Inudesszia 2001

Meg még egy kevés

Írta: az LBS (Lovász Brothers Studios)

6. Rész

Avagy: HALodik fejezet

(Vajh, ki kérhette?)

Kirara feszülten figyelt a monitorra, pontosabban a monitoron látszó fiúra. Mancsával előretolt egy kártyát Shippou felé, aki azt a webkamerába mutatta.

-Ezt a hosszú nevűt idézi. – tolmácsolta Kirara nyivákolását Shippou.

-Egy Hosszú Nevű Izét? Akkor én idézek… Egy Fura Nevű Bigyót!

(Fantasy-s szokás, hogy az összes ijesztő vagy fontos nevet nagybetűvel kezdjük, pl. A Kifogyhatatlan Csirkecomb Tepsije… - az Író)

Kirara megpöccentett egy lapot Shippou felé, aki azonnal tolmácsolni kezdett:

-Akkor egy ilyen Hosszú, Fura Nevű, Kardos Akármit idéz.

Kirara ellenfele szemébe nézett, diadalittas mosollyal az arcán. Az ellenfél – egy sárga ÉS vörös, hülye hajú, nyakörves, kék kabátos srác – arca megremegett, majd lefejelte az asztalt:

-Már ötödször ver meg ez a kis izé! Engem, a világbajnok Yugit!

-Nyugi, jó?

-De a nevem Yu-gi-oh, nem?

(IQ azért van a gyerekben… Még a saját, nem nagyon gyakori nevére sem emlékszik ekkora lelki pofon után…- az író)

-Egyszer mindenkinek vesztenie kell… Nem lehet mindig nyerni…

-De hát minden sorozatban a főhős a LEGJOBB!

(Kivéve ebben - az író, aki itt TÉNYLEG a LEGJOBB! Mindenben.)

-Akármiről is legyen szó?

-Igen, elvégre a hős mindig a LEG… Leg… Szóval, érted!

Kirara az értelmes és tartalmas beszélgetés alatt az ajtóhoz ment, majd megpróbálta kinyitni – de nem ment! Valaki bezárta őket a játszószobába! Pedig Kirarának már nagyon ki kellett mennie…

Ez alatt hőseink összeszedték magukat az ebédlőben. Miroku még mindig hangosan kacagott, Inuyasha viszont sokkot kapva ült a helyén.

-Sango, nincs valami kölcsönruhád? – kérdezte Kagome.

-Gyere, nézzük meg! – szólt Sango.

A lányok elmentek. Miroku abbahagyta a kacagást, felállt és kivett két sört a hűtőből – nem abból, amiben a paca volt, az már rég az űrben lebegett, miután Inuyasha egy gyenge, ám intenzív pillanatában kivágta az egész ****-t légzsilipen –, majd adott a még mindig sokkos Inuyashának egyet. Kinyitotta az üveget, meghúzta, majd az ablakra meredt. A Föld hajszálpontosan ugyanúgy állt, mint a buli előtt, alatt és után…

-Inuyasha… - kezdte Miroku, majd ivott még egy kortyot – Gondolkodtam…

Inuyasha üres tekintettel még mindig arra a pontra meredt, ahol Kagome még egy résszel ezelőtt feltűnt. Miroku gyorsan hátba veregette egy székkel.

-MIT CSINÁLSZ?!?! – rivallt rá majdnem agyhalott hősünk a papra – MEGŐRÜLTÉL?!

-Inuyasha, tudod, furcsa érzésem van…

Inuyasha mélyet sóhajtott, majd a sör után nyúlt.

-Ki vele, mi a bajod? Sango már me…

-Nem, most nem erről van szó! Rólunk!

-Mármint, te és én? – Inuyasha félelemmel telve nézett Mirokura – Ne mond, hogy te is…

-Nem! Itt mindegyikőnkről van szó! Shippou, Kirara, Sango, Kagome… Tudod…

-Igen? – Inuyasha még nem igazán fogta fel, mit mond Miroku, hogy mi van a kezében, és hogy miért lát mindent kissé homályosan – Ki vele…

-Inuyasha, az az érzésem, hogy amióta a hajóra szálltunk… Mintha… Valaki…

-Valaki? – kérdezte Inuyasha kissé hülye arccal, a sör nyitóját fogva.

-Mintha valaki dróton rángatna minket, és kénye-kedve szerint csűrné-csavarná a sorsunkat… Inuyasha, nem érzed néha úgy, hogy nem vagy a magad ura?

-Mi van?!

-Például: miért iszom ezt a sört? Egyáltalán, miért rúgtunk be minden kalandunkban legalább egyszer? Miért teszünk olyanokat, amiket amúgy sosem?

-Nem tudom. - Inuyasha a nyitott sörre nézett.

-Inuyasha, az az érzésem, hogy valaki játszik velünk, és ott tesz nekünk keresztbe, ahol csak akar! Mintha… Egy isten játszana velünk, és mások ezt néznék! Például most is!

*Miroku rádmutat. Igen, rád, tisztelt olvasóm!*

Inuyasha megijedt, amikor Mirokura nézett: egyik kezével a szoba ablakára mutatott, másikban a sört markolászta.

-Hova mutogatsz? – Inuyasha megint a sörre nézett, majd inkább az aszparátuszra öntötte. A növény elkezdett visszafelé nőni – Miroku, még mindig részeg vagy?

-Nem! Éppen hogy most tisztult ki minden! Mindent értek! – a pap felállt –MEGVILÁGOSODTAM!!! LÁTTAM ISTEN ARCÁT!!!

Mirokura egy sárgás fénycsóva mutatott, a távolból az angyalok énekelték a Halleluját, amikor hirtelen Inuyasha teljes erőből hozzávágta Mirokuhoz az üres üveget:

-Milyen hülye vagy, ha iszol!

A lányok visszatértek, ám Kagomén nem történt drasztikus változás. Sőt, Sango még jobban megváltozott: „CENSORED” feliratú táblák fedték azokat a helyeket, amiket fedniük kellett (különben az ORTT elsötétítette volna a ficet). Miroku megint hangosan kezdett röhögni.

-Te ne röhögj! – Sango pofán vágta Mirokut – Az összes ruhám eltűnt!

-Mi? – Inuyasha elgondolkodott – Tehát, ha én is kimennék ruhát cserélni, akkor…

-Neked sincs ruhád! – mondta Kagome – Valaki elvitte mindannyiunk ruháit! Még Shippouét is!

-De ilyen koszos ruhában sem járkálhattok! Az nem higiénikus! – mondta Sango.

-Miért? Pont ugyanúgy néz ki, mint máskor…

-Akkor inkább ruhát rendelek a teleshopból… - szólt Kagome. Tárcsázott, ám két perc múlva letette a kagylót - A telefonok sem működnek!

-MI?! Hogyhogy? – kérdezte Inuyasha.

-Megpróbáltam rendelni egy ruhát, de a telefon nem kapcsolt…

Hirtelen villámlott a hajóban. Rejtély, hogyan.

-Akkor most szét kell válnunk, keresnünk egy telefont, ám elkezdünk hullani, mint a legyek? – kérdezte Miroku aggódó arccal – Mint a tegnapi horrorfilmben?!

Hőseink nem tudták, hogy a Diszkáveri (Csennel) már olyan messze járt a Földtől, hogy csak a hajó belső rendszerei működtek…

-Helló, Daveek… Mi ez a furcsa „ruházat”? – kérdezte hirtelen HAL, aki eddig előzékenyen semmit nem csinált, csak figyelte azt, ahogy hőseink szerencsétlenkednek. – Csak nem fel akarjátok dobni kapcsolatotokat a választottjaitokkal, Daveek?

-FOGD BE! Valaki ellopta a ruháinkat! HAL, van behatoló a hajón? – kérdezte Kagome.

-Nincs, Dave. – hazudta receptorrebbenés nélkül HAL.

-Biztos nincs itt a Kiszel Tünde? – kérdezte Sango, félte az egyetlen megmaradt bugyiját. Ami rajta van.

Kagome észbe kapott:

-Lehet, hogy fanek vannak a hajón!

-Fanek? Azok mik? – kérdezte Inuyasha.

-A legfurcsább lények a Föld felszínén! – kezdte a kiselőadást Kagome – Minél jobban akarnak hasonlítani kedvenc sztárjukra, vagy filmszereplőjükre! Egyesek odáig merészkednek, hogy fanfictionokat írnak…

-Miket? – kérdezte mindenki, kivéve HAL-at, aki megint nem csinált semmit… Mármint semmi hasznosat Inuyasháék számára.

-Mindegy! Járjunk gyorsan a rejtély végére, mielőtt Miroku teljesen paranoiás lesz! – szögezte le Inuyasha.

Miroku az egyik sarokban volt és körbebástyázta magát mindennel, ami mozdítható volt, közben cidrizett:

-Túl fiatal vagyok a halálhoz! Még nem kérdeztem meg minden nőtől, hogy lenne-e a gyermekeim anyja! ANYUUUU!!!!! Haza akarok menni!!!

-Apropó, csak azért jöttem, Dave, hogy meg kéne javítani az AE-35-ös egységet. – szólt HAL.

-A mit? – kérdezte Inuyasha. A daveezést már megszokta, nem is figyelt rá.

-Az a kommunikációs antenna, Dave. – szólt HAL – Ki kell menned, és meg kell javítanod, Dave, különben nem lesz kábeltévé, telefon, Internet...

Pár percig mindenki sikítozva pánikolt, és körbe-körbe rohangált. A pánikhangulat alábbhagyása után Inuyasha folytatta a dialógust:

-Miért nekem? Más nem jó erre a munkára? Te például!

-Mert nem tehetem, Dave. Sajnálom. Meg kell tenned, különben kis táblákkal lesztek kénytelenek ruházkodni, mint a „CENSORED”-es Dave. Ugye, milyen szánalmas? – mondta HAL.

-Jobban teszed, ha leszállsz rólam!! – mondta Sango.

-Akkor sem megyek ki ebben a törékeny testben! – szólt Inuyasha.

-Igaz, hogy a táblák mennek a hajamhoz… – Sango hátradobta a haját, amit a kamera lassítva mutatott, hogy mindenki jól megfigyelhesse – De nagyon szellősek! És ugye nem akarod, hogy megfázzak? – Kérdezte Sango, megrázva a Csonttörőt.

Miroku még mindig cidrizett a sarokban, és az idegösszeroppanás szélén táncolt.

-Inuyasha, ha nem mész ki, azt mondom… - kezdte Kagome vitadöntő érvét.

Nem volt mit tenni, Inuyasha pár perc múlva már szkafanderben indult a zsilipkamrák felé. Társai konfettit és virágokat dobáltak elé:

-Viszlát! Majd írj! – szólt Sango.

-Küld egy képeslapot! – szólt Kagome, miközben egy zsebkendővel integetett.

Ezután társai visszamentek ebédelni.

-Dave, erre gyere. – szólt HAL, majd bevezette Inuyashát az űrkompokhoz. Ezek kisméretű, egyszemélyes gépek, amiből három darab volt a hajón.

-Hogy kell ezt kezelni, HAL? – kérdezte Inuyasha.

-Jól tetted, hogy megkérdezted. – HAL elkezdett egy tíz órás kiselőadást az ülés és a lábtámasz helyes beállításáról, hogy így is időt nyerjen Kikyounak, aki már egy közeli folyosón grasszált. Kikyounál volt egy táska, lapokkal tele.

Kikyou azonban hírtelen összefutott Kagomével aki a tévészoba felé ment, hogy meg tudja mondani Inuyashának, merre kell állítani a parabolaantennát, hogy tökéletes legyen a kép. Amikor meglátták egymást, megijedtek. Elsőnek Kagome kiáltott fel:

-TE, itt? Mit keresel itt, te zombi?!

-Én? Csak a szokásosért jöttem. – mondta lekezelően kedvenc élőholtunk – De mi ez a röhejes gönc? Talán fel akarod dobni az ellaposodott kapcsolatodat Inuyashával?

Kagome egyre dühösebb lett.

-Mit keres rajtad a ruhám?!

-Tudod, nekem ez jobban áll… - Kikyou kihúzta magát – Csak mellben egy kicsit szűk… Ha érted, mire gondolok… - Kikyou gonoszan vigyorgott, majd megigazította a dekoltázsát.

-MOST MEGHALSZ!!!! – üvöltötte magából kikelve Kagome, majd rárontott Kikyoura. Kikyou fapofával nézte Kagomét, majd, mikor már csak két lépésnyire voltak egymástól… Kikyou gonoszan elmosolyodott, kinyitotta a táskát, elővett egy papírt és Kagoméhoz vágta (ez aztán a mondat! – az író). Kagomét a lap megrázta, majd hátralökte vagy fél métert.

-Mi ez? – Kagome a sérült karjához kapott – Ez olyan, mint azok a szellemriasztó papírok!

-Ez annál sokkal jobb… - mondta gonoszan mosolyogva Kikyou, majd elővett még egy lapot – Ismerős?

A lapot Kagome felé tartotta, aki felsikoltott:

-Ez a matematika érettségi feladatgyűjtemény 19-edik lapja? Amin a házim is volt?!

-Pontosan.

Kagome felállt, majd elkezdett rohanni. Befordult a sarkon, ám hirtelen megint megrázta az áram. Az egész folyosó be volt borítva matematika lapokkal, még a falak és a plafon is!

-HAL! HAL! –kiáltozta kétségbeesetten Kagome – Segíts! Behatoló van a hajón!

-Jaj. Hogy is kerülhette ez el a figyelmemet? Segítek. Erre gyere, Dave. – szólt HAL.

Kinyitott egy ajtót, Kagome pedig berohant rajta. Hirtelen napfény vakította el. Egy, a spagetti-westerneket idéző kísértetfalu főutcáján volt. HAL becsukta a „Holofedélzet” feliratú ajtót.

-Hol vagyok? Ez a Föld? –kérdezte Kagome.

-Nem. Ez a hajó HALofedélzete. – szólt HAL. Egy teraszon volt az érzékelője, rajta egy napszemüveggel. Előtte lévő asztalon pedig a pattogatott kukorica és az üdítő. – Érted, HALofedélzet. HAL-HAL-HAL-HAL. Jaj, de vicces is vagyok. Jó szórakozást, Dave.

Hirtelen Kikyou jelent meg a főutca másik végén.

-Nahát, milyen jól is illesz a környezetbe! – szólt Kikyou, bal kezében az íját szorongatva. A tegez a jobb keze alatt volt, az övére csatolva. – Remélem, el tudod fogadni, hogy hazai pályán vertelek meg… Hahahahaha!

-De nekem nincs is fegyverem! – Szólt Kagome.

-Ez benne a legjobb! – reagált Kikyou, ám HAL hirtelen Kagome elé dobott egy íjat és egy tegezt. – HAL! Most velem vagy, vagy vele?!

-Ti együtt vagytok?! – kérdezte Kagome, kissé félreérthető hangnemben, és közben felszerelkezett.

-Ez nem igaz! – vágta rá Kikyou, és dobbantott egyet a lábával. – Sosem süllyednék olyan mélyre, hogy egy HAL-lal bútorozzak össze!

-Én pedig sosem süllyednék olyan mélyre, hogy kiássam a koporsódat, Kick You. – reagált HAL az inzultusra.

-Kagome, túl kicsi Inuyasha… Izé, ez a hajó kettőnknek! – kiáltotta Kikyou.

A képernyő szélesvásznúra váltott. Hosszú órákig álltak egymással szemben… A szél egy parlagfűcsomót sodort át az utcán. A távolból Enrico Morricone helyzethez illő zenéje szólt… Megszólaltak a harangok, szemükkel hunyorítva nézték ellenfelüket…

Ezalatt Sango és Miroku keresni kezdték Kagomét.

-Hány folyosó van ezen a hajón? A legjobb, ha különválunk…

-Rendben!

Szétváltak. Miroku három folyosóval később megint meglátta Sangot, aki most már át is öltözött, és háttal állt neki.

-Sango, ilyen gyors voltál? – kérdezte Miroku - Hol találtad meg a ruháidat?

A szellemírtó némán bement az egyik ajtón. Miroku utána rohant a hűtőkamrába.

-Huhh… Itt aztán fagyos a hangulat… - Miroku odalépett Sangohoz, majd megfogta a vállát – Sango?

Miroku kicsit megrázta Sangot, akinek leesett a feje.

Mirokuban meghűlt a vér, majd megragadta Sango fejét:

-Sango! Bocsáss meg! – megpróbálta visszatenni a fejet a helyére, ám nagy zajt csapott, mikor a fejet beleverte a mirelitekbe – Ne aggódj! Visszateszem!

De sehogy sem ment. Végül Miroku megfogta Sango fejét, majd az üveges szemekbe nézett.

-Bocsáss meg… De valamit mindig is ki akartam próbálni… - Maga elé tartotta a fejet, az állkapcsot fogva – Lenni, vagy nem lenni…

Miroku kacagni kezdett, majd elejtette Sango fejét, ami nagyot koppanva zuhant a padlóra, majd onnan vissza Miroku kezébe. Fél óráig elvolt azzal, hogy kosarazott a fejjel, aztán megdobta vele az egyik dobozt, ami ráesett a fejre. A pap gyorsan kiásta, majd maga elé emelte.

-Bocsáss meg, Sango… Pedig még el is akartam mondani, hogy…

Lassan meg akarta csókolni a fejet, amikor Sango belépett az ajtón.

-MIROKU?!?!?!?!?!?!?! – Sango felsikoltott – Te… Nekrofil vagy?!

Mirkou a fejre nézett, majd Sangora, azután megint a fejre, azután… És ez így ment percekig.

-Az… Egy ember feje?! – kérdezte döbbenten, undorodó arccal Sango.

Miroku jobban megnézte a fejet, amiről a túlterheltség miatt leesett a paróka.

-Nem! Ez egy bábú!

Az ajtó hirtelen becsukódott, majd a hűtőkamra gyorsfagyasztó üzemmódba ment át. Miroku elkezdte püfölni a KINYIT gombot, de az nem működött.

-Itt fogunk meghalni, és én nem akarom! Elég, ha egy fejezetben egyszer halálközeli élményem van!!!

Sango ez alatt kivett egy fagylaltot a dobozból, ám most ő sikított fel, mert látott egy emberi arcot a fagyis dobozok mögött.

-Han Solo?!

Miroku és Sango összebújtak, majd szép lassan megfagytak. Mivel amerikai üzemmódú a hűtő, ez a lassan három másodperces… Elvégre nem várhatunk Holnaputánig…

(Istenem, de gagyi volt az is… - az író, aki nem rajong az átgondolatlan sci-fikért, amikben egy szilárd fémtest is szilánkokká törthető…)

Inuyasha pedig végre sikeresen felszállt a kis hajóval, majd kiment az űrbe…

Mivel a helyzet már elég bonyolult kezd lenni, ezért most abbahagyjuk.

De még folytatjuk…

(Ez emberiség ellenes fenyegetésnek számít az ENSZ törvénykönyv szerint)