Az elemi erők hercegnője 2.

By: kowi121

14. fejezet: Fellegvárosi harc

Készülőben volt valami nagydolog. Mi kihat az egész földre. És a központja a Fellegváros lesz. Már 2 hete, hogy minden embert bevittek a palotába. Mindenkit elkezdtek edzeni valamire. A nőket és a gyerekeket levitték a nagy tóhoz. A Fellegváros alatt meg egy nagy tábor volt. Az ellenség tábora. Megismétlődik, ami több mit 1500 évvel ezelőtt volt. A nagy háború de most nem különböző népek ellen harcoltak, hanem egy Pokol Angyal ellen és a földkerekség leggonoszabbika ellen. De valahogy a sors úgy akarta, hogy ebben a csatában hulljanak el a legjobbak. Sesshomaru és Rin visszajöttek.

-Sesshomaru!

-Üdv Kagome.

-Azt hittem nem jössz vissza.

-Egy ígéret az ok mit ígérten neked, hogy ha harc van, jövök és megvédelek.

-Bácsikám!!!!

-Akaye!!! –Sessy rövid idő alatt megszerette Akayét, megölelte és Akaye is őt.

-Üdv! –köszönt Sekayi.

-Te vagy Sekayi?

-Aha.

-Én meg Sesshomaru. Inuyasha bátyja. Ő meg itt Rin.

-Szia!

-Hello!

-Bátyuskám! Mindig harc előtt mész el de mindig visszajössz! Talán hiányoztam????

-Persze, hogy NEM! És nem vagyok a Bátyuskád!

-Oké!

***

Egyre feszültebb volt a hangulat. Akaye és Sekayi azzal ütötték el az időt ki több célpontot eltalálni, mi tökök voltak. Kesy, Toy, Wate meg pontozta. Egyszerre pontra meg mennyiségre játszottak. Kagome, Rin, Sango, Shippou, Kirara és Royoga takarót, élelmet, vizet, meg amit kell a nőknek és a gyerekeknek lent a tónál. Inu, Miroku és Sessy meg felügyelték, az edzéseket. Hayate titkon kiment a biztonságot jelentő falak mögül ki a városba. Egyenesen a Fellegvárosban lévő kis erdőbe ment. Senki sem tudta, hogy ott egy kis tó van, csak egyedük két ember. Hayate nem is sejtette, hogy követi valaki. Mikor a tóhoz ért elvette ruháit és megmártózott a vízben. Az ki követte egyik fa ágán ült. Senki sem láthatta a dús lombkorona miatt. De ő mindent tisztán látott… na azért nem mindent, mert mikor levette a ruháját, becsukta a szemét. Kijött a vízből és felvette a ruháját.

-Kyo! Előjöhetsz! –eljött egy szarvas szerű álltat. Hosszú egyenesen csavaródó agancs. És a színe furcsa volt, fehér alapon két csík az oldalán mi sötétbarna. A szarvas bólintott. Pukk!

-Miért nem vagy a palotában? –hirtelen egy 12 éves gyerek állt a helyén.

-Mert nincsen kedvem ott lenni. És eleve te még nem vagy jól!

-De uram!

-Még nem tudod felvenni a rendes formádat!

-Igaz még, van mit tökéletesíteni.

-És a harc alatt nem akarlak itt hagyni. He?! –Hayate felnézett arra az ágra, ahol volt az alak ki figyelte.

-Mi az?

-Tollak. De nem közönséges Angyaltól származik.

-Ezt, hogy érted?

-Ezek a tollak csak… túl fehérek és túl könnyűek, csak az Életnek vannak ilyen tollai.

„-Hülye vagyok! De várjunk egy percet!” –suhogást lehet hallani, szél fújását. „-Nem tudtam, hogy hívtam volna Hajimét. De akkor hogy, hogy repülök?” –egész végig Akaye keze az arca előtt volt. Most elvette és elétárult az igazság. Ő repül a saját szárnyaival. „-Persze! Az Monoky Bácsikámnak is, van szárnya akkor nekem is, kell lennie.”

~Halika! Hogy vagy?~

~Te meg mit keresel itt?

~Olvasom a gondolataidat, és el akartál jönni. Nem? Na meg az erőmmel tudsz repülni. Visszamegyünk a jó biztonságos palotába.~

~Oké! De akkor ne repüljünk, mert így vesznek észre.

~Kis butus! Túl sok erőt használok, hogy lássanak minket!~

~Nem értelek!

~Nem baj!~

***

Néhány nap múlva a délelőtt gyönyörűen kezdődött és mire lement a nap a harc elkezdődött. Az ellenség már a Fellegvárosban voltak és a palota felé mentek.

-Felkészülni! A Sas egység álljon készenlétbe! Inuyasha! Hogy állunk a kiképzéssel?

-Soknak kell még gyakorolniuk. De szerintem holnapra mindenkinek menni fog!

-Rendben! –Monoky sokat dolgozott, éjjel nappal a fejét törte, hogy minél jobban összehozza a csapatokat. Inuyasha, Miroku, Sesshomaru, Sekayi, Toy, Wate és Kesy az embereket tanították. Kagome, Sango, Akaye, Kei az asszonyoknak segítettek. Hayate meg a tetőn kémlelte az ellenséget. -Ezt nem hiszem el! Ez nem lehet…

-Bátyám! Pihenned kellene.

-Nem tudok Kago. Hayate! Mit látsz Sas szemeddel? –Hopp! Ugrott le a tetőről.

-Sok a zsoldosok, de a legtöbb szörny. De nem látom, mire akarnak készülni, az emberek csak isznak és nem a harcra, koncentrálnak.

-Mint egy csapda.

-A palota leggyengébb pontja hol van?

-A keleti szárny 5 szektora. Ott van a te szobád titkos bejárata.

-Lehet, hogy mikor Helyx itt járt akkor elvitte a palota tervrajzát?

-Meglehet!

-Monoky tábornok!

-Mit akar?

-Most vették csak észre, de az egyik alaprajz eltűnt. És az a Palotáé volt!

-Akkor mégis neked volt igazad Kagome. De ahogy apa mondaná.

„Miért leplezzük le őket! Így mi benne az izgalom?”

-Olyan vagy mit ő!

-Ezt meg, hogy érted Kago? –Kagome kacsintott egyet és elment.

-Tudod te azt! –mondta. Hayate visszament a tetőre őrködni, hogy ne legyen feltűnő. Este mikor minden csendes volt.

-Erre itt kell lennie a bejáratnak.

-Szerintem meg nem itt van! (Monoky)

-MI?! Honnan tudták, hogy innen fogunk támadni????

-Ez egyszerű. Én ismerem a legjobban a palotát! Na meg a húgom adta meg a választ.

-Tüzeljetek!

-Gyerünk! Végjük meg a palotát! –a vér folyt, a kardok csatoltak, hullottak jók és gonoszok. Minden nap volt egy támadás a palota ellen. Volt mikor a palota védőinek kellett kitalálniuk valamit, hogy elmenjenek valamikor, meg az ellenségnek kellet menekülnie. Lassan már 1 hónapja, hogy harcolnak. A palota védői megfogyatkoztak de, nem adják fel. Segítségre nem nagyon számíthattak.

-Anya.

-Igen?

-Ha ennek vége mi lesz?

-Meglátogatok valakit. Én legalábbis.

-Kit?

-A mamámat. 15 éve nem láttam. És ti mit fogtok csinálni Gyermekeim?

-Passz. Talán Kesy és a többiekkel megyek el valahová.

-Tudod, hogy itt mindig szívesen látott vendég vagy és a faluban is.

-Köszönöm Anyám.

-Szívesen. És te?

-Nem tudom.

-Mi van veled és Hayatéval?

-Tényleg! Mi van veletek?

-MI?! (pirul) Semmi nincsen köztünk.

-Persze… nem én öleltem pár héttel ezelőtt!

-MI?! Te meglestél???

-Akkor akartalak megkérni arra!

-Sekayi! Nem szép dolgot csináltál. Igaz én is láttam apáddal együtt.

-MI?! (paradicsom vörös) Na de Anya????

-Na de komolyan! Ti vagyok azok kinek az életfonala a legrejtélyesebb. A Halál és Élet. Ellentétek vagytok, mégis ti értitek meg legjobban egymást. Na megyek…

UUUUUUUU…… UUUUUUUUUU…..

-Ne már??? Ezen a héten már a 9.

-Nem tévedsz öcskös. 11.!

-Számolod?

-Nem. csak 10 sebed szereztem ezen a héten és mindig egy csatában. –elkezdtek futni. A falakra, mint ezen a héten sokadjára.

-Mi van Monoky?

-Hayate szerint újabb csapat jött.

-Ne!

-Segítség kellene.

-Anyu! Tudnék én, szerzi!

-Nem mész sehova sem Akaye!

-Ez az egyetlen esély!

-Rendben! Menjél de, siess!

-Én is veled megyek! Akaye várj meg!

-Akkor siess öcskös! Barátaim! Szólítalak titeket! Ezen órában éledjetek fel! Mannen a FÖLD szolgája! Hajime a LEVEGŐ szolgája! Sasame a TŰZ szolgája! És Sihin a VÍZ szolgája! –megjelent Aky. Akaye ráugrott. Sekayit jól megizzasztotta, míg ő is fel tudott rá ugrani.

-Siessetek vissza! És nekem már nincsenek Elemi erőim. Mindet átadtam.

-Kagome. Gyere innen!

-Rendben.

-Na és merre megyünk?

-Arra amerre van a fény.

-De mindenütt fény van! Kivéve ott! –mutatott valamerre Sekayi.

-Na látod! Akkor arra megyünk!

-Nekem 8. –Akaye és Sekayi amennyire csak tudtak, siettek.

-Meg jöttünk! –Akaye leszállt Akyről. –Kikyou!

-Akaye? Mit keresel itt?

-A Fellegváros segítségre szorul. Naraku és Helyx támadnak minden nap. És mi fogyunk! Segítesz?

-Persze!

„-MI?! Ez ilyen könnyem ment?!” De csak úgy…

-Ne csodálkozz! Az igazi Akaye aki, benned van, tudja, miért egyeztem bele! De én csak egyedül vagyok. Várj! Tudom, honnan szerezhetnék még embereket!

-Kiket?

-Te nem ismered őt, de anyád nagyon jól! Gyerünk hozzájuk! –visszaszálltak Akyra és elindultak. Egy kihalt kopár egyvidékes helyre mentek.

-Mi azt ott?

-Nem tudom!

-De azt ott biztosan Kagome!

-Szólnunk kell neki!

-MI?! Kagome itt van???

„-Furán érzem itt magam. Valamit érzek a szívem mélyén de, nem tudom mi az!” –leszálltak egy nagy barlanghoz. Kijött néhány ember.

-Ti hülyék! Ő nem Kagome!

-Igaz. Nem vagyok Kagome de ő a reinkarnációm.

-Akkor te Kikyou vagy!

-Igen.

-Miért jöttél?

-Én? Nem én jöttem, hanem ők!

-Kik vagytok? Olyan ismerősek vagytok! Nem találkoztunk mi már valahol???

-Azt én kétlem! Egész életemben két helyet ismertem! A palotát és a harcteret. –mondta unottan Sekayi.

-Én is kétlem! De mit tudsz te Kagoméről?

-Ő az én Asszonyom! –mondta büszkén.

-MI?! –akadtak ki. -Barátaim! Szólítalak titeket! Ezen órában éledjetek fel! Mannen a FÖLD szolgája! Hajime a LEVEGŐ szolgája! Sasame a TŰZ szolgája! És Sihin a VÍZ szolgája! Seky! Emelkedj fel! –Akaye és Sekayi felkészültek a harcra, mögöttük meg az elemeik voltak. Kardjaik a kezükben volt.

-Hogyan mered????

-Mit hogyan verek???

-Hogy mered Anyánkat az Asszonyodnak hívni!!!!! Mióta hiszed azt, hogy a te tulajdonod????

-Akaye! Sekayi! Erre most nincsen időnk! Tudod, jól miért vagytok itt.

-Csak nem azt akarjátok mondani, hogy ez a lány és az a fiú Kagome gyerekei!

-Én nevem Akaye! Én vagyok az Élet!

-Enyém meg Sekayi! Én vagyok a Halál!

-Óh! Ez szép is jó, de miért vagytok itt?

-A Fellegváros nagy bajban van! Naraku és Helyx támadják minden nap, mi meg fogyunk ők meg nőnek. A segítségedet kérem!

-Mit adsz cserébe? Szerintem… Legyél az új asszonyom!

-MI?!

***

Folytatjuk!!!