Este:

-         Kagome! Hol vagy?

-         Itt vagyok a konyhában, csak elpakolok pár dolgot a táskámba, mert a múltkor is kiürült.

-         Mondhattad volna, akkor nem kérdezem meg a szomszédokat.

-         Mi?! Te megkérdezted a szomszédokat. Nem ijedtek meg tőled?

-         Most ember vagyok.

-         Tényleg. Hol akarsz aludni?

-         Nekem mindegy.

-         Ok. Te alszol az én helyemen, én a matracon.

-         Nem nekem kéne a matracon?

-         Nem, mert korán kell kelnem, és nem akarlak felkelteni.

-         Rendben.

Másnap reggel:

Kagome, mint mondta korán kelt, hogy összedobjon egy kis reggelit. Inuyasha mihelyt megérezte az illatokat lement a konyhába.

-         Jó reggelt! – mondta álmos szemekkel.

-         Neked is. Kérsz szendvicset?

-         Az mi?

-         Kóstold meg.

-         Hm. Jól néz ki.

-         Na, ízlik?

-         Igen, nagyon finom. Kaphatok még egyet?

-         Persze- Kagome készített még egyet a hanyounak. Miközben a fiú evett, ő végig az arcát bámulta. Fel sem tűnt neki, hogy Inuyasha is őt nézi, kérdő tekintettel.

-         Kagome, te meg mit bámulsz annyira? – kérdezte Inuyasha, még mindig kikerekedett szemekkel.                                                                     A lány végre magához tért

-         Ö… Én, semmit. Csak elgondolkoztam. Azt mondtad, elmondod, kivel leszel, velem vagy Kikyoval?

-         Hát, én igazából veled szeretnék maradni, olyan rendes voltál hozzám az elmúlt napokban, de nem tudom, Kikyo mit szólna ehhez.

-         Inuyasha, ha akarsz, maradj csak Kikyoval, de ha nem, akkor jobb lenne mielőbb megmondani neki. Neki, neked és nekem is jobb lenne, ha végre döntenél.

-         Jól van, akkor menjünk.

-         Mi? Most?

-         Te mondtad. Minél hamarabb, annál jobb. Gyere! – mondta a hanyou, majd megfogta Kagome kezét, és elindultak a kúthoz. Bementek egy sűrű erdőbe, mely után egy kis falu következett. Kikyo épp egy férfi sebeit ápolgatta.                  

   - Kikyo, beszélni szeretnénk veled! Kérlek, gyere ide – kiáltott Inu a mikonak. Mikor a lány meglátta, hogy a vendégek kézen fogva érkeztek, feldühödött, és odasétált hozzájuk.

-Ez meg mit jelentsen Inuyasha?- Megfogta a kezüket, és felemelte- mióta vagytok ilyen jóban?

-Pont erről kell beszélnünk. Én… - Inuyasha Kagoméra nézett, nem tudta, mit mondjon.

-Héj, ne rá nézz, mondd a szemembe, hogy ezt a fruskát szereted.

-Kikyo, én nem akarlak megbántani, de igaz, tényleg jobban szeretem Kagomet. De azért barátok lehetünk.

-Micsoda? Te szakítasz velem, és azt kéred, maradjunk barátok? Te idióta, minek nézel engem? - Kagome és Inuyasha elkerekedett szemekkel álltak.

-De hát… nem szakítok veled, hisz nem is voltunk együtt.

-Inuyasha, menj a pokolba! – ordította Kikyo, és elfutott. A falusiak mind a dühöngő papnőt bámulták. Inuyasha kicsit szomorú volt.

-Hé, Inuyasha, ne szomorkodj miatta, ő már nem az, akit te szerettél.

-Igazad van. – azzal megcsókolta Kagomet. A lány eléggé meglepődött, de viszonozta a csókot. Elindultak, hogy végre visszamenjenek a barátaikhoz, hisz már nagyon rég nem látták őket.

A többieknél:

- Sziasztok! – mondta Inuyasha, és Kagome.

- Hello. Mi van felétek? – kérdezte Miroku, miközben szemöldöké mozgatta.

- MIROKU!- rivallt rá Kagome, majd háromszor kupánvágta.

- Ez fájt.

- Sziasztok, mizujs? Miroku, mi az a három púp a fejeden? – kérdezte Sango.

- Már megint perverzkedett. – mondta Kagome.

- Igaz ez Miroku?

- Csak egy kicsit.

- De miért?

- Mert kézen fogva jöttek be. Ilyenkor illik megkérdezni.

- ILLIK?

- Igen, én is örülnék neki.

- De ők nem!

- Jól van, na!

- De nincs jól.

- Ne civakodjatok!

- Inuyasha, kijönnél egy picit? – kérdezte a nemrég otthagyott Kikyo.

- Nem.

- Kérlek.

- Ha jöhet Kagome is…

- Igen, csak gyere már. – Inuyasha és Kagome kimentek, s ott Kikyo egy nyilat lőtt feléjük. Kagome sejtette, mire megy ki a játék, s elráncigálta Inuyashát a kútig. Belelökte, majd ő is beleugrott.

- Jól vagy Inuyasha?

- Igen, még jó, hogy a közelben volt a kút.

- Igen, gyors be a házba, Kikyo szerintem utánunk fog jönni, s megpróbál elfelejtetni engem.

- Lehet.