Az elemi erők hercegnője 2.

By: kowi121

11. fejezet: Sekayi lázadása

Egy tónál vagyunk. A vízesés hozza ide a vizet. Egy kislány játszadozik a parton.

-Lá lál lál! –énekel a kis csemete. Meglát valakit a vízben. –Uram. Jól vagy?

-Ah… -a kislány megijedt és elszaladt. Az idegen a hátrafordult és az eget kémlelte.

-Hát túléltem… –mondta és elaludt.

-Ébresztő!

-Ha?!

-Jól vagy?

-Igen azt hiszem… Ahhh!!!

-Mid fáj?

-A jobb karom.

-Hagy, nézzem. –a lány megnézte és ellátta. –Hogy kerültél a vízbe?

-Mi a neved?

-Mi?! Tessa. Neked?

-Nem érdekes. –állt fel.

-Akkor miért kérdezted?

-Ismered a Fellegvárost?

-Ezen a helyen mindenki ismeri! És az uralkodott Keit! Meg a fiát Hayatét. Na meg a trón jogos uralkodóját Kagomét és lányát Akayét.

-Aha.

-Akkor? Mi a neved?

-Yate.

-Furcsa a neved! Na mindegy! Gyere el hozzám.

-Szia! –köszönt rá egy kislány.

-Ööö… Szioka!

-Az én nevem Tekyla. De vagyok pia! Mi a neved?

-Rendben. Ha… akarom mondani Yate.

-A húgom talált rád itt.

-Gyere el hozzánk!!! Léccí!!!!

-Rendben van Tekyla. –Yate, Tessa és Tekyla elindultak Tessa háza felé.

***

Egy nő száll le az erkélyre. Besétál a szobába, ott két bölcső van.

„-Az egyik a HALÁL! A másik meg az ÉLET! Csak a Halál kell nekem!” Megfizetsz, azért amit a családommal tettél Kagome! Nem hagyom, hogy te boldogan élj, míg én szenvedek! –felvette a kezébe a fiút. Ő elkezdett sírni és a másik csöppség is. –Csít legye Halál! Mi ez itt? Á! A bölcsőre van írva neved. Sekayi. Milyen fura név. Nekem mindegy de azt biztosan tudom, hogy te egy remek fegyver leszek. Mi már jön is? –gyorsan kiment az erkélyre és felszállt. Valaki kifutott az erkélyre és elkiáltotta magát.

~Sekayi! SEKAYI!!!!!!!!!!!! SEEEEKKKKAAAAYYYYIIIII!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

-ÁÁÁÁ!!!! „-Meddig fog kínozni ez az álom? Meddig? Mióta találkoztam avval a lánnyal az óta ez az álom, gyakrabban jön elő. Valimkor azt álmodom, hogy egy fán vagyok és nézek egy lányt. De ez… várjunk csak! Már emlékszem mikor anya… vagyis Helyx mondta, hogy figyeljem. Ő volt az, semmi kétség!” De valaki mondja, meg miért álmodom újra meg múltat??? –Sekayi felemelte fejét. Hangot hallott. Mi ezt suttogta.

~Gyere! A válasz nálam van! –valamiért követte a hangot. Biztonság kedvéért magával vitte a kardját.

-Ki vagy? –kérdezte mikor a hang forrásához ért. Egy férfi állt ott és egy maszk volt az arcán. –Ki vagy? –kérdezte ismét. A férfi levette a maszkját és belenézett Sekayi szemébe. –Ki vagy? –kérdezte egy kicsit elbizonytalanodva.

-A nevem nem érdekes Sekayi!

-Honnan tudod a nevem?

-Tudok egynéhány dolgot rólad és az elfelejtett családodról!

-Mit tud te egyáltalán a családomról?

-15 évig én vigyáztam rád. És most, hogy a tested felfejlődött a kellő szintre el kell mennem.

-Hova?

-Én egy halott vagyok. De megígértem magamnak valamit és azt még be kell tartanom.

-MI?!

-Visszaviszlek a múltba, ahol még nem vagy megszületve! Nézd az ÉN szememmel mit tett a TE Nevelőanyád! És megmutatom mit tett ez ellen az igazi Mamád!

-Te csak viccelsz!

-Sosem viccelek mikor a lányom fiáról, van szó!

-MI?!

-IDŐ KEREKE! KÉRLEK TÉGED! MUTASD MEG NEKI A MÚLTAT MIKOR MÉG NEM VOLT! MUTADS MEG NEKI MIRE KERESI A VÁLASZT! –Sekayi hirtelen hátraesett. Zuhant és zuhant végül megállt a levegőben, ő körülnézett.

~Hol vagyok?

~Ez itt az a nap mikor anyád megismerte apádat. –forog az idő, pereg a mutató.

~Mi történt?

~Semmi különös csak az idő megy. Szűk az időnk.

~És ez meg mikor volt?

~Ez akkor volt mikor anyád megkapta a 4 elemet.

~Helyx mesélt róla a 4 fő elem, és aki uralja annak nagy a hatalma. –forog az idő, pereg a mutató.

~Megint?

~Igen. Ez az a harc mikor Helyx bátyja elrabolta Kagomét. –Yaku megmutatta az összes részletett ennél, döbbenve nézte. Forog az idő, pereg a mutató.

~Ez is meg…

~A születésünk után?

~Igen. –Sekayi látta, mennyien vannak ott, és mennyien ünnepelik a születésüket, látta a bált és végül az elrablását. Minden kedves pillanat egyre jobban meggyőzte valami Sekayit, és az elrablása meg feldühítette. Mikor felkelt ugyanott volt, felállt és visszament a szobájából.

„-Szóval Yaku még nem távozott el. Nem hagyom, hogy a jó kis fegyveremet elvegye! Ha már a 4 elem nem lehet az enyém! Akkor ez az lesz!”

***

-Yate! Ugye itt maradsz??? –lassan 2 hete van Tessánál Yate. Tessa és Tekyla szülei meghaltak évekkel ezelőtt és most Tessa vigyáz kishúgára.

-Sajnos nekem is van kötelességem.

-Mi lenne az?

-Nem mondhatom meg! Köt az esküm!

-Mindig, ha közel akar valaki férkőzni a titkodhoz. Ezt mondod? Vagy most találtad ki!

-Nem!

-Esküdt, pedig csak fontos emberek tesznek, na meg a katonák. –mondta Tessa.

-Katona lennél?

-Harcra neveltek! Ezen nem tudok változtatni, és a másikon sem.

-Miféle másikon?

-Tekyla! Elég legyen! Menjél szépen játszani!

-Rendben!

-Bennem megbízhatsz! Mond el nyugodtan!

-Ha megtudod valómat, nem hinném, hogy én bízhatnék benned!

-Egyre furcsább vagy! A neved! Most meg ez!

-ÁÁÁÁHHHHH!!!

-Mi baj???

-Semmi! –mondta, keze a szívén. A fájdalom mi belenyílat nem akart szűnni. Így kifutott a kunyhóból egyenesen be az erdőbe.

-YATE!!!!! –kiáltott utána Tessa, és futott utána. Yate egy tóhoz ment, letérdelt melléje.

-Karu! Itt vagyok!!!! –előjött egy madár és a fájdalom szűnni készült.

-Mi baj uram???

-Tudsz repülni?

-Sajnos még nem. Még nem érzem azt, hogy mozgatni tudnám!

-DE Akaye!

-Tudom! Én is érzem. Egyre mélyebb a sebe. –Tessa egy fa mögül kihallgatta, amit beszélgetnek. –De én érted aggódom! A karodon lévő seb nem akar gyógyulni. És még a lábadon is van egy.

-Velem ne törődj! Az a lényeg, hogy minél előbb…

-Elmenjél??? –jött ki a fa mögül Tessa.

-TE!!! –mondta Karu.

-Karu! Maradj nyugton!

-El akarsz menni? –kezdett el könnyezni.

-Nem el akarok menni, hanem fogok!

-Miért? A bánásmódommal van a baj???

-Nem, köszönök mindent, de én nem ide tartozom. És egyébként sem adhatom meg azt, amit te érzel irántam.

-DE miért nem??? –kezdett el sírni.

-Tudod, miért kérdeztem, hogy ismered-e a Fellegvárost?

-Nem!

-Azért mert nem akartam, hogy azért legyen jó sorsom, mert nagy a rangom.

-MI?!

-Te meg a húgod nagyon kedvesek vagytok, de ezzel egyetemben szegények is. Engem mindig arra tanítottak, hogy mindig fogadjam el a pompát, de nem szeretek pompában élni. Az igazi nevem meg Yate. Hanem Hayate. És a jegyesem Akaye, akihez húz a szívem.

-Egy hercegnővel nem vehetem fel a versenyt. Igaz… Igaz?

-Te is szép vagy. De, még ha nem is szeretném Akayét akkor is őt, kellene elvennem, mert túl sokat tudok róla. Bocsáss meg de, most már mennem kell. Viszlát. –felszállt Karura. Ő meg elindult nagy léptekben, mert a szárnya el volt törve. Tessa megértette, mit szerettet, volna mondani.

***

-Támadj!

-Nem!

-TÁMADJ!

-NEM! PUFF!

-Kérem úrnőm, engedjen el! –Kesy egy cölöphöz volt kötözve. És Sekayinak kellet, volna megkorbácsolni, de nem tette.

-TE csak hallgass! Tudom, hogy te voltál, aki kiengedte.

-Nem én voltam!

-Én meg nem teszem meg ezt Helyx!

„-NE! A nevemen szólít. Ez rosszat jelent!” De meg fogod!

-NEM! –mondta és elment onnan. Kesy megúszta a dolgot, mert Helyx felfigyelt valami fontosabbra. Este mikor senki sem volt ébren egy korbácscsattogást lehetett hallani. Kiáltást nem.

-Na még fellázadsz ellenem?

-…

-Miért nem szólalsz meg? –kérdezte gúnyosan. –Reggel még nagy volt a szád.

-Helyx! Megtaláltam a város gyenge pontját. MI?! –az őr ki bejött elképedt, amit látott.

-Erről egy szót se senkinek vagy meghalsz!

-Értettem.

„-Most már minden világos. Köszönöm idegen!”

~A nevem Yaku! Drága unokám! –mondta egy hang.

-Köszönöm. És döntöttem! Akaye! Készül fölt találkozásunkra! Kedves testvérem…-Sekayi elvesztette az eszméletét. Yakunak nyugodalomra tért. Akaye még mindi aludt de felriadt.

***

Folytatjuk!!!