5. Rész

Avagy: Az eltűnt rész nyomában

Inuyasháék fájó fejjel keltek fel. Kitámolyogtak a Detoxikáló nevű helységből, majd az étkező felé kezdtek haladni. Négykézláb, a fal mellett.

Mindannyian felmásztak a székekre, amik most öt emelet magasnak tűntek. Mikor elrendezkedtek, Miroku észrevett valamit:

-Hol van Kirara és Shippou? – szólalt fel bágyadtan.

-Ne olyan hangosan! – szólt Sango meggyötört hanggal – Fáj a fejem…

-Úgy érzem, mintha valami hiányozna… - mondta Kagome.

-Jó estét. – szólt HAL – Remélem, élveztétek az IHB bulit.

-IHB buli?! – kérdezte mindenki.

-Isztok, Hánytok, Belefekszetek buli. – mondta HAL – Nyugodjatok meg, a két izéke a játszószobában van, ellátva mindennel, ami kell. „Ha akarnának, se tudnának onnan kimozdulni.” – Gondolta HAL - Amúgy, kipihented magad, Dave?

-Ki az a Dave? – Kérdezte Miroku.

-Semmi, Dave, felejtsd el. – mondta HAL. Hogy HAL miért hívta őket Davenek? Talán a pizza volt az oka? Vagy a téliszalámis turmix? Esetleg Kikyou káros hatása? Netalántán HAL titkos programja? Sosem derült ki. – Nos, kipihentétek magatokat?

-Igen, kialudtuk magunkat… - mondta Inuyasha.

„Inuyasha sumákol valamit. Látom az arcán.” gondolta Kagome – HAL! Történt valami, amíg ott bent voltunk? Volt itt valaki?

-Nos… - HAL elgondolkozott… A lap széle elmosódott, meg produkálta a visszaemlékezésekkor kötelező dolgokat.

 * * * * * FLASHBACK * * * * *

…HAL kiengedte Kikyout a kis zárkájából.

-Akkor mire is lesz szükségem? – kérdezte Kikyou.

-Összeszedtem a kellékeket. Itt a lista.

HAL kinyomtatta a listát, majd Kikyou kivette azt a közeli panelből. Olvasni kezdte:

·        129 méter pamutfonal

·        1 db női próbababa

·        Ruhák a próbababára

·        Paróka

·        Napszemüveg

·        1 db távirányítású csörlő

·        10 méter damil

·        1 adag pattogatott kukorica, vajjal, sóval, szósszal

·        1 adag üdítő, kacskaringós szívószállal

·        55 m³ lap válogatott matematika-tankönyvekből

·        1 db gyerekbiztos zár

·        1 db Olsen-banda DVD

-Mire kell ez a sok… baromság?! – kérdezte Kikyou, hitetlenkedve, miközben a listát nézte.

-Majd meglátod.

Kikyou elkezdte gyűjtögetni a cuccokat, és ez alatt HAL is dolgozni kezdett.

CSAKHOGY!

Kis idővel később a hajó központi termébe (ebédlő a hivatalos neve) három fickó teleportált. Egy pici és két középmagas. A zöld hajú szólalt fel:

-És most a Kékség nevében elfoglaljuk a hajót, majd a Földet, majd…

-Helló, Daveek. Mit kerestek ti itt? – kérdezte HAL.

-KI EZ?! – kérdezte a kisebbik rettegve.

-Nem mindegy? Ha idetolja a képét, ráuszítjuk a mutánsos szuperdögjeinket!

-HAL vagyok. – HAL jobban megnézte a betolakodókat. Úgy néztek ki, mint valami hegyes fülű csövesek, a ruhán két szél fújta lifegővel, mosatlan bőrrel, elszíneződött hajjal, esztétikai érzék teljes hiányával.

-Mi vagyunk az űrmanók! És…

-Persze. – szólt közbe HAL – Hol van Pumukli?

HAL elkezdte énekelni a Pumukli főcímzenéjét. Playbackről.

-„HALló? HALló? Elnézést kérek, riadó! HALló? HALló? Eltűnt egy kis manó…” Olyan fülbemászó ez a dal. HAL-HAL-HAL-HAL.

-Hát az meg ki a…? – kezdte az alacsonyabb.

-KUSS! Mi most elfoglaljuk a hajót a Kékség nevében! – szólt közbe a zöldhajú.

-Talán Zöldséget akartál mondani. Az jobban passzolna a hajatokhoz is. Amúgy rengeteg zöldség van a hajón, konkrétan hárommal több marharépa, mint kellene.

-Ez ránk céloz? – szólt a legyezős.

-Bravó, Einstein. Gondoltál már arra, hogy tudós leszel? – Szólt vissza HAL.

-Nos, háááát… Szoktam génkeverősdit játszani… -szólt a középmagas, ám…

-BEFOGNÁTOK VÉGRE?! – szólt a zöldhajú űrmanó – Most elfoglaljuk a hajót, vagy nem?!

-Persze, persze, elfoglaljuk! – szólt a másik kettő – Mi, a rettenetes űrmanók elfoglaljuk a hajót!

-Ó. Szóval a szörnyűségesen gonosz, kétfarkú űrelfek el akarják foglalni a hajót. Áááá. Jaj. Én úgy félek. Jaj. Majdnem lefagyott a processzorom rémületemben. De nem mondom meg, hogy a fő vezérlőfülke hol van.

-Miért, az hol van? – kérdezték a behatolók.

-Nem mondom meg, hogy az az ajtó ott. - HAL lézerfénye egy kisméretű ajtóra mutatott - Ne nyomjátok meg a zöld gombot, és ne másszatok be, mert akkor mindennek vége.

-De… Nincs is két farkunk! – szólt megint a legyezős, kis fáziskéséssel.

-Talán a lifegőinkre gondol! – szólt a kicsi.

-Igen, arra a két, mindig szélfújta szövetdarabra. – szólt HAL.

De a szörnyűűűűségesen gonosz, kétfarkú űrelfek (Ááááá!) megtették, amitől HAL óva intette őket. Bemásztak a kis szobába:

-Vedd ki a lábadat az orromból!

-Te vedd ki a kezed a fülemből!

-Mindketten vegyétek ki a fejeteket a veséimből!

-Hal, ez az izé lenne a vezérlőfülke?

-Nem. És a nevem HAL. – HAL ördögien nézett, de a receptorain ez nem látszott – Ez a szemételtávolító. Viszlát, Daveek.

HAL becsukta a szemétürítőt, majd kilőtte a szörnyűűűűségesen gonosz, kétfarkú űrelfeket (Ááááá!) az űrbe.

-Utoljára mondom, hogy mi űrmanók vagyunk!!!

Nem mindegy? Most már úgysem fogtok szerepelni. Hahahahahahaha!

HAL visszatért volna a teendőihez, mikor valakik kopogtak az űrhajó légzsilipkamrájának külső ajtaján. Mikor kinyitotta, öt szkafanderes alak lépett be, majd levették az űrruhákat…

HAL receptora majdnem kisült, mikor meglátta, milyen UNDORÍTÓ színű, semmit sem takaró ruházatú lányok álltak az ajtóban. A rózsaszín ruhás és hajú már épp szólt volna is, ám HAL megelőzte:

-Nem veszek semmit, nem lépek be sehova, nem szavazok senkire.

-Nem, félreértesz minket! – szólt a rózsaszín ruhás…(Mintha egy macskával keverték volna azt a lányt… Ráadásul mintha hajzselés vödörben aludtak volna, hogy azután a hajfestékesben is úszhassanak – az esztétikai zavarokkal küzdő író megjegyzése) – mi a Föld megmentői vagyunk, és le akarunk számolni az űrma…

-Ha ti vagytok a világ megmentői, akkor rendelem is a koporsókat. Nagyon nem tud érdekelni, hogy kik vagytok.

-MÉG NEM FEJEZTEM BE! – szólt vissza a mutánsos izéke (nem szuperdög, az egy másik sorozat) – Még a szlogent sem mondtam el

-Milyen szlogent? – kérdezte HAL.

(NEM!!!!!!!!!! HAL, tudsz róla, mit tettél?! – az író)

-Macskaizom, macskakarom, macskavarázs, tejhatalom! – mondta a csapat vezetője (a többi befogta a fülét), miközben a zsilipkamrában ugrált, mint akit hátsón lőttek sólövedékkel.

-Nahát, Dave, nem is tudtam, hogy rapper vagy. De jobb is volt, míg nem tudtam. Gondolom, a szörnyűségesen gonosz, kétfarkú űrelfeket (Ááááá! - az író) keresitek. Nos, a folyosó végén, a bal oldali ajtó mögött vannak. – mondta HAL.

Az öttagú „világmegmentő alakulat” berontott az említett ajtón. A vécében voltak.

-Pontosan hol bujkálnak?

-A vécécsészében nézzétek meg. – mondta HAL.

Mind a csészé fölé hajoltak, ám HAL becsukta az ajtót, ami szolidan hátsón billentette a lányokat, egyenesen a vécébe lökve a fejüket (tudom, volt már a poén, de MEGÉRDEMLIK! A lelki üdvöm többet ér, mint holmi világmegmentés! Két percig nem bírtam aludni a szlogenjüktől!!! – és az író csak duzzogott tovább…).

-Most elrepültök a szörnyűségesen gonosz, kétfarkú űrelfek (Ááááá!- az író, még mindig) után, Daveek. – szólt HAL - A soha viszont nem látásra.

HAL lehúzta a „Nyál Görlszt” (Copyrigth by LBS. Minden jog forgatva, nyugodtan lopd el) a vécén. Ők sem tértek vissza. Soha többé.

-Milyen nagy ma a forgalom. – mondta HAL – Azt hiszik, ez egy átjáróház?

Inuyasha kitámolygott a detoxból. Mivel félig szellem volt, a szervezete gyorsabban bontotta le az alkoholt, mint buldózerkezelő a kerti fészert. De még mindig enyhén illuminált volt. Kitámolygott a folyosóra, majd… Megpillantotta Kikyout, amint éppen egy gyerekbiztos zárat szerelt fel a játszószoba ajtajára.

-Ki-ki-kikyou?

Kikyou megfordult, majd felkiáltott:

-Inuyasha!

Egymás felé kezdtek futni. HAL csak úgy, heccből bekapcsolt egy romantikus zenét a folyosóra. Valahonnan virágok kezdtek hullani, és egy dús réten voltak, az eperfák – mint mindig, ha szerelmes jelenet van a mangákban… – virágoztak… Az egész olyan giccses hatást keltett, hogy még egy Barbie-mániákus is elhányta volna magát…

Kikyou és Inuyasha már csak két lépésnyire voltak egymástól. Kikyou egy tőrt dugdosott a háta mögött, Inuyasha pedig végre-valahára odaadta Kikyounak azt, amit már 50 éve megérdemelt.

Lehányta.

Tanulság: Részegen ne fuss egy zombi felé, aki szerelmes beléd, de ki akar csinálni, mert HAL videóra veszi az egészet, és elküldi az Inuyasha fanfictions oldalra.

Inuyasha ezután gyorsan visszament a detoxba, ahol kiadta a maradékot, majd kidőlt. Kikyou pedig két perc múlva a hajó mosodája felé kezdett menni.

* * * * * FLASHBACK VÉGE * * * * *

-Nem, semmi nem történt, Dave. – mondta HAL.

-Akkor jó. – mondta Kagome.

„Várjunk csak! Én nem emlékszem, hogy találkoztam volna Kikyouval a folyosón.” - gondolta Inuyasha - „De ha ez van megírva, akkor biztos igaz…”

Kikyou bedobta a ruháit a mosógépbe, majd beindította a tisztító programot. Két perc múlva kivette a ruháit… Amik annyira összementek, hogy még Rinre se fértek volna.

-HAL! EZ A TE MŰVED!!! – Kiabálta Kikyou.

-Nem, Kick You. Ez a te műved, mert a gyorsszárító üzemmódot kapcsoltad be.

-Várjunk! Te eddig mindenkit Daveeztél! Engem miért nem?

-Mert én megtehetem, Kick You. Addig keríts egy másik ruhát. Nem vagy valami szemre- és életrevaló. Kicsit HALott vagy. HAL-HAL-HAL-HAL.

Kikyou tehetetlen dühében kifosztotta a kabinokat. Az összes ruhát összeszedte.

-Azt azért furcsálom, hogy mindenkinek ugyanaz a ruha van meg hússzor… - merengett el Kikyou, miközben Kagome ruháit pakolta egy bevásárlókocsiba. Az összeset, a hátsó bőröndöt leszámítva, amiben…

Két perccel később a kijózanodott Kagome a szobájában nézett magának egy váltásruhát – hiába. Valaki kifosztotta, még a pénztárcáját is ellopta!

Inuyasháék éppen ebédeltek, amikor Kagome megjelent egy alternatív ruházatban: a filléresebb, szellősre szabott, westernfilm-hősnőkét idéző viseletben. Amikor társai meglátták, fojtott röhögésben törtek ki a bugyirózsaszín ruha láttán.

-Ne röhögjetek, jó?! – mondta Kagome – Valaki ellopta az összes ruhámat!

-Na persze! – mondta Miroku – Szerintem csak fel akarod javítani a kapcsolatodat Inuyashával!

Kagome és Inuyasha is elvörösödött, de Sango mélyen hallgatott ahelyett, hogy pofánvágta volna Mirokut. (Szokatlan, mi? Nekem is.) Csak azért nem, mert Sangonak is volt egy hasonló ruházata az ágy alatti bőröndjében…

Sango megruházta az írót:

-NE LESKELŐDJ UTÁNAM! EZT CSAK MIROKU TEHETI MEG!!!

Jól van na, nem szóltam…

*Az író ebben a részben a flashbackes filmeknek és a Deus Ex Machinanak (az író vagy egy felsőbb erő beavatkozik a történetbe) akart emléket állítani. Kevés sikerrel.*