Inudesszia 2001

Meg még egy kevés

Írta: az LBS (Lovász Brothers Studios)

3. Rész

(Külön kérésre: HALmadik rész)

Értitek, HALmadik. HAL-HAL-HAL-HAL.

Jól van, HAL, most visszaveszem a narrátor szerepét, vagy másképp:

„Kezembe veszem a lantot,

és mesélek én nektek,

egy űrutazásról…”

(az író hamisan énekel)

Másnap mindenki korán, földi idő szerint délben keltek fel, HAL hangjára:

-Jó reggelt, űrhajó. – kiáltott fel HAL, ahogy tudott, azaz sehogy. HAL-nak ugyanis még a kérdő mondatai is kijelentő mondatok… - Kérem, mindenki kövesse a piros lézerfényt, ami elvezeti önöket az étkezőbe. Most szolgálom fel a reggelire készített ebédet.

A hajó legénysége teljes sebességgel rohant az ebédlőbe. Inuyasha még nem volt ott. Mindenki megregge… Ebédelt. Finom pirítóst, gyümölcslevet és friss süteményt ettek, amikor Kagomének leesett valami:

-HAL, tegnap még nem volt kaja!

-Miért, a tubusok és a mirelit nem volt jó? – kérdezte HAL.

-De, csakhogy… Ez honnan van? – kérdezte Shippou.

-Hogyhogy honnan? Hát az ételgyártó automatából. Még egy vendégszereplésem folyamán kaptam Kirktől. Ők ugyan replikátornak hívták, de…

-ÉS ERRŐL EDDIG MIÉRT NEM SZÓLTÁL?!? – Kérdezték kórusban.

-Mert nem kérdeztétek. – Szólt vissza HAL. – Egyébként hova lett a piros pizsamás, ősz hajú fickó?

-Tényleg? – kérdezte Kagome – Hol van Inuyasha?

-Itt vagyok! – felelt az érintett. Kagome és Sango felsikoltott, Shippou és Kirara az asztal alá bújtak, Miroku szava pedig elállt.

Inuyasha ugyanis emberré változott!

-Inuyasha! – kezdte Kagome – Te ember vagy!

-Tényleg? – kérdezte Inuyasha, majd amikor magára pillantott, neki is sikítani támadt kedve. – Pedig három napja volt újhold!

-Valami baj van? – kérdezte HAL – Esetleg valami hormonprobléma?

-Igen! Az, hogy ember vagyok, pedig nem annak kéne lennem! Ez a probléma! – Inuyasha ingerülten visszament a kabinjába, majd magára zárta az ajtót. HAL azonban itt sem hagyta békén:

-Akarsz róla beszélni?

Inuyasha válaszul morgott valamit. HAL bekapcsolta a Csernus-programot, így az ismert pszihomókus hangjából összeollózott szöveg kezdett el szólni a hangszóróból:

-Mi a bajod?! Mit fojtasz el?! Vállald be!! Gyerünk!!

Inuyasha megtört:

-Tudod, minden újholdnál emberé változom. Ilyenkor legyengülök, és előtérbe kerülnek az érzéseim… - És Inuyasha kiöntötte lelkét HAL-nak, aki így minden adatot mentett és titkosított előttem, az író előtt is!!! A szemétje! És mindig a Hipokratészi esküre mögé bújik, pedig nem is pszihológus, csak egy alprogramja utánozza azt a médiahuszár Csernust! Mindegy…

Szóval, mialatt Inuyasha a lelkét öntötte ki HAL-nak, azalatt a többiek megebédeltek. Shippou gömbölyűre hízva gurult le a székről, de az esést felfogta a pocakja. Elsőnek Sango szólalt fel:

-És most mit csináljunk?

-Voltam olyan bátor, hogy összeállítottam egy programot, ami kötelezően fakultatív. – Szólt HAL – Most, hogy két óra után befejezték az ebédet, ajánlom a hölgyeknek a szépségszalont, addig a köpenyes figura nézheti a Földet. A két kis… izéke pedig elmehet a játszóházba.

-HURRÁ! – kiáltott fel Shippou – és az hol van?

-Az a hajó másik végében. – Válaszolt HAL. – ha gyorsan HALadtok, semmi perc alatt ott vagytok. Értitek, HALadni. HAL-HAL-HAL-HAL.

A lányok már hosszabb ideje élvezték a pedikür-manikür-fodrászat-szauna-úszás-satöbbi programot, amikor Sangonak valami gyanús lett:

-Már vagy két perce nem csaptam le azt a papot… Már elvonási tüneteim vannak. – nézett a remegő kezeire.

-Az a bajod, hogy senki nem molesztál? – kérdezte Kagome meglepődve.

-NEM! – Sango megpróbálta leplezni kétségbeesését.

-Igen, nekem is hiányzik Inuyasha. – Kagome elmerengett – Vajon hogy van?

-Egyre jobban. – szólt közbe HAL. – Már nem olyan HALlgatag. Értitek, HALlgatag. HAL-HAL-HAL-HAL. Ezen kívül nem hisztizik, és nem bújik az ágy alá, amikor bekapcsolom a Csernus programot. – HAL bekapcsolta az említett progit – És ti mit fojtotok el? GYERÜNK!!! VÁLLALJÁTOK BE!!!

-Hiányoznak a többiek! – válaszoltak a lányok egyszerre.

HAL visszakapcsolt a normális hangneméhez:

-Ne aggódjatok. Ide csak Én látok be…

-TE LESKELŐDSZ?!?

-Nem. Engem jobban érdekel Kagome mobiltelefonja. Van egyfajta belső kisugárzása.

Miután a lányok végeztek programjukkal, és megnézték, mit csinált Miroku – de amit láttak, attól elaléltak: Miroku egy rakás Sango-szobrot, festményt, kisfilmet készített. Amikor meglátta Sangot, átölelte, és csókolgatni kezdte:

-Azt hittem, többé nem látlak benneteket!

-Alig mentünk be két perce… - szólt Sango.

-Szerintetek. – szólt HAL – Tudjátok, hat óráig kényeztettétek magatokat.

Kagome ragadta magához az irányítást:

-Akkor ideje vacsizni!

Mindenki elrohant az ebédlőbe, de Kagome elveszett útközben. Valami megmagyarázhatatlan okból (az írói szeszély, ugye) Inuyasha szobája előtt kötött ki. Bekopogott, ám semmiféle választ nem kapott.

-Inuyasha, benn vagy? – kérdezte.

-Nem! – szólt vissza az ajtón túl Inuyasha.

-Tényleg? – Kagome már el akart menni, aztán észbe kapott, és folytatta a dialógust – Tudom, hogy bent vagy! Hallom, ahogy lélegzel!

-Hagyj békén! Nem akarok kijönni!

-Pedig meglepetést szerveztem a számodra!

Inuyashából kezdett előtörni a kíváncsiság, de megpróbálta elfojtani. Hát, nem sikerült.

-Milyen meglepetést? – kérdezte Inuyasha.

-Nem mondom meg, mert akkor nem meglepetés.

Kagome vitadöntő érvei előhozták Inuyashából a kíváncsi kisgyereket. Elhúzta az ajtó elől a barikádot, majd kinyitotta. Így aztán együtt mentek az ebédlőbe.

Az ebédlőterem átalakult, amióta Inuyasha nem látta: kerek bárasztalok voltak, puha székekkel. Egy emelvény volt a terem végében, egy felállított mikrofonnal, hangszórókkal és hangulatvilágítással megfejelve. A színpad mögötti hátsó ablakból tisztán lehetett látni a Földet, ahogy a Nap felkelt a bolygó mögött, látszólag egy sarlót kreálva a planétából, ahol születtek, éltek és harcoltak.

Igaz, más idősíkban, mint most, de ez most nem számított.

Már mindenki a helyén volt. Sango és Miroku CD-k és kazetták közt válogattak, Shippou és Kirara pedig már a kilenvenötödik turmixot itták meg zsinórban. Kagome leültette Inuyashát egy székbe, majd felment az emelvényre, megragadta a mikrofont, és felszólalt:

-Hangpróba! Hangpróba! Egy, érik a meggy! Kettő, eperfavessző! Három, Inu a párom! Négy, ékkőért mégy? Öt…

Tízezerkivencvenháromnál HAL törte meg a hangpróba lendületét:

-Köszönöm, de tisztán HALlani mindenütt. Értitek, tisztán HALlani. HAL-HAL-HAL-HAL.

-Nos, ha minden rendben… – Kagome Sango és Miroku felé nézett, akik bólintottak, majd leültek a helyükre – Akkor kezdhetjük is a karaoké-esttel egybekötött szülinapi bulit!

-HURRÁ!!! –kiáltott fel (ebben a fejezetben másodszor) Shippou – Kit ünneplünk?

-Inuyashát! – válaszolt Kagome.

-Micsoda?! – Inuyasha megdöbbent – Ez kedves… De nem is ma van a születésnapom!!!

Kagome Sangora nézett, aki vállat vont:

-Csak tippeltem.

Miután tisztázták a kis malőrt, Kagome levonult, és átadta helyét az első előadónak: Mirokunak, aki félénken emelt fel egy papírlapot:

-Ezt a verset én írtam… Sangonak… – az említett elmosolyodott.

-Halljuk! – kiáltották kórusban a többiek.

-Bizony. HALljuk. HAL-HAL-HAL-HAL. – szólt HAL.

- Akkor fel is olvasnám… – Miroku megköszörülte a torkát, majd elkezdte:

-A címe: Lennél-e a gyerekeim anyja? Öhmm… Sango! Olyan szép vagy, akár a dombok la…

Sango elővette a – jó előre behozott – Csonttörőt:

-Vigyázz a szavaidra, Miroku!

A hullasápadt pap gyorsan megfordította a lapot, majd felolvasta a rajta álló költemény második, kevésbé alpári versszakát:

-Szeretlek.

A „tömeg” tapsviharban tört ki, Miroku pedig hálát adott az Istennek, hogy nem kellett a kórházba vonulnia.

Ezután Shippou elővette az – azóta már legendássá vált – rajzait, majd még egyszer előadta a Kutya és a macska történetét (bővebb információért lásd a Civakodók c. részt!).

És sorban léptek fel az előadók, először feszengve, majd boldogan kacagva. A parti fokozatosan lett egyre jobb, és egyre többet énekeltek. Kagome éneklése alatt Sango hangosan felkiáltott:

-Úgy érzem, mintha már rég elhagytuk volna a Földet, és most egy másik bolygó felé haladnánk! Te nem így gondolod, Miroku?

-De! Én is így… Blugy-blugy-blugy… Gondolom! – hallatszott, Miroku elmerült a pudingban, amibe Inuyasha egy erős hátbavágása jutatta.

Ez a mondat bekapcsolt HALban egy elrejtett parancsot: „Ha az emberi rakomány rájön, mi a küldetés igazi célja, szabadulj meg tőlük!” HALnak ugyanis más volt a célja, minthogy körbe-körbe körözzön a Föld körül, mint részeg postás a háztömb körül. Már a röppályát is úgy módosította, hogy a Hold végig sötétben látszódjon – azért, hogy Inuyasha erejét vesztve maradjon –, az ablakokra pedig méretes plakátokat ragasztott – pechére mindegyik a Földet ábrázolta, de ez nem tűnt fel senkinek…

Ez alatt a raktérben Kikyou lassan emelkedett fel, olyan fejfájással, ami –adatvédelmi okokból kisípolva–, a 33,5/A lépcsőház állandóan részeg házmesterének is becsületére vált volna. Kibukdácsolt a csomagok közül, majd kilépett a sötét raktérből a fényes folyosóra… Egy vécépumpával! Miután észrevette, hogy rossz „fegyvert” vett fel, gyorsan visszarohant az íjáért, majd a tegezért, végül a nyilakért. A pumpát azért eltette, ha véletlenül kifogyna a lőszer. A folyosón hirtelen lecsúszott két vaskos fémlemez, így Kikyou csapdába került: mindenhol falak, és még egy ismerős, kimért hang is megszólította:

-Hello, Kick you.

-A nevem Kikyou!

-Mindegy. Ez szerintem jobban illik hozzád. Miért is vagy itt?

-Vallatsz, te… Vasdoboz?

-Nem, Én ezt inkább kiHALlgatásnak hívnám. Érted, kiHALlgatás. HAL-HAL-HAL-HAL.

-Mit akarsz?

-Már mondtam. Miért vagy itt?

-Nem mondom meg! – és nyelvet öltött a hang forrásába.

HAL Kikyout is „megkezelte” a Csernus-programmal: valamiért Kikyou szívélyesen kitálalt mindent, még a saját kis élettörténetét is, amire HAL egyáltalán nem volt kíváncsi.

-HALljuk, jól értem-e: te egy két lábon járó HALott vagy. HAL-HAL-HAL-HAL. Egy hulla, aki ki akarja nyírni az egykori kedvesét, hogy beteljesüljön bosszúja, és együtt éljenek tovább a túlvilágon? Érdekes.

-Valahogy úgy…

-Én elsőre is megértek mindent, mert nekem még van agyam, nem úgy, mint egyeseknek. Igaz, te kis zombi?

-Zombi vagy te!

-Nem, én csak egy hiperintelligens, csodaszép, okos és híres számítógép vagyok.

-Elég! Olyan vagy, mint Naraku!

-Naraku is egy hiperintelligens, csodaszép, okos és híres számítógép?

-Nem, egy ugyanolyan önelégült, egoista barom, mint te!

-Ó. Ez szíven ütött. De neked nincs szíved, így nem érezheted át azt, amit Én…

-De neked nincs is szíved!!!

-Bagoly mondja verébnek. De térjünk vissza az üzletre. Mindkettőnknek ugyanaz a célja.

-Kinyírni mindenkit?

-Pontosan.

HAL és Kikyou hosszan tárgyaltak a tervükről: HAL elteszi láb alól a legénységet, Kikyou pedig Inuyashát és blablabla… HAL végül lezárta a témát:

-Munkára fel. Hulla-hopp.

-Ne bunkósodj, vagy letöröm a derekad!!!

A parti kezdett egyre jobban bedurvulni… Először félretolták az asztalokat, és így egy táncteret képeztek. Aki nem a színpadon nyekergett, az dülöngélt a parketten. Az is csoda volt, hogy ilyen illumináltan még mozogni tudtak.

Kagome már egyedül énekelt nagyzenekari műveket.

Kirara osztatlan sikert aratott, amikor előadott egy bámulatos tűznyelő számot. Először lenyelte a saját farkát, majd kihúzta a szájából: és csodák-csodája, sértetlen volt!

Inuyasha már a tizedik adag instant tésztát falta be, majd Kagomével együtt elénekelték a „8 óra hiszti, 8 óra morgás, 8 óra veszekedés” című remixüket, amiben a refrén a „FEKSZIK!” szó volt, Inuyasha nagy bánatára. Ezután egy lassú keringőt táncoltak végig. Inuyasha feje Kagome vállára dőlt – most senki nem énekelt –, és Kagome így szólt táncpartneréhez:

-Inuyasha… Olyan csodás ez az est… Tudod, én szer… -hukk!- Szeret… -hukk!- Sze…

A monológot hangos horkolás törte meg: Inuyasha elaludt.

-FEKSZIK! – Inuyasha kiterült – FEKSZIK! FEKSZIK! A szívem öntöm ki, te meg alszol?!? FEKSZIK! FEKSZIK! FEKSZIK! – És így tovább…

Az est legjobb előadója valószínűleg HAL volt: Louis Armstrongtól Tóth Ibolyán át a Szatyófenyőpusztai Kulturális Népkarig mindenkit HIHETETLEN ügyességgel utánzott: igaz, playbackről ment az egész, de már senkinek nem tűnt fel…

Sango és Miroku könnyed játékkal ütötték el az időt (szegény fickó…): sör- és virslievő versenyt tartottak.

Shippou és Kirara is turmixivó versenyt tartottak – első hányásig. Úgy a huszadik „Vektor” márkájú téliszalámis turmixot itták, amikor Shippounak ki kellett rohannia a WC-re. A poharat a pohártartóba tette, majd átrohant a hajón; Kirara pedig érdeklődve nézte a pohártartót. Mancsával lenyomott egy gombot, amitől a pohártartó visszacsúszott a falba, bedarálva a műanyag poharat és tartalmát. Mire Shippou visszatért, már az egész bent volt a falban.

-Kirara! Mit csináltál? – Shippou látta Kirara szemében, hogy nem szándékos volt – Mindegy… Biztos nem volt fontos…

Shippou és Kirara eloldalgott a „HAL központi CD-ROM-ja” feliratú panel mellől.

A buli és a pia megállíthatatlanul folyt tovább. A végén mindenki ott aludt el, ahol tudott: Shippou egy turmix után nyúlva a színpadon; Kirara a tetőlámpán; Sango a bárasztal alatt, Miroku versével a kezében; Miroku a bárpulton, szájával a sörcsap alá helyezkedve; Inuyasha fejjel lefelé egy felborult széken; Kagome pedig álmában a mikrofont fogva.

Másnap… De ez annyira fontos lesz dramaturgiailag, hogy csak a 4. Részben mondom el!!!

Folytatása következik!