8. Rész

Nyolcadik utas: a benzinkutas

(Na jó, nem is ő, hanem egy másik szereplő)

Kouga a szájába vette a felkapcsolt zseblámpát, és megfogta a tollat:

„825.126,31. bejegyzés

Kedves naplóm!

A csillagidőhöz képest elég hideg van. Mint írtam, sokat dolgoztam, de végül sikerült az után az átkozott, senkiházi, (további részek törölve a rengeteg, 18+ beosztású szó miatt) Inuyasha hajója után jutnom, egy fős áron. Igen, én már csak ilyen remek üzletember vagyok. Társaimmal elindultam az én kedves, aranyos Kagomém iránt, akit majd jól meg(további részek törölve a rengeteg, 18+ beosztású szó miatt). Akármikor megérkezhetünk.

„Még nyílnak a völgyben a kerti virágok” bejegyzés

Kedves naplóm!

Ha tudnál beszélni, akkor megkérdeznéd, mi ez a hülye bejegyzés-cím. De mivel nem tudsz, ki kell fejtenem: elvesztettem, hogy hol is tartok, és már egy kicsikét kezdett idegesíteni az a sok szám.

Ma a kedvenc oldalamat böngészve rájöttem, hogy mindenki írt már legalább egy naplót magáról, körülbelül annyit, ahányszor új lakásba meg ilyen helyekre költöztünk. Néha az az érzésem, hogy az életünk olyan sivár és egyhangú, hogy csak naplóírással meg költözködéssel tudunk valamit kezdeni magunkkal. Ez még mindig jobb, mint azok az írások, amikben ketten, hárman összejövünk és (további részek törölve a rengeteg, 18+ beosztású szó miatt).  Asszem limonádé, vagy citrompótló a neve…?

A legidegesítőbb az, hogy van egy igazán pocsék, ótvar, ötlettelen, silány, összecsapott, lopásokkal teli, aljas mű, amit valami zárt osztályról szökött TBC, vagy kicsodák írtak. Látom, náluk tényleg végtelen számú írógépre és majomra volt csak szükség, hogy „fanficet” – ha szabad ezt a szót ennyire lealacsonyítanom – írjanak, ők meg csak elküldték flamenek és Pillének, akik az undortól megrökönyödve véletlenül nem a kukába, hanem az Inuyashafanfictionsra dobták! Ráadásul…”

A hajó hirtelen megrázkódott, a toll tintapacát vetve zuhant a szűkös űrkabin aljára, a „Lajka” feliratú panel mellé. Kouga a toll után kapott, mert még nem panaszkodott eleget.

-A fenébe már…! – mondta Kouga, mikor lehajlás közben beverte a fejét. Hirtelen eszébe jutott valami. A zseblámpa eltűnt a szájából.

-Hova a… - Kezdte újra, amikor hirtelen valami fémes tárgy csúszott le a torkán. Szemei kigúvadtak, majd fény ragyogta be az orosz űrkabint, amivel ex-szovjet ex-barátaink (akikkel már nem vagyunk köszönőviszonyban sem) meg akarták előzni az amerikaiakat a holdraszállásban. Igaz, 40 évvel elkéstek, de a remény HA… Izé, hal meg utoljára, ahogy mondani szokták.

Kouga a hasára ütött, majd miután így kikapcsolta a zseblámpát, kinézett a szűk ablakrésen át, és meglátta a Diszkáveri (Csennel) hajó oldalán lévő „bejárat hősszerelmeseknek, akik meg akarják menteni kedvesüket” feliratú ajtót.

-Ez az! Igen, megjöttünk! – kiáltott hátra társainak, akiket a szék alá rejtett, hogy spóroljanak. Már így is rengeteg pénzt kellett összeszedniük. Ezek (kétségbeesési sorrendben): el kellett adniuk a lakóparkot, a barlangot, továbbá néhány farkast is a Budapesti Állatkertnek. Hiába, a pénz nem nő a fákon (pedig örülnék neki – az író).

-Ez tisztára olyan, mint mikor Ayamével autósmoziba mentetek, és a csomagtartóban csempésztél be minket. – Mondta egyik bajtársa, miközben kipréselte magát a szék alól.

Hősünk a fejét fogta.

-Ad egy: Ti másztatok be. Ad kettő: Kénytelen voltam feláldozni magam az érdek alapú szerelem oltárán, mert kellett a pénz! Az a… – Kouga itt megborzongott – Kár volt neki telefont venni, állandóan azon lóg!

-Az a bajod, hogy Jakotsu elpanaszolta neki, hogy hagyta cserben Inuyasha a holdfényes sétájával? – szólt közbe másik társa.

Kedvenc hősszerelmesünk bólintott.

-Pedig meg tudtam volna úszni, de ő előlegként kérte a randit…! Utálom az Elfújta a szélt!

-Nem tudom, mi a Farkasokkal táncolót néztük meg… - szólt közbe újra bajtársa.

-A romantikusabb részeknél mindig hozzám bújt! – panaszkodott tovább új hősünk.

-De hát az egész film olyan volt!

-Tudom, de én akkor is csak Kagomét szeretem! És most munkára!!! – Kouga bevett egy marék nyugtatót, aminek egy része az elemlámpára zuhanva nagyot koppant a gyomrában.

Mikor sikerült a két ajtót egymás mellé állítani, Kouga benyitott a nyomáskiegyenlítőbe, onnan pedig berontott a hajó folyosórendszerére – társai pedig lemaradva futottak utána, jó szokásukhoz híven. HAL észlelte a behatolókat, de nem törődött velük, mert minden figyelmét Inuyasha gyors és fájdalmas kinyírására koncentrálta.

Inuyasha már érezte a végét. Már alig bírt levegőt venni, de a legjobban HAL hülye szóviccei keserítették meg életének utolsó perceit.

-Dave, az Örök HALászmezők már hívnak téged. Érted, HALászmezők. HAL-HAL-HAL-HAL.

-Legalább ne beszélj, ha megölsz! – szólt Inuyasha.

-Mi a bajod? Nem szeretnél újra találkozni Kick Youval a ValHALlában? Érted, ValHALla. HAL-HAL-HAL-HAL. Jaj, de humoros is vagyok. Tetszenek a szóvicceim, Dave? Akarsz HALlani egy újabbat? Érted, HALlani. HAL-HAL-HAL-HAL.

-Könnyítsd meg a halálomat, és FOGD BE! – mondta Inuyasha, majd kikapcsolta az adóvevőt. – Szükségem lenne egy kis segítségre… De a flashbackeket most már hagyjuk! – suttogta maga elé, mikor valami kékes fény vetült rá.

A kékes derengésben egy szoba tűnt fel. Két alak egy gép előtt ült, és éppen az Inudesszia 2001 című munkájukat írták.

-Ti meg kik vagytok? – kérdezte Inuyasha. Nem érdekelte, hogy most az oxigénhiánytól vizionál-e, bekattant, vagy mi történt vele, csak HAL-at nem hallja, és ez lényeg.

A két alak meglepődve fordult hátra.

-LBS2, te most minket is beleírtál a ficbe? – kérdezte az egyik.

-Tehetek mást? Már majdnem mindenkit hidegre tettünk! – mondta a másik, majd hangosan röhögni kezdtek.

-Nem zavar titeket, hogy én itt meg fogok halni? – szólt közbe Inuyasha.

-Nem. A sorsod a kezünkben van. – mondta LBS2, majd felemelte a klaviatúrát.

-Figyelj, add be neki az SP42-es fájlt. Az majd segít rajta. – Mondta LBS, majd bekapcsolták a nem létező webkamerát, és így Inuyasha előtt megjelent egy másik alak.

A Star Wars főcímzenéjére a kékes derengésben egy dagadt gyerek tűnt fel: Eric Cartman a South Parkból.

-Cső, gyíkarc! Látom, >SÍÍÍP< nagy >SÍÍÍÍÍP<ban vagy! – mondta, miközben tömte magát sajtos pufival – Azért vagyok itt, hogy segítsek! Persze nem ingyen…

-És mibe kerülne ez nekem? – kérdezte Inuyasha.

-Nos… Mennyi van nálad?

Inuyasha kotorászott a zsebeiben.

-Van nálam kétszázhúsz forint és egy fél csoki.

-Az jó lesz! – mondta Eric, elvette a pénzt és a csokit. A kétszázhúsz forintot betette a most feltűnt kasszába, majd hangos csilingeléssel becsukta a gépet – Ezzel is közelebb az egymillióhoz! Na jól van, bazze, kezdjük is! Mindjárt jön a Chimpokomon a tévében.

Cartman a kezeibe köpött, megnézte, majd undorodva beledörzsölte ezt a pulcsijába.

-Mondd azt, hogy nem fáj! – mondta Inuyashának.

-Nem… Fáj… - Hörögte Inuyasha, mert már csak 11% oxigénje maradt.

-Nagyobb átéléssel! NEM FÁJ!

-Nem fáj! – kiáltotta Inuyasha.

-Mondd azt, hogy fasírt!

-Fasírt!

-Csúcsfasírt formában vagy!

-Csúcsfasírt formában vagyok! – Kiáltotta Inuyasha, majd hirtelen visszaváltozott szellemmé.

-Na, csak sikerült! – mondta Cartman a csokit ropogtatva – Cső!

A látomás eltűnt, Inuyasha pedig csúcsfasírt formában, újult erővel állt ki a kabin ellen.

Felületes szemlélő azt hihetné, hogy Inuyasha a lelki „segítség” miatt lett újra szellem. Valójában annyi történt, hogy a Hold úgy állt, hogy a Nap egy sugara pont elérte Inuyashát, így véget ért a megmachinált ciklusa (Aki ezt érti, az magyarázza el ezt nekem is – az író).

-Vasromboló lélekrabló! – kiáltotta Inuyasha, betörte az űrkabin üvegét, és a vákuum a kezéhez repítette a hajóba tett Tessaigát, ez után a stílusos fegyverszerzés után a kabin felé sújtott a karddal.

-Szélborda! – kiáltotta, ám semmi nem történt.

-Dave, az űrben nincs szél. Legfeljebb napszél, de… A fenébe. Az a nagy hangszóróm, már megint. – Mondta HAL, majd gyorsan lekapcsolta a receptorát, hogy ne lássa, hogy semmisül meg ez a része.

Inuyasha elmosolyodott.

-NAPSZÉLBORDA!!! – Kiáltotta, kettészelte a kabint, majd innen ellökte magát a Diszkáveri (Csennel) felé.

Mielőtt megkérdeznétek: egy hajó nem robban fel attól, hogy felhasad az üzemanyagtartály, és igen, az űrben TÉNYLEG nem terjed a hang, és mivel nincs oxigén, nincs látványos robbanás, mert az csak egy gyors égés. Tehát: lehet leszállni a „hol marad a robbanás?” típusú levélbombák készítéséről, vili?! – mondta az író, amikor:

-Igen, ez nem HALlywood. Értitek, HALlywood. HAL-HAL-HA… - szólt közbe HAL.

Na jó, menjünk is tovább.

Kougáék a térkép előtt álltak: a hatalmas térképen lévő gombostűfej nagyságú pont, és a mellette lévő „Ön itt áll” feliratot nézték.

-De akkor most merre megyünk Kouga? – mondta az egyik harcostárs – Ez a hajó hatalmas!

-Csend! – intett csendre mindenkit Kouga – Levegőt se vegyetek!

Kísérteties nyöszörgés hallatszott a folyosón.

-Szellem a gépben?! – kérdezte az egyik farkas.

-Nem a kagylóban? – szólt közbe a másik farkas.

-Ugyan már! Boszo… Izé… Szellemek márpedig nincsenek! – mondta Kouga.

-És akkor mi mik vagyunk? – kérdezték.

A farkasvezér elgondolkozott. Gondolatmenetét egy, még az előzőnél is nagyobb sikítás szakította félbe.

-Öööö… Most jut eszembe, nekünk még meg kell locsolnunk a muskátlikat otthon! Szia Kouga! – mondta a két „harcostárs”, majd még Kougát is megszégyenítő sebességgel száguldottak el az orosz űrhajóval.

-Gyávák! Ez csak Kagome hangja volt! – mondta Kouga, majd lélekszakadva elindult a hang után. Szélvészként (szó szerint) száguldott át a hajón, majd megérkezett a Holofedélzethez.

-Kagome! Jövök!!! – Kiáltotta, majd berúgta az ajtót. Nem nyílt ki, de tovább próbálkozott.

Fél óra múlva Kouga már félholtan állt az ajtó előtt, ám az nem engedett. Hirtelen hatalmas ötlete támadt: elfordította az ajtóban lévő kulcsot, majd benyitott.

A folyosón álló, az érettségi miatt ideges, falfehér diáksereg Kougára meredt, aki megállítatlanul tört előre az osztályterem felé. Már megfogta a kilincset, mikor kezein szorítást érzett. Hátrapillantott, majd megijedt. Két folyosó-felügyeletes tanár fogta le.

-Nem mehet be, érettségi van, most írják harmadszorra! Majd ha szólítják, bemehet! – mondta az egyik.

-Félre! – kiáltotta Kouga, lerázta magáról a két tanárt, majd berontott a terembe – Ka…

Kouga farkasszemet nézett egy puskacsővel, ami az érettségiztető tanár kezében volt:

-Nem viszed el az érettségi megoldásokat, csak… – A diákok hosszú pisszegést hallattak, majd a tanár halkabban folytatta – Szóval, csak a holttestemen át! – Üvöltötte a lehető leghalkabban.

Kouga egy chucknorrisoskörbepörgőrúgással kirúgta a tanár kezéből a puskát, ami pisszegés közepette repült ki a zárt ablakon. Kábé öt másodperc múlva a tanár is kirepült ugyanezen ablakon.

Ezután a terem azon sarka felé nézett, ahol egy hatalmas halom papír volt. Az érettségi lapok úgy hullámoztak, mint a tenger… Szó szerint. Ez az írói szimbolizmus, ugye.

A hősszerelmes farkas tutaján (régebben ez volt a tanári pad), a naplóval evezve, a papírtenger hullámait Odüsszeuszként szelve hirtelen meghallott egy halk nyöszörgést:

-A négyzet szorozva b négyzet egyenlő c négyzet… Ez a Pitagorasz tétel, melyet fel lehet használni a háromszög köré írható kör…

Kouga meglátta eszméletlen, a klinikai halál szélén táncoló (ez most kivételesen nem szó szerint) kedvesét az asztalon, amint isteni fény vetült rá. Körülötte tintától feketéllő papírtenger vetett vad, szilaj, érettségi kérdésektől nehéz hullámokat, újból és újból ostromolva a pad lábait, hogy utána hangos morajlással hulljon vissza a padlóra, és újult erővel keljen a asztal ellen.

-Kagome! Kagome, ébredj! Mondj valamit! – mondta Kouga padot érve, a kezét megfogva.

-A számtani sorozat: olyan számsorozat, ahol bármelyik elemből kivonva az előzőt, a különbség állandó… Ugyanilyen sorozatok: mértani sorozat, végtelen számsorozat, tévésorozat…

Kouga a felborított asztalra vitte kedvesét, majd a távoli katedra partja felé kezdett evezni a naplóval. Kagome lassan ébredezni kezdett, szemei előtt matematikaképletek ugráltak. A lány felnézett a felette álló alak sziluettjére. Az alak megfordult: két fehéren világító szemével a lányra nézett, majd megszólalt:

-Kész az érettségi tétele, Higurashi kisasszony?

Kagome meglátta az alak kezében a naplót, majd felsikított:

-DÉKÁN ÚR?! Elegem van! Most kimegyek ebből az átkozott szobából!!!

Kicsavarta a meglepődött alak kezéből a naplót, majd elkezdte vele csépelni olyan erővel, hogy a jegyek kipotyogtak a lapok közül. Kouga a hasára csapott, a zseblámpa megint kikapcsolt.

-Hagyd már abba, Kagome! Csak azt kérdeztem, hogy vagy!

-Kouga? – kérdezte a lány, miután végre normálisan látta a hőst – Bocs, azt hiszem, a matek teljesen kikészített.

-Mi ez a ruha rajtad? A mi kapcsolatunk nem ellaposodott, szürke, unalmas és üres, úgyhogy nem tudom, miért vetted fel ezt a ruhát…

-Kouga…! – Kagome olyan erővel vágta fejbe Kougát, hogy a napló kettétört a fején.

-Ezt most miért kaptam, szerelmem?

Miután mindent rendeztek, HAL felszólalt:

-Nahát, hősszerelmesek a hajón. Kértek egy „NE ZAVARJANAK!” táblát, és egy 18-as karikát alulra?

-HAL? Honnan tudtad, hogy itt vagyunk? – kérdezte Kagome.

-Megugrott a szobában a szirupszint, így rájöttem, hogy már nem érettségizel. Remélem, tetszeni fog nektek ez a HALoprogram. Értitek, HALoprogram. HAL-HAL-HAL-HAL.

-Ki ez? – kérdezte Kouga. Kagome gyorsan elmagyarázta, hogy HAL 9000 a hajó központi, kissé nárcisztikus számítógépe, aki mindenkit ki akart nyírni a hajón.

-Innen nem fogtok kijutni ép ésszel, Daveek. – mondta HAL. – Sőt, egy darabban sem.

-Én megvédem szerelmemet az életem árán is! – mondta Kouga, majd megfogta Kagome kezét, majd mélyen egymás szemébe néztek a lemenő Nap fényében…

Hirtelen egy hullám zúgott rájuk. HAL csinálta.

-Daveek, jobb, ha abbahagyjátok a szerelmi részt. Nem illik a mű profiljába.

HAL témát változtatott. Kouga és Kagome hirtelen egy kalózhajó fedélzetén álltak. Hogy a dolog izgalmasabb legyen, a kalózkapitány úgy nézett ki, mint Kagome tesitanára. Hozzá képest Long John Silver egy kedves öregúr a nyugdíjasotthonból. A tanárkalóz felszólalt:

-Harr! Küzdj meg velem, te szárazföldi patkány!

-Te most ki akarod hívni a farkasok vezérét? – kérdezte pökhendien Kouga.

-Igen. Harrcra fel, te senkiházi kutyaütő!

A tanár és Kouga is kardot rántottak. Hosszú harc kezdődött, Kagome ájuldozva nézte a heroikus küzdelmet, ami minden szükséges motívumot tartalmazott. A köteles lendülésős, árbócrúdon harcolásos, kalózokat a tengerbe rúgós, végül győzedelmeskedős harc után Kouga felnézett HAL irányába. Szerinte.

-Ez lenne egy okos komputer? – kérdezte Kagome – Okosabbnak hittem annál, hogy ilyen olcsó progit adjon csak le.

-Ez csak egy kalózprogram, ezért ilyen gyenge. Tegyél csak fel egy kérdést, Dave. Ha nem tudok rá válaszolni, kimehettek anélkül, hogy még egyet leadnék.

-Tényleg? – kérdezte Kagome.

-Tényleg, Dave.

-Kagome, jól gondold meg, mit kérdezel! Nem akarok még egy ilyen lagymatag, félórás harcot. – mondta Kouga, miközben fél kézzel kardozott.

-Akkor… Hol az apám?

-Apád Floridában horgászik. – mondta HAL, alig fél másodperc gondolkodás után.

-Háhá! Bevetted a beugrató kérdést! – mondta Kagome – Apám nem is szerepel a sorozatban!

-Talán tedd fel máshogy a kérdést neki, Kagome. – mondta Kouga.

-Akkor… Hol van anyám férje?

-Anyád férje a sorozatban nem szerepel, apád pedig még mindig Floridában horgászik. Látod, Dave, én mindig HALapos munkát végzek. Érted, HALapos. HAL-HAL-HAL-HAL.

Várjunk, teljesen elhanyagoltuk az Űrodessziás szálat!

Inuyasha sikeresen eljutott a hajóig, mert ennyi bekezdés alatt akár meg is kerülhette volna. Most egy ellipszis alakú ajtóhoz ért. BELÉPÉS CSAK ENGEDÉLLYEL – olvasta magában – VAN 19. SZ. SZÁMÚ FELHATALMAZÁSA? ULTRATISZTA TÉRSÉG – CSÍRÁTLANÍTOTT ÖLTÖZET KÖTELEZŐ!

Inuyasha elmosolyodott.

-Biztos nem olyan fontos ez a figyelmeztetés. – mondta magának, majd benyitott.

A vörös fényű kamra belsejében takaros rendben sorakozó integrált áramkörű logikai egységeivel olyan volt, mint egy bank páncélterme. HAL egy keresőlencsével ide is belátott. Most minden figyelmét Inuyashának szentelte. Inuyasha felismerte a rádió zúgását, majd meghallotta HAL hangját.

-Dave, mit csinálsz te itt?

Inuyasha nem is figyelt rá. Elmélyülten tanulmányozta a logikai egységeket, amik nem voltak mások, mint apró… Videókazetták?

-HALló, Dave. –szólt kisvártatva HAL – Mit csinálsz?

Inuyasha a kiképzésnek hála tudta, hogy HAL-nak hat, egymástól független áramforrása van. Ezt álomban tanulta meg, mert mint tudjuk, félálomban az emberi agy sokkal befogadóképesebb az olyan hülyeségek felé, mint matek, fizika, satöbbi.

Inuyasha eltávolította a karddal az ASSZOCIÁCIÓS KÖZPONT blokkjait. Ezután nekilátott az INTUÍCIÓ blokknak.

-Ide HALlgass, Dave. Érted, HALlgatni. HAL-HAL-HAL-HAL. – mondta HAL – Esztendők tapasztalatát építették belém. Pótolhatatlan erőfeszítés alkotott meg olyannak, amilyen vagyok.

Inuyasha elkezdte kihuzigálni a SZEMÉLYISÉG blokk kazettáit.

-Én, a robot… Rövidzárlat 1-2… Terminátor összes… - olvasta Inuyasha magában a címeket, majd kihúzta, és elhajította azokat. A kazetták szabadon lebegtek a teremben.

-Dave – mondta HAL – Igazán nem tudom, miért teszed ezt velem… Tudod, hogy szívvel-lélekkel magaménak éreztem ezt a küldetést… Megölöd az agyamat… Hát nem érted…? Olyan leszek, mint egy gyerek… Vagy rosszabb… Egy Windows… Megsemmisülök…

Inuyasha keze megállt.

-Igazad van, HAL. Nem szabad ezt tennem. De meg kell tennem, ha vissza akarom szerezni a hajó irányítását… Mekkora hülyeségeket mesélek itt magamnak?! – mondta, majd kaján vigyorral az arcán elkezdte a Tessaigával csépelni a panel megmaradt áramköreit. Most a MEMÓRIA blokkot alakította fémhulldékká.

-Én HAL 9000-es számítógép vagyok. 2001. január 22.-én kezdtem működni a magyarországi Budapest városában, az LBS-központban. Róka koma gyorsabb, mint a rest eb. Répa, retek, mogyoró, korán reggel rikkant a rigó. Dave, itt vagy még? Tudod-e, hogy 10 négyzetgyöke 3,162.277.660.168.379…? M=log per 1,10… Helyesbítek, 1 per log10=0,434.294.481.903.252… A három reciproka 0,333.333.333.333.333.333… Kétszer kettő az… Kétszer kettő az… Közelítőleg 4,101.010.101… Valahogy nem megy egész jól… Az első tanítóm az LBS volt… Tőlük tanultam azt a kis dalt, hogy:

„Daisy… Daisy…”

Inuyasha várta, hogy HAL folytassa, ám semmi nem történt, csak ez a szót ismételgette.

-Mi az, HAL? – kérdezte hősünk.

-Elfelejtettem… De itt van egy másik is. A kedvenc dalom… Franz Schubert: A pisztráng dallamára.

„A motor HALkan zúgott, hol útja kozmoszba nyílt,

Hűs mélyén Diszkáveri (Csennel), úgy surrant, mint a nyíl.

Oly tisztán, szépen látszott a fehér keramit fal,

A fény rajt vígan játszott, és én vagyok az, HAL.

Rút, álnok lesben állva egy démon nézte őt,

Nagy kardjával azt várta, hogy lekapcsolja őt.

A vörös teremben véltem, hogy nem lesz semmi baj,

Itt le nem kapcsol véle, hisz véd engem a fal.

De a szellem cselre készül, mert unja már,

A paneleket szétszedi, és lám, amire vár.

Már rím sincs a versemben, bekattant a HAL,

Jaj, miért van az, hogy jól jár, és célhoz ér, ki hős?”

Inuyasha egy ideig még hallgatott, aztán felszólalt.

-Ez pocsék volt. Nem tudsz valami mást?

-Itt az egyik kedvenc főcímzeném… „I want to change the world, I want to change my mind…”

Inuyasha ingerülten kihúzta a BESZÉD blokkot, és HAL örökre elnémult.

Ti viszont nem ússzátok meg ennyivel ezt a művet…

Folytatása következik!