Kagome szobájában:

-         Huh, ezt megúsztuk.- szusszant Kagome, majd lementek a konyhába Inuyashával. Mivel Kagome anyukája és nagyapja nem volt otthon, Soutát elküldték egyik barátjához, ezért övék volt a ház.

-         Biztos nem jön utánunk?

-         Igen, az ajtó zárva van. Mi is az ablakon jöttünk be. Ő meg nem tud nagyot ugrani.

-         Remélem igazad, van. – mondta a hanyou, majd megcsókolta a lányt, ki meglepettsége ellené visszacsókolt. Így telt el az elkövetkező pár perc, mígnem megcsörrent a telefon.

-         Nemigaz! Pont most kell csörögnie?

-         Vedd fel, majd folytatjuk.

-         Jó.

-         Megvárlak.

-         Oké. – ekkor felvette- Haló.

-         Szia én vagyok az Houyo. Van kedved eljönni velem moziba?

-         Nincs, most nem érek rá.

-         Na mindegy, levigyem a leckét?

-         Nem kell.

-         Na, akkor, szia.

-         Szia. – Kagome lecsapta a telefont, majd visszament Inuyashához.

-         Hol is tartottunk?

-         Itt, mondta Inuyasha, majd megint megcsókolta.

-         Kivel beszéltél?

-         Houyoval.

-         Az nem az a fiú, aki…

-         De ő. Miért?

-         Csak kérdeztem.

-         Inuyasha…- szegény fiú nem tudta, mit mondjon, inkább megcsókolta a lányt. A lány, pedig visszacsókolt. Titkolta bár, de kicsit félt attól, hogy Kikyo utánuk jön. Készített egy kis uzsonnát. Inuyasha teljesen nyugodtnak látszott, de belül őt is marcangolta valami. Félt, hogy Kikyo elveszi tőle Kagomet. Ismét felmentek a szobába. A hanyou leült szerelme mellé az ágyra. Egy ideig csak a földet bámulták, majd Inuyasha ránézett a lányra, megfogta a kezét, és magához húzta.

-Kagome, látom rajtad, hogy nagyon félsz. Bevallom, én is aggódok, hogy elveszítelek, de ha kell, megölöm Kikyot. Bár remélem, erre nem kerül sor.

- Oh, Inuyasha, olyan rendes vagy hozzám. – de nem tudta befejezni a mondatot, mert a fiú megcsókolta. Ledöntötte az ágyra. A lány először ellenkezett:

-Inuyasha, ez nem a megfelelő alkalom. Mi lesz, ha bejön Kikyo?

-Csss… Ne foglalkozz Kikyoval. Most csak mi számítunk. Elkezdte vetkőztetni a lányt, aki addigra már beleegyezett. Pár perc múlva, már mind a ketten meztelenek voltak, csak a lepedő takarta őket. Inuyasha végig csókolta Kagome testét, egy milliméternyi helyet sem hagyott ki. Nagyon élvezték egymás társaságát, és mikor egymáséi lettek, mindkettőjüket olyan melegség öntötte el, mint még soha. Így aludtak el, egymás karjaiban, boldogan.

Másnap:

Kagome, ahogy felébredt félelme beteljesült. Kikyo ott ült mellette, de nem vitte el Inuyashát.

-         Ááááá! – sikított Kagome.

-         Mi… mi történt? – kérdezte az álmából fölvert Inuyasha, de ő is meglátta Kikyo- t.

-         Te hogy kerülsz ide? – kérdezte Inuyasha.

-         Idejöttem, nos Inuyasha, nincs kedved velem jönni az alvilágba? Mindent megadnék neked.

-         Nincs.

-         Kár, akkor megölöm ezt a cafkát.

-         Azt már nem! – ekkor előrántotta a Tessaigát (ami eddig az ágy mellett volt) és kettévágta Kikyot.

-         Inuyasha… te megölted Kikyot.

-         Megérdemelte, odaát meg akart ölni, utánunk jön, itt meg téged majdnem megöl. Ezt nem engedhetem.

-         Ühüm. – mondta szomorúan Kagome, majd a kettévágott Kikyora nézve félrehúzta a száját.

-         Mi a baj?

-         Hogy mi a baj? Az, hogy egy általam utált kettévágott halott lány összevérzi a padlómat.

-         Értem. Hova mész?

-         Súrolórongyért, te addig ásd el jó mélyre a másik világban.

-         Ok, mindjárt jövök.

-         Megvárlak.