Az elemi erők hercegnője 2.

By: kowi121

16. fejezet: Győzelem? Béke? Házasság?

Mindenki felfigyelt a kürtökre. Monoky felállt valamire, hogy az emberek lássák őt.

-Emberek! Ez az utolsó! Ha elbukunk, akkor a Fellegváros elesik! És evvel együtt az Elemi Angyalok is elpusztulnak! Mindenki adjon bele mindent! Ha még Kei és Kagome nem vesznek rész a biztonságuk miatt, mi tegyük, meg amit tenni kell! –Monoky jól forgatta a kardot, és a szavakat. Apjától meg tanulta mikor mit kell mondani. Az emberek szívében, szomorúság, bánat és boldogság volt. Szomorúság, azért mert a családjuk egyedül marad, bánat, mert egy ilyen napon kell meghalniuk és boldogság, mert a hazáért halnak meg. Mindenki elindult az utolsó nagy ütközetre.

-Tűnj innen! –szólalt meg Hayate. Akaye nem értette, mit akar és értetlenül bámult rá. Hayate ránézett. –Menjél innen!

-Nem! –mondta és elindult. Hayate megfogta a karját, és magához húzta és megcsókoltak. –Nem akarom, hogy itt legyél! Nem akarom, hogy bajod essen! Nem akarom, hogy itt legyél mikor valaki, meghal ki közel áll hozzád! Nem akarom, hogy itt legyél mikor én, meghalok! És nem akarom látni, hogy te meghalsz.

-De…

-Ha még én meghalok! Akkor is neked máshol kell meghalnod! Nem itt és nem most!

-Nem! –megint megcsókolta, hátralépet egyet és a többiek után ment. Otthagyva a döbbent lányt. Hamarosan Karu jött meg hátán Kikyouval.

-Gyere Akaye! –nem válaszolt. -Gyere innen! A te érdekedben! Ha itt, vagy akkor se te sem Hayate se Inuyasha sem Sekayi nem tud majd harcolni! Se azok kik a szívedhez közel állnak! –Akaye összehúzta szemöldökét.

-NEM! Én is velük tarok! –mondat és utánuk futott.

-Ez a lány! Valakire nagyon hasonlít! És te hova mész?

-Utána! Ígéretet tettem I. Akayénak. –és Kikyou is elfutott. Karu felszállt és elkezdte keresni Kagomét. Eközben már a harc folyt.

-MEGVAGYTOK!!!! –kiáltotta Helyx és egy nagy fénygömböt csinált. Ekkor ért oda Akaye.

-NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!!!!!!!!!! –a gömb mindenkit elpuszított. Egyedül ott csak ő állt. Sekayi, Inuyasha, Sesshomaru, Monoky, Royoga, Kirara, Miroku, Kesy, Toy, Wate, Kouga, Shippou, Hayate és a többi ember ki a Fellegvárosért harcolt mind HALOTT volt. Akaye kétségbe volt esve!

-Csak te maradtál. Mit kezdesz? –kérdezte gúnyosan Helyx. Akaye kezében egy tőr jelent meg.

„A tőrrel mindent újra teremthetsz!”

Csak ezt hallotta a fülében csengeni.

-Minden újra! Mindent újra! –ismételte. Helyx csodálkozva nézte, mit csinál. Naraku is megjelent mellette. Kagome a titkos ajtón kijutott a palotából és a csatatérre rohant ott találkozott Kikyouval de most nem érdekelte. Nézték, hogy mit csinál Akaye.

-Már értem! –mondta. Felemelte a tőrt és magába döfte.

-AKAYEEEEEEEE!!!!!!!!!!!!!! –kiáltotta Kagome. Kikyou elfogta, hogy oda nem menjen.

-Ne Kagome! Ne menj oda! Nem fog meghalni!

-Ezt honnan tudott?

-Én már halott vagyok! De ő az élet és érzem, hogy hív… hív, hogy újra feléledjek. –Kikyounak igaza volt. Akaye nem halt meg. Mikor a földön elterült vére arra folyt, ahol a teste volt. Fény keletkezet és felemelkedett. Állva felemelkedett. Naraku és Helyx döbbenten figyeltek.

-Mi történik vele?

-Megölte saját magát! Mégis él!

-Ez azért van, mert az Életet és Halált nem lehet megölni.

-Mi te halott vagy!

-Nem, mert felélesztett engem és a társaimat. –mondta Monoky. –Ezért olyan nemes Akaye szíve, mert nem magára gondol, hanem a barátaira. –mindenki felkelt ki meghalt. Egyedül Akaye és Sekayi nem nyitották ki szemüket. Ők egymás mellett lebegtek.

-MI?! A szent ékkövem! –mondta Naraku. A kő mi nála volt az Akaye felé szállt. Egy másik irányból is jött egy kisebb darab. Ezek összeforrtak és már csak 2 db hiányzott. Kouga előrement.

-Neked adom! Mert megtartottad az ígéretedet. –Kouga nagy fájdalmat élt ált mikor kiszálltak a lábaiból a kövek, de megérte. A Szent Ékkő immár teljes volt. Akaye kitárta két kezét és a kő odaszállt. Fény kezdte körülvenni a kőt és a kezét is. Mikor abbamaradt nem volt ott.

-Hihetetlen! Megtisztítja a követ! –mindenki, aki ott volt nem hitt a szemének.

-De én nem is tanítottam meg neki a Mikoi erejét használni!

-Én tanítottam neki egynéhány dolgot, de ezt ő maga fedezte fel. –Akaye hirtelen kinyitotta a szemét. Nem barna volt, hanem sárga, Sekayi szemei még mindig csukva.

-Ha a halál meghal akkor az életnek is halni, kell. De ha ugyanott ontják ki életüket és az Élet élni, akar, újjáélednek. Mindennek az értelme az Élet. Ő adja az életet, ő gyógyít. A Hálál, elvesz és sohasem ad vissza. Ő keltheti életre, az örök pokolra ítélteket. De ha úgy halnak meg, hogy sorsuk nincsen bejárva életre kelnek amit, összegyűlik a hatalmas erő. Az Élet, ha saját kezűleg ontja ki életét, akkor ereje elszabadul. És most ez történt. A szent ékkő segíteni fog neki. –mondta Monoky. Akaye ajkai szóra nyitódtak.

-Az Élet élni akar! És a Halál is. Mivel ÉN vagyok mindennek teremtője. Ki a gonosz által halt meg újjá éledhet. De a gonoszoknak meg kell lakolnia! Ezzel itt most végeztem. –becsukta szemeit és most Sekayi nyitotta ki. Neki nagyon fekete voltak a szemei. Jobb kezével Narakura mutatott.

-Halnod kell! –mondta és az ujjából sötét villám lőtt ki és mikor Narakuhoz ért felrobbant. Aztán Helyxre mutatott. –Halnod kell! –és vele is ez történt. –Kárhozatra vagytok ítélve! Sohasem éledhettek újjá. –mondta. Akaye és Sekayi körüli fény eltűnt, és ők lejjebb szálltak. A saját lábukra álltak egymásra néztek és összeestek.

***

Mire felébredtek semmi sem látszott, hogy néhány órával ezelőtt véres csata folyt volna. Akaye kelt fel utoljára. Ő több erőt használt, mint valaha. Felvett valami szép ruhát és úgy ment a kertbe. Ott ünnepeltek boldogan. Mikor meglátták Akayét meghajoltak előtte. Utat engedtek egészen Kagoméig.

-Lányom! Üdv újra az élők sorában! –mondta és megemelte poharát. A nép is ott volt. A nagy tömegben képtelenség volt bárkit is megtalálni.

-Nővérem!

-Öcskös! Nem láttad valahol…

-Gyere Sekayi! Táncolj velem! –Kesy megfogta és elvonszolta onnan a tánctérre. Tél volt de a kertben mindig jó idő volt. Mindig egy varázslattal változtatták meg ott az időt.

„-Így hogy találjam meg???”

-Ki keresel lányom?

-Apa! Hát… én… szóval… senkit.

-Nem úgy néz ki. Néz jobbra. –kacsintott egyet és elment.

„-Evvel meg mire célzott??” –jobbra nézett és nem messze állt Hayate aki unottan hallgatta a körülötte álló lányok beszédét. Meglátta Akayét és felvidult rögtön odaindult. Mikor közelértek egymáshoz nem tudtak mit mondani a másiknak.

-Hát… ö… Szia!

-Szia!

-Hellooooo!!!!!!

-Royoga! Bűzlesz!

-Igen??? Én csak a női illatokat érzem… HUK! Cíasztok! –Royoga most először rúgott be életében lehet, hogy egy kicsit eltúlozta?

-Szabad egy táncra? –szólalt meg Hayate.

-Persze! –a zenére elkezdtek táncolni.

-Mit jósolsz Kagome? Kikyou? Rin?

-Csókra.

-Ölelésre.

-Mindkettő egyszerre. És te Sango?

-Ölelkezős csók és hátra fogja dönteni. Na nézzük, itt van vége a számnak! És!!!!!

-NYERTEM!!!!! Na mit nyertem?

-Te vigasztalhatod meg Sesshomarut!

-Nem ér!

-Te nyertél Rin! Én Férjes vagyok, Kagome is, Kikyou meg újjászületett és még nincsen egészen jól.

-Na jó! –Rin odament Sesyhez és jól elbeszéltettet. A szám végén Hayate és Akaye ölelkezős csókot mutattak a többi táncolónak. Még azon az estén, a háztetőn két alak üldögél.

-Akaye!

-Igen?

-Nem tudom, hogyan kezdjek bele!

„-Egyszerűen! Mond meg neki, hogy szereted!”

-Áll, még azaz eljegyzés?

-Ha nem állna szerinted, itt ülnék?

-Akkor leszel a feleségem???

-Ha akarnál, sem tudnál erről lebeszélni! –Hayate ismét meg akarta csókolni de…

-ÉLJEN!!!!!!!!!! Hoppá!

-ROYOGA!!!!!!!!!!!!! TE MEG MITT KERESEL ITT?????????????????

-Én?! Ugyan semmit!!!!

-Na ez gyorsan ment!

-SEKAYI!!!!!

-Egyet értek!

-BÁCSIKÁM!

-Szebb nem is lehetne!

-Milyen romantikus!

-APA! ANYA! BÁCSIKÁM! RIN! SANGO! MIROKU!!!! Mi a fészkes fenét csináltok???

-Á mi semmit! Csak érvényesítjük az eljegyzéseteket! –az egész háztető Akaye ordibálásától vízhangzott. Akaye és Hayate 1 hét múlva egybekeltek. A palota báltermében mulatott a nép. Sekayi és Kesy meg akkor jegyeztél el egymást. Boldog volt a nép de legfőképpen az ifjú pár. Ablaknál Kagome és ölelteti Inuyasha. Mellettük lévő ablaknál Sango és Miroku ugyanúgy. Következő ablaknál áll Kei. Az utáninál Sekayi és Kesy. A következőnél Sesshomaru és Rin. A következőnél Shippou és Royoga. Mindegyikünk ugyanazt nézte. Azt, ahogy Hayate és Akaye elmenekül az ünnepségről. Boldogan és örömmel telve. Semmi sem érdekelte őket!

Vége