7. Rész

A nagy párBAJ

Inuyasha komótosan lebegett ki az űrhajóval, de még mindig nem ért rá arra, hogy kinézzen az ablakon, mert HAL szóval tartotta:

-Dave, nem áll merőlegesen az italtartó tálca.

-Na és?

-Tudod, Dave, az űrkatasztrófákban a rosszul beállított italtálca okozta a halálos balesetek 95,26491 százalékát. Az Apolló 13-nál sem állították be megfelelően…

-Jól van, jól van! Beállítom.

Amíg Inuyasha ezzel volt elfoglalva, HAL visszanézett a játszószobába.

Kirara és Shippou még mindig játszottak – most például Inuyashás játékot. Ott tartottak, hogy Inuyasha és Sesshoumaru Naraku palotájában küzdöttek az említett gonosz ellen.

A fagyasztóban is minden rendben volt. Miroku Sango fenekét fogta, aki dühös arccal meredt a fagyott papra.

-Az előző részben nem így voltak… De mindegy. – mondta HAL, majd visszanézett a holoszobába.

Kagome és Kikyou még mindig egymást nézték. Bal kezükben volt az íj, jobb kezük pedig már a tegez fölött volt. Ujjperceiket idegesen mozgatták a nyilak felett. Az idegek harca volt – a gyorsabb életben marad, a lassabb meghal. Nem vették le egymásról a tekintetüket. A feszültség már tapintható volt…

És ekkor HAL hirtelen kipukkasztott egy lufit.

Kagome és Kikyou egyszerre rémültek meg, majd a földre vágták magukat. Először HAL-ra, utána egymás szemébe néztek, majd felkiáltottak:

-MOST MEGHALSZ!

Felugrottak, és elkezdték lőni a másikat – két méterről. Persze senki nem sérült meg. Hirtelen elfogytak a nyilak, így egymáshoz vágták a tegezt. Kikyou az orrával hárította a felé tartó tegezt – magyarul elterült, mint a nagy Alföld. A következő pillanatban HAL megváltoztatta a holofedélzetet – Kagome és Kikyou alsóruhában voltak, egy pocsolyában feküdtek, könyékig sárban. HAL ezt is kamerával rögzítette.

-Mire véget ér ez a fanfic, már egy DaVeéDényi filmet ki tudok adni. Értitek, DaVeéDé. HAL-HAL-HAL-HAL. Akkor most csirkebox. Csirkebox. – HAL érzékelője most egy emelvényen volt, előtte pedig egy mikrofon. A panel, amin az érzékelő volt, szmokingra hasonlított, mellette pedig egy gong.

Kagome leszorította Kikyout, aki majdnem eltűnt az iszapban.

-Újra ott vagy, ahonnan elindultál: a föld alatt! És most visszaveszem a lelkemet!

De semmi nem történt.

Kikyou gonoszan elmosolyodott, majd kacagni kezdett – volna, de így lenyelt némi sarat. Prüszkölve köpködött, és lerúgta magáról Kagomét.

-A lelkedet már nem tudod visszavenni, mert már nem lelkekkel táplálkozom!

-Hanem? – kérdezte Kagome meglepődve.

-Hát tejjel! – Kikyou a zsebébe nyúlt, majd elővett egy hatalmas tejeskannát – Mert a tej életerő, egészség!

Kikyou fél kézzel összenyomta a tejeskannát, a kispriccelő tej egyenesen a szájába hullott. Megfeszítette izmait, amik most leginkább Popeyere emlékeztették Kagomét. Ez után Kikyou rárontott Kagomére, és a sárba zuhantak. Kikyou elkezdte bekenni Kagome haját sárral, és közben üvöltött:

-Lássuk, hogy most tart-e az a hülye samponod!

-A ruhámat lenyúlhatod, de a hajamat nem mocskolhatod be! – kiáltotta Kagome, majd vesén rúgta Kikyout. – És most letépem a műkörmeidet! – mondta, és elővett egy csípőfogót.

-Azt hiszed, Inuyasha azért állt össze veled, mert szeret? Nem, ő engem szeret!

HAL egy ideig még nézte őket, majd közbeszólt.

-Ez kezd egy kissé személyeskedővé válni. – szólt HAL – Ezt el is intézhetitek civilizáltabb módon.

-Hogyan?! – kérdezte egyszerre Kagome és Kikyou.

-Például így. – mondta HAL, majd témát változtatott.

A két harcoló két mosógép előtt volt, mellettük pedig egy halom mosatlan ruha.

-Aki előbb kimossa, kiteregeti és kivasalja mindet, az nyer. – mondta HAL.

Órák múlva a verseny „döntetlenre” áltt.

Párezer próba múlva HAL megnézte a listáját:

-…Mosogatás: megvolt, a folyosók felsuvickolása: megvolt, a hajó átfestése: megvolt… Mi is legyen a következő próba… Már nincs több elintéznivaló a hajón.

A Diszkáveri (Csennel) mindenhol, az utolsó szegig csillogott-villogott, mint a Salamon tö… kéletessége.

Kikyou HAL-nak sutyorgott valamit.

-Rendben, Kick You… Mehet. Aki előbb ér be a célba, az nyer.

Egy ovális futópályán álltak, startpozícióban. HAL elsütötte a rajtpisztolyt Kikyou felé, aki felpattant, és menekülni kezdett a golyó elől.

-Bocs, Kick You. Ugye elhiszed, hogy véletlen volt?

Kagome Kikyou mögött loholt, majd lassan átvette a vezetést (levágta a kanyart). A golyót sem akármilyen fémből öntötték, mert a kanyarban is követte Kikyout.

-HAL! Ez több ízben ellentmond a fizika szabályainak!

-Ki mondta neked, Kick You, hogy a HALofedélzeten él a Newtoni fizika minden törvénye?

A versenyt végül egy orrhossznyival Kagome nyerte, mert Kikyout „érzékeny ponton” érte a lövés. Amíg Kagome a gratulációkat fogadta és fényképeztette magát, Kikyou a kijárat felé rohant. Egy pillanatig megállt az ajtóban, és a magát ajnározó Kagoméhoz kiáltott:

-Csak a nagy orroddal nyertél! – mondta, majd eltűnt.

Kagome a kijárat felé futott. Már éppen megfogta a kilincset, amikor egy kéz a vállára nehezedett. Kagome gyorsan megpördült, majd Kikyout megszégyenítő hullasápadt színt vett fel a bőre.

A matektanára állt előtte, és a saját osztálytermében volt. A tanár felszólalt:

-Higurashi kisasszony, még meg kell írnia az érettségijét!

-Nem kell, ez úgyis csak egy olcsó holoprogram! – mondta Kagome, majd kilépett az ajtón, osztálytársai közé.

Kint egy pillanatig néma csend fogadta, majd halk kacagás hallatszott a hátsó sorokból azon, hogy Kagomén csak egy alsóruha van, amin még mindig látszódott az elmúlt ötezer próba. Ez szép lassan tömegkacajjá változott. Hirtelen megjelent Kagome három barátosnéja és Hojo is.

-Kagome! Fel akarod dobni az ellaposodott, szürke kapcsolatodat a barátoddal?! – kérdezte a három „barátnő” vádlón rámutatva.

-Ezt nem hittem volna… Azt hittem, nem vagy szexuális betegségek áldozata… - mondta Hojo – Jaj, van nálam erre egy gyógyszer… - mondta, és elkezdett a táskájában kotorni.

A hátul álló, névtelen szereplőtömeg (akik még a stáblistán se kaptak helyet) hangosan röhögött.

Kagome gyorsan becsukta az ajtót, és vörös fejjel nézett be a terembe.

-Akkor megírja végre? – kérdezte a tanár – Ha már fel akarja dobni az ellaposodott, szürke, unalmas kapcsolatát a barátjával, akkor a matematika érettségi megírása se jelenthet gondot.

-Már maga is?!

-Akkor kezdjük is az első feladatlappal… - Kagome elé tett egy lapot. A lapon a betűk és számok krix-kraxokká változtak Kagome szeme előtt.

-Ezt… Ezt nem értem… Ez nekem japánul van!

-Mi a baj? Maga is japán.

Kagome már határozottan rosszul érezte magát. Ugyan csak virtuálisan, de oltárira megalázták, és még a neheze hátra is van.

-Akkor hát… – mondta a tanár – Töltse ki ezt a lapot, és ezt, és ezt… - és sorban rakta ki a papírlapokat, melyek szép lassan elkezdték feltölteni a termet. Kagome már a papírlapokkal való harakirit fontolgatta.

-Talán jobban érezné magát, ha bejönnének az osztálytársai? – kérdezte a tanár, majd a választ meg sem várva, kinyitotta az ajtót. A beözönlő tömeg hangosan röhögött.

Kagome sikítása még sokáig visszahangzott.

-Kick You, nem gondolod, hogy ez egy kicsit durva volt? – kérdezte HAL Kikyoutól, aki éppen egy szkafanderbe öltözött.

-NEM! Így jár az, aki lóg a suliból! – mondta Kikyou, majd felvette a sisakot – És most vár rám Inuyasha!

Beugrott egy űrkabinba, és kilebegett az űrbe.

Inuyasha már huszadszorra rendezte át az űrhajót. Már minden derékszögűen állt, néhány tárgyat át is tett a Feng Shui szerint, de HAL még mindig nem jelentkezett azon kérdésére, miszerint:

-MOST MÁR JÓ?!

Hirtelen kopogtattak az ajtón.

-Ki lehet az ilyenkor? - Mondta Inuyasha, majd felvette a sisakot, és kinyitotta az ajtót. Hirtelen Kikyou megragadta, és kihúzta.

Inuyasha körbenézett. Az űr sötétjét megtörte a Jupiter hatalmas, vörös gömbje, és előtte ott lebegett az Európa hold – és a holdon egy szabályos, fekete hasáb, mely idegenül, feszélyezően csillant meg a Nap fényében. Olyan közelinek tűnt, pedig „csak” kétezer méterre volt. Inuyashát leginkább egy óriási dominóra emlékeztette…

-Inuyasha, végre együtt vagyunk… Itt, a hideg és magányos űrben… Itt senki nem hallja a sikolyainkat…

-Kikyou?! Mit keresel te itt? Akkor az… Mégsem álom volt? Tényleg lehánytalak?

-Igen. – mondta Kikyou rosszallóan, majd leszedte Inuyasha oxigénpalackját, utána a saját palackjából is kiszedte a csövet.

-Együtt fogjuk az utolsókat lélegezni…

-Kikyou, te teljesen bekattantál?! Én ÉLNI akarok!

-Én pedig téged akarlak!

-Nem vagyok nekrofil!

-Már a társaidat kinyírtam… Már csak mi vagyunk…

Inuyasha kiszabadult kedvenc zombink szorításából, majd a hajója felé evickélt. Az oxigénük vészesen fogyott.

-Inuyasha? Miért utálsz? – mondta Kikyou, miközben megpróbált Inuyasha felé „úszni”.

-Mert meg akarsz ölni! Ez már csak elég jó ok arra, hogy szakítsunk!

-Ugyan le kellet paktálnom HAL-lal, hogy megöljelek… És így újra együtt lehessünk…

-HAL a TE oldaladon áll?!

-Igen… Gyere… Adj egy csókót…

HAL még egy ideig nézte őket, majd felsóhajtott:

-Istenem, miért csinálják mindig ezt? A szirupmérő már így is kiakadt. Utálom ezeket a nyálas, szerelmes jeleneteket… És ami a legrosszabb, még a film is kifogyott a kamerámból.

HAL szép lassan elindult Inuyasha űrkabinjával a pár felé. Inuyasha észrevette a felé tartó kabint, és igyekezett távol tartani magát Kikyoutól. Kikyou már csak karnyújtásnyira volt Inuyashától, aki tudta, hogy ex-kedvese sosem eresztené el kissé rothadó karjai közül…

És ekkor Kikyout elcsapta egy meteor. Inuyasha hangosan kacagni kezdett, ám hirtelen az űrkabin fogókarjai elkapták a karjait és a lábát, és erőteljesen szorítani kezdték.

-Hidd el, Dave, ez nekem jobban fáj, mint neked. – Mondta HAL, miközben egyre jobban szorította össze a karokat. – Tévedtem. Ez nekem egy cseppet sem fáj.

-Most kéne… Egy… Segítő flashback… - mondta félhangosan Inuyasha, és megpróbált visszaemlékezni valamire, ami segíthetne neki.

* * * * * FLASHBACK * * * * *

Inuyasha és Sesshoumaru kidobóst játszottak az udvaron. Sesshouraru hátrányból játszott, mert a vállán nyugvó Fluffy, amit még édesapjától kapott, legalább ötször körbeérte, így kénytelen volt a jobb kezével dobni. Inuyasha állandóan kihasználta ezt a gyengéjét, és baloldalt, hátulról fejbe dobta a labdával.

Egyszer aztán anyja kivette Inuyasha kezéből a labdát, és azt mondta neki:

-Inuyasha, nem szabad a gyengébbet bántani. – Sesshoumaru itt elmosolyodott, és halkan kuncogva nézte Inuyasha vörösödő fejét – Ez rád is vonatkozik, Sesshi-mesikém!

* * * * * FLASHBACK VÉGE * * * * *

-Nem, ez nem jó… Bár, tényleg hülye becenév ez a Sesshi-mesikém… – mondta Inuyasha magának – Egy másik kéne…

* * * * * FLASHBACK * * * * *

Inuyasha és Kikyou (aki ekkor még élt) együtt üldögéltek a folyóparton, hátukat egy fának döntve.

-Inuyasha? – kérdezte Kikyou.

-Igen, szerelmem? – kérdezte Inuyasha.

-Mondd csak, ha meghalnék, ugyanúgy szeretnél?

-Még a síron túl is…

-És senki másba nem szeretnél, igaz?

-Nem, dehogy! Nekem te leszel az egyetlen… - mondta, majd átkarolta Kikyout.

* * * * * FLASHBACK VÉGE * * * * *

-Én és az a nagy szám… Remélem, hogy erre nem emlékszik, mert nagyon ciki… Vajon mit tenne most apa?

* * * * * FLASHBACK * * * * *

Inuyasha leült apjával szemben.

-Apa? – kérdezte Inuyasha.

-Igen, fiam?

-Hogy lehet, hogy Sesshoumaru teljesen szellem, és én csak félig?

Inuyasha apja zavarba jött, bár az újsággal takarta – igaz, hogy ekkoriban még csak Gutenberg ötletében volt, Kína meg nem importált, de neki volt egy valahonnan.

-Tudod, fiam, az anyái… Anyátokkal nagyon szerettük egymást, és...

-Tudom, a virágok, meg a méhecskék. Nem ugorhatnánk ezt a részt?

-Milyen virágok meg méhecskék?

-Ha nagy leszel, majd elmondom, apa.

Sesshoumaru belépett az ajtón, és leült Inuyasha mellé.

-Mindegy. A lényeg az, hogy ebből a szerelemből született a testvéred. – mondta Inuyasha apja.

-És én? – kérdezte Inuyasha.

Inuyasha apja elmosolyodott.

-Egy rizsföld szélén találtunk, és Sesshoumaru kérésére hazahoztunk.

A két gyerek lélekszakadva kiáltott fel:

-ANYUUU!!!

Inuyasha anyja megjelent a konyhaajtóban. A két gyerek odarohant és a szoknyáját huzigálva panaszkodtak:

-Anyu! Igaz az, hogy egy rizsföld szélén találtatok? – sírt Inuyasha.

-Anyu, biztos mondtam olyat, hogy vigyük haza? – rimánkodott Sesshoumaru.

Az anya közelebb lépett.

-Megint milyen hülyeséggel tömöd a gyerekek fejét?

Inuyasha apja összébb húzta magát. Arcán most először ült ki a félelem.

* * * * * FLASHBACK VÉGE * * * * *

-Nem, ez nem jó… Valamire csak emlékszem még!

* * * * * FLASHBACK * * * * *

Inuyasha csak sötétséget látott maga körül, és halk szuszogást hallott.

* * * * * FLASHBACK VÉGE * * * * *

-Ja, persze… Azért nem emlékszem többre a fiatalkoromból, mert a felét átaludtam… Vajon a többiek mit tennének ebben a helyzetben?

Inuyasha elképzelte…

·        Kagomét, amint azt kiáltotta:

-HAL! KIKAPCS!!!

·        Sangot:

-Te perverz… CSONTTÖRŐ!!!

·        Mirokut, amint egy egyszerű mozdulattal beszippantotta HAL-at és a kabint is a tenyerén tánongó lyukba.

·        Shippout, akit HAL még megfogni se bírt volna…

·        Sesshoumarut, aki egyenesen Inuyasha szemébe nézett:

-És sosem kerülnék ilyen helyzetbe, öcsikém. Ne is álmodj róla.

·        Narakut… Bár, neki már ígyis-úgyis tökmindegy. Ugyanerre a következtetésre jutott Kagurával, Kannával, Kikyouval… És még egy rakás másik ellenségével.

Eljátszott a gondolattal, hogy Kouga vergődik HAL fogságában, de nem élvezhette sokáig ezt a felemelő érzést, mert az oxigénjelző vadul pittyegni kezdett.

-Jaj ne… Annyira elflashbackeltem az időt, hogy alig maradt oxigénem… És nem tudok semmit tenni… Itt a vég…

Bizony, itt a vég. De csak ennek a fejezetnek!