Az elemi erők hercegnője 2.

By: kowi121

13. fejezet: Egy oldalon

-Riadó! Riadó!

-Mi az?

-Karu visszatért, és nem, csak Akayét hozza magával…

-Royoga!

-Igen Kagome?

-Hazudtál nekem!

-Akaye kérte meg, hogy jöjjek vissza!

-Hayatét és egy idegen fiút is szállít.

-MI?! Egy idegen fiút??? –Karu leszállt arra a helyre, ahol szoktak a madarak oda már kivonult az őrség. Kagome is odament.

-Akaye! –megölelte Lányát.

-Fiam! Boldog vagyok, hogy életben tudhatlak!

-Én is Apám! –Sekayi furcsán érezte magát. Kagome eléállt, míg ő a földet nézte Kagome megölelte, Sekayi meg megdöbbent.

-Isten hozott itt Fiam. –mondta, és akaratlanul is elkezdett sírni.

-Köszönöm… Anya. –Sekayi is megölelte. Inuyasha boldogan nézte ez a jelentettet, és azok is, aki ott voltak.

-KAGOME!!!!!!!!!

-Monoky! Mi van???

-Apák urnája eltűnt a temetőből!

-MI?!

-Naraku szagát érzem.

-Az meglehet, találkoztam vele és a hasamon lévő sebet is ő csinálta, ne meg Akaye karját is ő csinálta. –mindenkinek akkor tűnt fel, hogy Sekayi vérzik, és Akaye karja is.

-De sokkal erősebb mintha rajtad lenne.

-Nem! Lehet, hogy fel fogja éleszteni a hamvai segítségével! –ellátták az ikrek sebét és most mindenki a tanácsteremben, van.

-Mit tegyünk Kei!

-Kinél volt utoljára a Kulcs?

-Toutousainál. –válaszolt Inuyasha.

-Mi van rólam?

-TE vén kovács valaki elvitte Yaku urnáját!

-Jaj! Kiment a fejemből, hogy szóljak, egy kicsit vettem a hamvából és belekovácsoltam az ikerkardba. Tessék! Ne aggód, csak egy keveset vettem belőle.

-De miért volt szükséged rá. –kérdezte Kagome.

-Yakunak volt egy képessége mit kifejlesztett de sosem használt.

-Á! Tudom már. Nálad volt az utolsó kívánsága. Igaz?

-Úgy bizony!

-Miről van szó?

-Apánk egy utolsót kért. Mivel Akaye megmondta neki, hogy lesz egy lánya és két unokája még aznap leírt valamit egy lapra és odaadta Inutashionak azzal, hogy adja át a legjobb kardkészítőnek.

-Ő átadta nekem, és mikor találkoztunk először Kagome sejtetem akkor, hogy te leszel az anyjuk.

-Apa azt kérte, hogy a hamvait építsék be a kardokba. Így a képességét átadja a kardnak.

-A két kardot nem tudják egymás ellen használni, és ha érzik, hogy tulajdonosa nem az kinek engedelmeskedni kell akkor a legnagyobb erejük rejtve marad.

-Mi az?

-Ezt csak az ikrek tudják. Gyertek ide. –Akaye és Sekayi odamentek. –Tessék Akaye! Ez a tiéd, találkoztál már vele. –a vég kovács levette azt az anyagot, mivel betekerte.

-Átokkard!

-Látom, nem felejteted el. A tartóhüvelyének a fele is Yaku hamvából van a másik meg az itteni 1500 éves fából. Sekayi! Üdvözöllek itt!

-Üdv.

-Ez meg a tiéd. –kiszedte a másik kardot is az anyagból mibe beletekerte. –Neked kell rájönnöd a nevére. És ugyanúgy készült, mint Akayé. –Sekayi megfogta a kardot és átalakult Hanyouvá (visszaváltozott mikor a Fellegvárosba tartottak!). Mindenki elcsodálkozott.

-A neve Ékeskard!

-Brávó! Mindketten megfejtettétek a kardjaitok nevét. Most már az erejüket nektek kell felfedezni. Nekem most mennem kell. –s azzal Toutousai búcsút intett nekik. Mindenki megnyugodott, csak Inuyasha nem.

„-Túlságosan erősem éreztem akkor a szagát!”

-Minden rendben van Akaye? –Akaye és Hayate kint álltak Akaye szobájának az erkélyén.

-Aha. Boldog vagyok, hogy visszakaptam az öcsémet. –Hayate egy kicsit elszomorodott, de akkor valaki hátulról megölelte. –És annak még jobban, hogy téged visszakaptalak. –Hayate megfordult és magához ölelte Akayét.

-Ha tudnád, hogy én mennyire! –mondta és egy puszit adott a homlokára. Sekayi felmászott a tetőre és be akart kukkantani Akayéhez, de nem tette. Felült a tető tetejére és a csillagokat nézte.

„-Vajon most mit csinálhat Kesy és a többiek?”

-Inuyasha!

-Igen?

-Gyere ide.

-Itt vagyok! Mit szeretnél?

-Néz le!

-Akaye? És Ő! Puff!

-Ne bámuld ilyen feltűnően!

-Akkor sem kellet, volna fejbe csapnod.

-Miért nem? Várj! Tudom! Lehet, hogy így még butusabb vagy?

-MI?! Megállj! Megjárod! –Kagome befutott az erkélyről, Inuyasha meg követte. Inuyasha elkapta Kagomét és megcsókolta.

***

-Hol van Sekayi? –kérdezte Kei.

-A szobájában.

-Pisszt! Akaye!

-Mi van?

-Kelj fel!

-Mit szeretnél… SEKAYI! Mit keresel itt?

-Ki akarok jutni. Segítesz?

-Persze. De miért akarsz kijutni?

-3 barátom miatt. Őket elraboltam Helyx és szeretném megmenteni őket.

-Rendben. Csak felöltözöm. MI?!

-Halkabban nem lehetne?

-Teljesen elfelejtetem, hogy Hayate itt aludt el. –Akaye kikászálódott az ágyból, felvette egy másik ruhát. –Kész vagyok!

-Hogyan jutunk ki?

-Meg van! Emelkedj fel barátom! Sasame! Szólítalak! –megjelent a FarkasKutya. Ráültek, ő egy ugrással kint volt és az égbolton száguldott. –Merre volt a táborok?

-Arra! –mutatta meg az utat. Még nem jött fel a nap így sokan aludtak. Leszálltak a tábor közepére. –Én megkeresem őket. Te maradj itt.

-Rendben. –mondta. Telt az idő és Akaye egyre jobban aggódott. –Hol lehet?

-Ni csak egy kislány! –ébredt fel egy katona, evvel felkelte a többieket.

-Igaz!

„-Sekayi! Hol lehetsz???” –Akaye leszállt Sasameről.

-ÁÁÁÁ!!! –hallottak egy hangot.

-SEKAYI!!!

-Hova akarsz menni kislány???

-Nem vagyok kislány, és ha utamba állsz, meghalsz! –Sasame elkezdet morogni.

-Nem ilyesz meg egy kis kutyuli.

-Barátaim! Szólítalak titeket! Ezen órában éledjetek fel! Mannen a FÖLD szolgája! Hajime a LEVEGŐ szolgája! Sasame a TŰZ szolgája! És Sihin a VÍZ szolgája! –hatalmas fényáradat lett. Megjelentek, akiket hívott. Csak egy kicsit másképpen. A teste a FarkasKutyáé volt, szárnyai lettek és azok a Sasé voltak, a teste zöld színű csíkok voltak mik a Kisgyermek jelenlétét mutatta, és a feje meg a 1001 tó szellemének a feje volt. Akaye jobb kezében, volt az Átokkard, balban volt az összeolvad tárgyak kardja. Amit csak úgy hívott Aky, hogy SzentKard. Mindenki elképedt, mert még a ruhája is megváltozott, nem egyszerű fehér volt, hanem 4 színben virágzott. Átváltozott Hanyouvá és haja fehér lett. –Mit szóltok? Én vagyok az ÉLET. Én döntöm el, mikor éledjetek újra! És a testvérem Sekayi meg azt mikor haljatok meg! Szóval legetek jók és engedjetek el! –senki sem merte megállítani, valamiért nem azt a hangot hallották, mint az átváltozás előtt.

~Vesztettél ellenem~

~Nem! Még nem! Enged meg, hogy bizonyítsak!

~Mi akarsz te bizonyítani??? Elbuktál! Tested az enyém! És tudatod is~

~NEM! Az emberi lélek tud szeretni, még a gonosz csak gyűlölni meg puszítani tud!

~Maradj csöndbe és nézed végig, hogyan ölöm meg mindenkit, aki ezen a bolygón élnek!~

„~Nem engedhetem meg! Akaye! Te nem ilyen vagy!” –Akaye felült az összeolvadt elemekre. –Mi a neved így?

-Minek nevezel minket?

-Ha megfelel az én becenevem? Aky.

-Nekünk meg! –mentek előre.

-Ne most nincsen akkora szád Fiam!

-Soha sem lesz az erőm a tied „Anyám”.

~Nem fogom, csak nézni hogyan ölöd meg az embereket!

~Hallgass!~

~Mindenki ember! Még te is! Ha van ereje akkor is lelke egy ember! Ha megölsz minket ÉN újjá, fogok születni! Mindig lesz valaki, aki feltámad, és újra kezd mindent. És most ez ÉN vagyok! És meg akadályozom tervedet!

~Nyertél! Az emberi lény fontos valakinek. És az a valaki te vagy, mivel te irányítod, ki szülessen újjá. Teljes erőm a tiéd, de ne feledd! A tőrrel mindent újra teremthetsz! Viszlát Akaye! Emberek védője~

-Dehogynem!

-Míg én vagyok az ÉLET! Nem engednem, hogy az öcsémhez érjetek! –mindenki, aki ott volt megdöbbent. Nem is az állaton, hanem Akaye miatt. Ő nem észlelte de fehér szárnyai, lette. Sekayi a sebéhez kapott mit még Akaye csinált neki mikor harcoltak.

~Hol vagyok?

~A lelked legmélyén! Adok neked 4 elemet~

~Te ki vagy?

~Én Yakunak az ereje vagyok. Akayéban I. Akaye lakozik. Benned meg én. Ő már megkapta a 4 elemét. Most rajtad a sor. Tessék ez a Kard irányítja a vizet: Sily-t. Tőr irányítja a levegőt: Haji-t. A Szalag mi a kardra van kötve, az irányítja a földet: Maty-t. A Gyűrű mi a nyakadban van, az meg irányítja, a Tűzet: Saky-t~

~Ez szép és jó de mit kezdjek most velük!

~Változz át mit Akaye!~ -Sekayit körülvette egy fényáradat és mögötte is megjelent egy ugyan olyan állat, mint Akayének volt. Csak neki a színben volt más. Míg a FarkasKutya Akayénél fehér volt, kivéve fülei és mancsai, Sekayinál pont fordítva volt. Akayének Sasa barna, Sekayinak fekete. Az emberi forma és az 1001 tó szellemforma mind kettőnél ugyan olyan volt, színben is csak a nevük volt más. Sekayi ruhája nem színes volt, hanem fekete.

-Míg én vagyok a HALÁL! Nem engedem, hogy a nővéremhez érjetek! –meglepődtek, mert megint a ruhájukon kívül minden egyforma volt. Hajuk is ugyan olyan színű volt: fehér. És Sekayinak is szárnyai lettek mi fekete volt.

-Nem érdekel, öljétek meg!

-Nővérem!

-Öcsém! –előhúzták két kardjukat.

-ÁTOKKARD! SZENTKARD!

-ÉKESKARD! VARÁZSKARD! –aki jöttek, feléjük azokat megölték, de ugyan egyszerre csinálták a lépéseket.

-Hihetetlen! Teljes összhangban vannak. Ezért volt az mikor Akaye megrúgta mindketten elestek. Mert mind ketten a harcra koncentráltak.

-Mi ez a zaj? –kelt fel Kesy! –Toy! Wate! Keljetek!

-Miért?

-Itt van Sekayi! Emlékeztek mit ígért nekünk, mielőtt elment volna fürödni?

-Aha.

-Gyerünk! –mondták egyszerre mentek a hang felé. Mikor meglátták ledöbbentek.

-Segítsünk nekik! –mondta Toy. Egységes erővel sikerült legyőzni őket. De ismételten Naraku és Helyx elmenekült. Akaye és Sekayi visszaváltoztak

-Sekayi!

-Barátaim! –mondta.

-Üdvözlet. –mondta Akaye. –Köszönöm Kesy!

-Mit?

-A segítségedet.

-Ja! Az semmiség volt.

-Mennünk kellene! –mondta Akaye. –Aky! –a névre hallgatott. Odament, Akaye felszállt rá. –Gyere Kesy!

-MI?! Hova viszel minket?

-A Fellegvárosban. Mindjárt fel kell a nap és megbeszéljük anyámmal! –nyújtotta a kezét.

-Rendben. –Kesy is nyújtotta a kezét és felszállt Akyra.

-Na Fiú! Ti mit válaszotok?

-Veled tartunk Barátom! –ők is felszálltak Sekayi elemeire.

-Mi a neved?

-Mit adsz nekem!

-Akkor Seky!

-Rendben.

-Aky! Haza!

-Seky! Haza! –a felkelő napba nézve szálltak fel a magasba. 3 új társ csatlakozott. Így a 4 elrabolt egy oldalon harcolt. Kagome mikor felkelt látta, hogy kiket hoz gyermekei. Végre annyi év után látta lányát őszintén mosolyodni és a fiát is. Nem szálltak le, azonnal hanem gyerekes módon a fiúk el akarták kapni a lányokat és így fogócskáztak. Most nem volt, riadó, mert Kagome szól Monokynek. Mindenki kiment az útra és a játszadozó gyerekeket figyelte kik boldogan és vidáman kacagtak. Hayate is ezt tette, látta, hogy akit szíve választott milyen boldog és nem akarja szomorúnak látni soha! Soha! Soha többé, mint akkor mikor lezuhant.

***

Folytatjuk!!!