. fejezet: Tiszta hatalom, Halál és Élet összecsap

Míg a felmentőcsapat iránytalanul ment addig Akaye a cellában egyre magányosabb lett. Végül mikor 2. napja volt ott, bejött valaki, és azok nem az őrök voltak.

-NA! Odaadod a hatalmadat?

-Soha… -mondta ki fáradtan.

-NA! Ne csináld! Nincsen kedvem itt álldogálni.

-Akkor ül le, mert belőlem nem szedsz ki semmit sem! –kapott erőt a dühéből.

-Olyan, mint az Apja.

-Én, csak tudom. –jött be egy férfi. Akayeának ismerős volt.

-Te vagy az!

-Ilyen rossz a memóriád?

-TE vagy ki az Átok megtámadott!

„-Szóval nem csak egy lénye van!” –Akaye felállt de a láncok visszatartották.

-Mi akartok tőlem? És a királyságomtól?

-Én nekem csak a Szent kékkő darabjai kellenek mi anyádnál, vannak!

-Nekem meg a Fellegváros mi az én tulajdonom!

-Még, hogy a tiéd??? Anyám a jogos Örökös, én meg az utódja vagyok!

-Tévedsz! Teva első szülötte a bátyám Holyx! Én vagyok a második! Mi ketten ikrek vagyunk! És a harmadik meg Kei! De mivel a Bátyámat megölte Anyád, enyém! És hogy ne csak én szenvedjek, van egy kis meglepetésem. Fiam! –bejött a maszkos fiú. Odament és levette a maszkját. –Üdvözöld szépen a testvéredet Akaye! Az én fiam és nem Kagoméjé. Mivel ő megölte Bátyám és Férjem és meg elvettem a Fiát! A Halált! HALÁLT mivel pusztítani lehet! –ördögien elkezdet kacagni. Akaye nem vette le a szemét a fiútól ki úgy nézet ki, mint Inuyasha mikor ember. Ő közömbösen nézett rá, pedig gondolatai csak úgy kavarogtak.

***

-Na most merre Hayate? Eddig az ösztöneidre hagyatkoztunk. Most meg feljöttek a csillagok.

-Most követjük a Dréko csillagot.

-És azt honnan tudod, hogy melyik?

-Az én szememmel az a csillag zölden világít. Meg van! Tudom, merre kell mennünk!

-Szólok a többieknek. –csapatunk, reggel és este megy. Amíg fel, nem jönnek a csillagok és Hayate meg nem, találja a Dréko csillagot addig aludni, tudnak. Ismét útra keltek.

-Inuyasha!

-Mi akarsz Hayate?

-Ha arról lenne szó, hogy a lányod kezét oda kellene adni valakinek. Ki lenne az?

-Az kibe beleszeret. Nem akarom meghatározni, hogy kihez menjen hozzá. Nekem csak az számít, hogy boldog legyen azzal. –mondta és a válla fölött, hátranézet a mosolygó Kagoméra ki Rinnel és Sangoval beszélgetett.

***

„-Nem hiszem el! A testvérem az ki ellen akkor harcoltam. De miért? Talán nem emlékszik semmire sem?? Ja! Hülye vagyok. Nem is emlékezhet rám. Hisz még túl fiatalon elválasztottak minket. De nem fogom hagyni! Visszaszerzem az öcsémet!” –Akaye felállt és elkezdte ráncigálni a láncot. Nem érdekelte, hogy ki van fáradva. Csak az, hogy ki kell jutnia.

***

Egy nő száll le az erkélyre. Besétál a szobába, ott két bölcső van.

„-Az egyik a HALÁL! A másik meg az ÉLET! Csak a Halál kell nekem!” Megfizetsz, azért amit a családommal tettél Kagome! Nem hagyom, hogy te boldogan élj, míg én szenvedek! –felvette a kezébe a fiút. Ő elkezdett sírni és a másik csöppség is. –Csít legye Halál! Mi ez itt? Á! A bölcsőre van írva neved. Sekayi. Milyen fura név. Nekem mindegy de azt biztosan tudom, hogy te egy remek fegyver leszek. Mi, már jön is? –gyorsan kiment az erkélyre és felszállt. Valaki kifutott az erkélyre és elkiáltotta magát.

~Sekayi! SEKAYI!!!!!!!!!!!! SEEEEKKKKAAAAYYYYIIIII!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!! –kelt fel egy fiú. „-Mát megint ez a rémálom. Túl sok minden titkol el előlem Anyám. Lehet, hogy nem viccel és az a lány a testvérem lenne. De akkor ki az anyám? És ki az apám? Meg kell, tudom!” –kikelt az ágyból és egy száll gatyában elindult egy másik szobába. Nem kopogott.

-Ébresztő!

-Igen uram? –ugrott ki az ágyból az illető.

-Toy! Lenne egy kérésem.

-Mi lenne az?

-Mivel te alakváltó vagy deríts ki azt, hogy a cellában lévő lánynak kik, a szülei.

-Értetem. –átváltozott egy egérré és úgy ment le. Addig Sekayi az ágyára feküdt és a plafont nézte. Két kezét a feje alá helyezte. Toy átváltozott kis madárrá és közelebb ment. Akaye még mindig ugyanazt csinálta. Csukói már ki volt pirosodva. Leült pár percre, s észrevette a kis madarat.

-Szia! –köszönt neki kedvesen. A madárka közelebb ment. –Elveszteted a szüleidet? –a madárka bólintott. –Én nem. De a testvéremet igen. Látom nem érted. Az apám egy Hanyou a neve Inuyasha. A mamám meg egy miko és egy Elemi Angyal leszármazott. És a neve Kagome. A testvéremet akkor veszítetem el, mikor meg születtünk. Egész életemben titok vett körül. Most meg romokban hever az egész életem… -Akaye lehajtotta fejét így nem látta, hogy a kis madárka elmegy. Kiment és átalakult egérré és visszament a szobájába.

-Uram! Megszereztem!

-Kik?

-Apja neve: Inuyasha. Anyja neve: Kagome.

-Kösz! –mondta és kiment. „-Muszáj sétálnom egyet.” –gondol egyet. Kiment a lovakhoz felnyergelte a sajátját és kilovagolt az erdőbe. Olyan éjfél fele járt az idő de őt nem zavarta a hideg vagy az a tudat, hogy csak egy gatyában van. „-Szóval, akit én most anyámnak hívok az nem az. Erre utal a rémálmon is. Ki kiáltotta a nevemet, ő lesz az anyám. És aki hallottam még sírni ő meg a testvérem. Az egész életem romokban hever… nem csak titokban éltem egész életemben, de most még rá az is, hogy nagyobb a családom, mint hittem.”

-NEM ADOM FEL!!!! –mondta Akaye és megint, elkezdte rángatni a láncot. Csuklóiból már kis csíkban folyt a vére. De nem törődött vele. Végül nagy nehezen sikerült neki. Ekkora már a csuklóiból folyt a vér és a húst is lehetet látni, na meg az izmokat. Most már csak egy cella választja el a szabadságtól. Fáradságában lepihent. De még látta, hogy valaki bejött. Kinyitotta a cellát.

-Tessék biztos éhes, és szomjas lehetsz. –mondta egy női hang.

-Ki… vagy? –kérdezte elhaló hangon.

-Kesy a nevem. És én a 4 elrabolt tagja vagyok.

-Az… meg… mi?

-Akiket születésük elraboltak. És a te testvéred a 4. Én nem vagyok Pokol Angyal. Én csak keresem a múltam. És szerintem te meg tudod nekem találni. –mondta. Lehet, hogy még mondott valamit. De azt már Akaye nem hallotta, mert elaludt.

***

Reggel mikor Akaye felébredt a cella ajtaja nyitva volt. Megette, megitta, ami ott volt. „-Kesy! Ezt ő hozta. Remélem semmi baja, nem esik!” –felkászálódott. Mikor jött a reggeli ellenőrzés megölte a két őrt avval a technikával mit az apja tanított neki. Ott voltak a tárgyak mik az Elemekhez szolgált, azt felkapta és menekült.

-Riadó! Riadó! A fogoly megszökött! –az egész palota Akayét küldözte. Ő a palota falán futott. Leugrani nem tudott, mert ott tüskék voltak felállítni.

„-Hol van már az a hülye bejárat? Na végre! Ott van!”

-Lőjétek le! Nem menekülhet!!!

„-A francba!” –sikerült eljutni oda, ahol nem voltak tüskék. Leugrott és a földre érkezve bukfencezett egyet és utána felállt és futott tovább. Mosollyal az arcán futott tovább.

-Megállj! –mondta valaki.

-MI?! –Akaye megállni kényszerült. Előtte Sekayi állt, még mindig egy szál gatyában.

-Nem mehetsz tovább.

-Engedj!

-Nem tehetem! Köt az esküm.

-Rendben. Ha akarsz, harcolhatunk!

-Nem vagy ellenfelem!

-Egész életemben harcra képeztek! –leszúrta a földbe a kardját rákötözte a szalagot. A gyűrűt is a kardra rakta. Bal kezében a tőr, jobban meg a kard. –Betojtál?

-Csak szeretnéd! –a nyeregről levette a kardot, mi mindig ott van. Leszállt a lóról. A paripa visszaindult a palotába. Mindenki a falakhoz tömörült, hogy lássák a harcolt. Elkezdek harcolni. Csattogott a két kard. Egyszer Sekayi nyomta hátra Akayét, máskor meg fordítva. Különböző módon támadtak egymásra. Egyszer Sekayi kilökte Akaye kezéből a kardot. Sekayi megfordult, hogy fel tudja venni.

-Első számú dolog a csatában! SOHA NE FORDÍST HÁTAT AZ ELENFÉLNEK! –Akaye hátulról megrúgta. Sekayi elesett. Akaye amint földre ért gyorsan megfordult.

-Te kis!

-Na mi vagyok???

-Korcs vagy!

-DE te is az vagy! –Akaye összetette a tőrt és a Kardot és a tőr beleolvadt a kardba. Ismét folytatták a harcot. És ekkor valami furcsa történt. Mindketten térdre estek, és ordítottak a fájdalomtól. Mikor ez abbamaradt alig különböztek egymástól. Mindkettőnek füleik voltak a feje tetején. Körmei megnőttek, hajuk fehér volt. Akaye kardal teljesen kék volt minden részlete, Sekayi meg színtiszta fekete. Mindenki ámuldozott. A két testvér összenézett mintha saját magukat látnák. Sekayi már nem a gatyában volt, hanem olyan ruhában, mint Akaye csak neki fekete volt. Hirtelen az erdőből egy csapat bukkan elő, és valaki elkiáltja magát.

-ELÉG!!!!!!!! SEKAYI!!!!!! AKAYE!!!!!!! GYERMEKEIM!!!!!! HAGYJÁTOK ABBA!!!!!!! KÉRLEK, HAGYJÁTOK ABBA!!!!!!!!!! –ordította Kagome. Mindenki ránézett, s ő kétségbeesetten gyermekeire. Ki még mindig egymást nézték harcállásban.

***

Folytatjuk!!!