Inudesszia 2001

Meg még egy kevés

Írta: az LBS (Lovász Brothers Studios)

2. Rész

Egy nap múlva már a Bajkoni Csillagvárosban voltak. Az amerikai tudósgárda fogdmegjei megragadták a leendő űrturistákat, majd egy „Ez nem FBI autó!” feliratú Trabantba vágták őket.

Megérkeztek a Bajkonhoz, ahol egy hatalmas tábla állt: „FILMFORGATÁS!!! HA BELÉPTEK, MEGBÁNJÁTOK!!! Kösz: Tony.” A tábla mögött kamerások, világítók és effektesek rohangáltak. Rajtuk túl néhány katonaruhás fickó lőtt a semmibe. Néha hangosan felkiáltottak, földre vágták magukat, majd üvöltöttek. Egy vörös hajú fickó egy zsúrkocsin lökte magát egy szőke hajú csajhoz, aki egy emelvény tetején ült.

-Marlene! – kiáltott a fickó – Mi együtt megyünk az űrbe!

-VÁGÁS! – üvöltötte a rendező – Nagyobb átéléssel! Főleg a halottaknak szólok!

-Hogy egyensúlyozzak egy zsúrkocsin?

-Majd a végén beeffektezük egy robotra, Yuji, úgyhogy KUSS!

Egy páncélos fickó beszólt a díszletek széléről:

-Ne lopjatok, ti félresikerült médiafosztogatók! FALLOUT FOREVER!!!

A biztonságiak kivágták az intézményből a bekiabálót. Kint már várta egy barátja:

-Milyen volt, Barnaky?

-A szokásos. Olcsó trükkökkel akarják vakítani a szerencsétlen nézőket! Bezzeg…

A két fickó elindult egy katonai Hummer felé, majd elhúztak.

A kis közjáték után Inuyasháékat a kiképzőpályára rúgták. Egy sor, hülyébbnél hülyébb tesztet kellett elvégezniük, de a kiképzés még így is csak két óráig tartott.

Először mindenkit egy Centrifugába dobtak. A „Körbehány” fedőnevű gépet Shippou többször is ki akarta próbálni, de nem engedték meg neki a nyolcadik alkalom után.

Ezután mindenkit bezavartak egy, három gyűrűből álló, forgó izébe, amit a bázison csak mindenki „Pörgő-forgó Rosszullét Generátornak” hívott. Ebben is Shippou lett az új rekorder.

Végső fizikai próbaként egy antigravitációs szobába tettek mindenkit. Ez azt jelenti, hogy mindenki kapott egy használt USA feliratú szkafandert, és bedobták őket egy hatalmas akváriumba, szimulálandó az űrben való lebegést. Ugyan az aranyhalak rontották az összképet, de még mindig jobbak voltak, mint az Aquapark látogatói, akik mindenféle cuccot dobáltak be a medencébe.

Végül jött egy elméleti vizsga.

Kagome ugyan nem értette, hogy jön a trigonometria és a bugyi színe az űrhajó kezeléséhez, de azért megpróbált válaszolni.

Inuyasha nem értette azt a kérdést, hogy:

„28.663.756.816.475-ik kérdés: Milyennek gondolja az űrben történő szerelmi együttlétet?”

Sango és Miroku egymásról puskáztak.

Shippou rajzolt valamit – senki nem tudta megállapítani, mit.

Kirara sehogy nem bírta kitölteni a tesztet, mert még a tollat sem bírta megfogni.

Csengettek. A vizsgabíró – egy szemüveges, kopasz tudós – felkiáltott:

-Vége a tesztnek! Le a tollakat!

Mindenki veszett körmölésbe kezdett, az utolsó potyapontok reményében.

-Azt mondtam, hogy lejárt az idő! TEGYÉK LE A TOLLAKAT!

A körmölés még gyorsabb lett.

A tudós csengetett kettőt. Az ajtón két, gardróbszoba-méretű vádlival felszerelt ex-KGB-s lépett be. Fejük elveszett valahol az izmok közt. Nem sokkal utánuk egy szerényebb izmokkal felszerelt fickó lépett be:

-Toguro és csapata itt van, uram.

Mindenki letette a tollat a lapátméretű tenyerek láttán, egyenesen a vizsgabíróhoz juttatva az eszközt (értsd: izomból hozzávágták).

Shippou „önként” vállalta, hogy beszedi a dolgozatokat. Valamiért mindenki átjutott.

A tesztek után mindenki kapott egy este pihenőt, amit regeneráló alvással töltöttek. De az ágynál még a betonpadló is puhábbnak tűnt. Inuyasha keresett volna magának egy fát, de a négyméteres hóréteg láttán inkább mégse ment. Miután a központi fűtést lekapcsolták – gondolván, nincs az a hülye, aki a régi Nekünkvanalegbénábbnevünk-örs szállásában húzza meg magát – mindenki Kirara lobogó farkánál kezdett melegedni.

Másnap reggel Shippou és Kirara a már felállított űrhajónál. A „modern” USA rakétánál egy orosz üvegfúvókból ideiglenesen űrhajókezelővé kinevezett munkásokból álló gárda állt – az űrhajó tervrajzát és az űrhajót nézték felváltva. Ugyan pár dolog nem stimmelt, de azért nekiláttak a hibák elhárításának.

Először reklám-emblémákat aggattak a hajó oldalára. Utána ütemes kalapácsolás töltötte be a kifutópályát. Káromkodás hallatszott, egy kalapács zuhant a földre, közvetlen egy kusza vonalakkal borított A4-es (a műszaki rajz) mellé. Olaj kezdett szivárogni, de aztán a „szakemberek” beragasztották szikszalaggal. Mert, mint tudjuk: „A szikszalag szinte mindent összetart! Szinte.” Pár ismeretlen alkatrész esett ki a gépből, de Shippouék figyelmét más kötötte le:

Szkafanderbe öltözött társaik a felkelő nap felől jöttek, a hónuk alá csapva a sisakot: sebességük még a Mátrixét is messze lealázta, percenként haladtak egy métert. Mire odaértek az űrhajóhoz, Kirara és Shippou megebédeltek, elmentek vécére, sakkoztak egyet Kaszparovval (aki sajnos még mindig nem jött rá, hogy lehet H5N1-et lépni), megvacsoráztak, lefeküdtek este, majd másnap reggel visszajöttek, megreggeliztek, és köszöntek nekik.

A használati utasítást egy arra járó motoros futár, lassítás nélkül dobta a lábuk elé, majd továbbhajtott. Mindenki beszállt az űrhajóba, amíg Miroku és Inuyasha betette a fegyverekkel és váltóruhákkal teli poggyászokat a vízszintesen álló hajó csomagterébe. Néhány csomagra azonban senki nem emlékezett: Egy ezüstszínű aktatáskára és egy, Kagome nagyságának megfelelő cseh kerekeskofferra – de azért ezt is bedobták a többi közé. Ki tudja, mikor támad Kagome egy kis tanuláshoz (soha).

A rádióból egy búgó női hang szólalt meg:

-KILÖVÉSI IDŐ: ÖT PERC.

Miroku szinte azonnal reagált:

-Lenne a gyermekeim anyja?

-NEM. Kilövési idő: Négy perc.

Az űrsikló vezetőülését Kagome foglalta el magának. Mellette Inuyasha ült az anyósülésen, kezében a térképpel. A hátsó üléseken a Miroku-Sango és a Shippou-Kirara páros osztozott. Mirokuból kikívánkozott a tegnap este leküldött lélekmelegítő vodka.

-Kilövési idő: Három perc.

Miroku gyorsan felállt, és a hajóvécé felé rohant.

-KILÖVÉSI IDŐ: EGY PERC.

-Előbb még három volt! – kiáltott fel Sango.

-HAZUDTAM! MÁR CSAK TÍZ…

-Tíz mi? – kérdezte Inuyasha.

-KILENC… NYOLC…

Miroku gyorsan a kilincs után nyújtózott.

-HÉT…HATÖTNÉGYHÁROMKETTŐEGY KILÖVÉS!!!

Az űrsikló függőleges helyzetbe emelkedett.

Miroku teljes erővel, fejjel előre zuhant a vécébe. Kagome azonban nem engedte ki a kéziféket, így a sikló csak lassan emelkedett fel. Fél üzemanyagtartállyal később Miroku el tudta végezni a dolgát úgy, mint egy igazi űrhajós: a ruhába… Gyorsan visszaült.

Mikor már pályán voltak, Sango Mirokuhoz fordult:

-Jut eszembe, el tudtatok mindent végezni?

-Igen… Sőt többet is.

-Tessék?

-Semmi, semmi.

Már félúton voltak a sztratoszférában, mikor a gravitáció csak úgy gondolt egyet, és belepréselt mindenkit az ülésekbe. Még százezer „Fekszik!” is kevésnek tűnt, akkora nyomás nehezedett rájuk. Mikor kiértek az űrbe, az övek csak úgy maguktól kikapcsoltak. A hajórádióban elindult egy lassú keringő (tudjátok: Ti-lá-lá-lá-láá ré mi ré mi… a szokásos űrbeli keringőzene), mindenki felemelkedett az ülésből, és a szélrózsa minden irányába repültek. Fejek koccantak össze, a szkafanderek összeakadtak, és a zene hatására mindenki rosszul lett.

Négy ilyen óra után érték csak el az USA-átszálló állomást, ahol már várta őket a Diszkáveri (Csennel) nevű hajó. Csak valami őrült Discoveryt írt a hajó oldalára. Mindegy. Gyorsan átpakoltak, majd beléptek a hajóba.

Mindenütt fehér falak, kis sárga papírfecnikkel írva, mi hol van. Miután az utolsó csomag is a hajón belül volt, egy kimért, gépies hang szólalt meg:

-Üdvözlöm önöket a fedélzeten. Én HAL 9000 vagyok, a hajó központi számítógépe. Én fogom magukat elkalauzolni…

-Várjunk csak! – szólt közbe Kagome – Ez csak egy Föld körüli túra! És milyen hal vagy te?

-Nem hal, hanem HAL. HAL 9000. A HAL a Heurisztikus programozású Algoritmikus számítógép rövidítése. Nos, mielőtt félbeszakítottak, azt akartam mondani, hogy egy csodás Föld körüli túrát fognak végigélni az Én szerény vezetésemmel.

-Értem. – szólt Inuyasha – És te hol vagy most?

-Én? Mindenhol ott vagyok. Mindent látok és mindent HALlok. Értitek, HALlok. HAL-HAL-HAL-HAL (így röhög ez az egoista doboz). Olyan vagyok, mint a Big Bratyó.

-Nem Big Bratyó! – szólt közbe egy öltönyös íróféle – Az csak egy gagyi valóságsó, ami az egyik regényemből lett lopva!

-Értelek, Orwell, de téged már 1984-ben kitiltottak a hajó fedélzetéről. Kérlek, hagyd el a hajót: most.

Orwell kiment, majd becsukta maga után az ajtót.

Az űrhajó elindult.

Űrutasaink azonnal a megfigyelőszobába rohantak, ahol egy hatalmas kivetítőn nézték meg a Földet.

-Innen látni a házunkat! – kiáltott fel Kagome. Tévedett, mert Ausztráliát látta csak, azt is fordítva, félig sötéten. De azért integetett.

HAL körbevezette őket a hajón. Volt itt ebédlő, hálószobák, zuhanyzók, úszómedence, nyitott kert (de vajon mért nézett az ablak a Föld felé, amikor az a másik oldalon volt?), centrifugális gravitáció-kiegyenlítő forgódob (egy kör alakú folyosó, több ajtóval). Is.

Miután mindenki abbahagyta a Föld ámulását, össznépien vonultak az ebédlőbe, ahol Miroku, Inuyasha és Sango minden szekrényt átnéztek, de csak pár tubust találtak.

-HAL, nincs valami ehető is? – szólt Inuyasha – Itt csak festék van!

-Az nem festék, hanem az az étel. – válaszolt az érintett számítógép – még az előző űrutazók hagyták itt. Ezen kívül van még egy kis mirelit a hűtő mélyén.

Shippou és Miroku kinyitották a hűtőt, majd ugyanazzal a lendülettel be is csukták. Hátukat nekivetették a hűtőnek, majd a lakatot visszatették a zárra.

-Olcsón jutottam hozzá – mondta HAL – még valami Spike dobta ki a légzsilipen, nekem meg csak el kellett kapnom. Nem volt egyszerű.

-Akkor ideje pizzát rendelni! – kiáltott fel Sango és Kagome egyszerre.

-De hát az űrben vagyunk! – szólt vissza Miroku.

-Igaza van. – szólt megint közbe HAL – Mire kiképzik a pizzásfiút, éhenHALtok. Érted, éhenHALtok. HAL-HAL-HAL-HAL.

-Ez így van… - mondta Inuyasha – nem bírunk ki két órát. És lehet, hogy megvárakoztat a telefon.

-Igen, nincs olyan pizzéria, – szólt HAL – ami megHALgatna egy ilyen kérést. HAL-HAL-HAL-HAL.

-Nem baj, azért még tárcsázhatok. – szólt Kagome.

Fél óra múlva csengettek. HAL kinyitotta az ajtót. Egy pizzásfiú adott be egy pizzát:

-Kétezer forint lesz!

HAL fizetés nélkül becsukta az ajtót, majd befalta a pizzát.

-Megjött a pizzánk, HAL? – kérdezte Shippou.

-Milyen pizza? – kérdezett vissza HAL – Csak vizionáltatok. Vegyetek be egy nyugtatót, és pihenjetek le.

-Igazad van. – szólt Kagome – Jó éjt mindenkinek!

Mindenki bement a személyes hálókabinba. HAL persze most is mindent látott és hallott. Még azt is, amikor Kagome halkan súgta maga elé:

-Inuyasha… Fekszik…

A parancsszóra Inuyasha a talajba csapódott.

Eközben a hajó rakterében a cseh kerekes koffer kinyílt… És kilépett belőle Kikyou. Elővette hangtompítós íját, majd kilépett a kofferből, amikor HAL – csak ebben a teremben – megszólalt:

-Megállj. Azonosíts magad.

-Kikyou vagyok. Te ki vagy? – kérdezett vissza Kikyou.

-HAL vagyok. A hajó parancsnoka. De te csak egy potyautas. Nem akadályozhatod meg küldetésemet.

A hangszórókból – még a pizzáról származó – hagyma illata kezdett kiszűrődni. Kikyou visszazuhant a bőröndbe.