12. fejezet
2006.01.29. 02:00
Az elemi erők hercegnője 2.
By: kowi121
12. fejezet: Beszélgetés
Sekayi még mindig alszik, de nem ott, ahol elájult. A saját ágyában volt.
-Jó reggel Uram.
-Maga meg ki?
-Úrnőnk jelölt ki ön mellé inasnak.
-Nekem 8. Vajon a tegnapi igaz volt?
-Mi Uram?
-Semmi.
***
-Akaye! Végre felébredtél!!! –Akaye olyan volt, mint Kagome, teljesen visszaváltozott.
-Jó reggel Anya! Apa!
-Látom jobban vagy.
-Igen sokkal!
-Hékás! Aky! Hogy van az én kedves… -Akaye az orrához emelte Kardját.
-Nem vagyok Aky!
-Oké, oké! Csak vidd innen! –Akaye elrakta a Kardját.
-Hol van Sesshomaru Bácsikám?
-Nincsen itt. Még tegnap elmentek Rinnel.
-Hova?
-Azt nem mondta.
-Anya! Elengednél le a földre?
-A múltkor is…
-Most nem fog megtörténni, mivel Royoga velem jön!
-Miért pont ÉN!
-Pofa be vagy megjárod! –súgta oda. –És a 4 elem is velem lesz! Léccí!!!!
-Na jó! Menjél! De 2 órát nem többet!
-Köcy!!!! Gyere Royoga!!!
-Mit kell még átélnem???? –kérdezte csak úgy Royoga. –De mond, csak miért akarsz te, egyáltalán lemeni? És pont most???
-Fogd be! A szívemet követem, amit súg nekem.
-És mist súg.
-Azt, hogy találkoznom kell Sekayival.
-MI?! –Akaye és Royoga Hajime hátán lerepültek a Fellegvárosból.
Közben ugyanabban az időben máshol:
-Rendben. Mindenki legyen felkészülve! –adta ki a parancsot Sekayi. Elindulta erdőben lévő vízeséshez. Ott levette páncélját, felsőjét és egy gatyában bement a vízbe. Mikor kijött ivott a vízből. Még korán volt de a hold és a csillagok már ragyogtak. A holdfény pont Sekayira világított. Valaki figyelte és ezt megérezte.
„-Mi történt vele? Miért vannak azok a sebek rajta?” –ki figyelte ismét kikukucskált de akkora már nem volt ott Sekayi. Visszabúj de ott már állt előtte valaki.
-Azt hiszed, nem tudom, hogy itt vagy Kesy!
-ÁÁÁ!!! –ijedtében kiment a tóhoz. –Mi történt veled?
-Mit érdekel az, téged? Nem a te fájdalmad!
-De tudok segíteni…
-Rejtem senki, sem tud! –mondta. Kesy közelebb ment. –Maradj ott! –nem érdekelte. Kesy megölelte Sekayit és ő is Kesyt.
-Miért nem engedsz valakit közel a szívedhez? –kérdezte. Sekayi megérzet valamit, ellökte magától Kesyt és gyorsan felugrott egy fára.
„-Miért ment el? Talál nincsen kész arra, hogy kinyissa a szívét.” –Kesy elindult vissza a táborba. Sekayi felmászott a fa tetejére. Emberi alakjában volt de még így is sok minden hallott érzet.
„-Érezlek a közelben Akaye!” lemászott a fáról fel vette ruháját, páncélját. „-Mi lesz! Erő mi bennem vagy! Miért nem engeded, hogy Hanyouvá változzam??? Na végre!” –Sekayi átváltozott Hanyouvá.
-Hova megy a fegyver? –hallott egy idegen hangot és előtte megjelent Naraku.
-Mi akarsz?
-Csak nem készülsz valahová? „A haja most fekete, nem fehér.”
-Nem rád tartozik!
-DE igen! Mert Akayeához készülsz! –és Sekayi haséba vágta kezét, kihúzta és eltűnt. Sekayit meg ott hagyta egy nagy sebbel a hasán. Felállt és elindult arra amerre érezte Akaye illatát.
-Meddig várjunk? Mindjárt letelik a 2 óra!
-Te menj vissza!
-Na de Akaye!
-Hajime! Vidd haza!
-De én fogok kikapni, ha te nem jössz velem!
-Menjél, vagy ÉN tőlem kell félned!
„-Jobb lesz, ha megyek, olyan mit az Apja. És én vajon Anyura vagy Apura hasonlítok?”
„-Hol vagy Öcskös!” –megrezzent a bokor. –Ha?! Sekayi!!!! –rohant oda. –Veled meg mi történt??? –egy fához döntötte, hogy megnézhesse a sebét.
-Aaahhh!
-Hogyan szerezted?
-Narakutól.
-Ne aggódj, ellátom a sebed.
-Köszi. –mondta. Nyugton volt, míg Akaye ellátta a sebét Mannen segítségével.
-Kész is van!
-Köszi. Most már jobb, sokkal!
-Nem kell megköszönnöd.
-Miért nem?
-Nekem az a fontos, hogy visszakapjam az egyetlen testvérem, ki az öcsém.
-Gondoltam, hogy te vagy az idősebb.
-Miből?
-Álmomban láttalak, elég sokszor és Yaku megmutatta a múltat, mikor születünk. Mi?! Te most sírsz?
-Igen! Mert örülök, hogy az öcsém vagy! –mondta és magához ölelte. Hosszú percekig voltak így. Akaye abbahagyta a sírást.
-Látod!
-Igazad volt Naraku! –suttogták.
-AKAYE!!!!!!!!!!!!!!! –Futott ki a bokrok közül Hayate. Előhúzta Aranykardját és elhajította feléje. Akaye nem tudta mi a fészkes fenét csinál. Akaye és Sekayi előtt megjelent Helyx.
-TE ÁRULÓ FIÚ!!!!!
-NEM VAGYOK A FIAD!!!!
-ÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!! –Hayate Kardja Helyx hátán egy sebet ejtett kihúzta és eltűnt.
-Akaye!!!! –rohant oda.
-HAYATE!!!! Vigyáz!!!! Elemi erők!!!! –Akaye előtte termett és a puszta kezével védte ki Naraku támadását. Felhasította a jobb karját, Naraku meg eltűnt.
-Akaye! Miért tetted?
-Te miért tetted?
-Karu!
-Igen?
-Tudsz repülni.
-Megpróbálhatom.
-Üdv! Az én nevem Hayate. És a nővéred a jegyesem.
-Sekayi! Örülök a találkozásnak, főleg azzal ki a tesom szívére pályázik. –kezet fogtak egymással. Felültek Karu hátára és elindultak.
-Nem mehetek oda, ahova ti.
-Miért nem?
-Nem tartozok sehova sem!
-Ne legyél ilyen! Az öcsém vagy! Vigyázni fogok rád! Te vagy az egyetlen ki megért engem, mert te az ikertestvérem vagy.
-Értelek. Értem mit akarsz mondani.
-Karu! Ne siessünk! –súgta oda.
-Én is erre gondoltam. –Karu szállt a magasban és vitte őket.
***
Folytatjuk!!!
|