Egy hónap múlva:

Miroku és Sango elmentek egy völgyhöz, mert Sango szeretett volna kettesben lenni Mirokuval, ameddig Kagomééknél Inuyasha furcsán viselkedett (Miroku és Sango már nagyon messze volt.)

    - Mi a baj Inuyasha, miért viselkedsz ilyen furcsám?

-         Olyan, mintha, segélykiáltást hallanék… Sango!

-         Micsoda, futás!

-         Ok. Ott megvárlak, nem kell, szedjél előre gyógyfüveket, mer, ha Sango segítséget kér nem jelent sok jót.

-         Jó. „Na, szép… itt hagy?”

-         Rohanok.

-         Menj… - mikor Inuyasha odaért, kiderült, hogy Miroku fogdosni akarta Sangot, és a lány nem győzött védekezni.

-         Csak ti veszekedtetek? Mi meg azt hittük megtámadott valaki.

-         Bocsánat. Inuyasha, ha megkérlek, lefogod Mirokut? Kezdek kifáradni.

-         Persze… - ekkor Inuyasha lefogta Mirokut.

Ekkor Kagoménél:

-         Itt kell elmennem a farkasverem előtt… ilyen nincs. Itt van Kikyo sírja. Jobb, ha továbbmegyek. Mi ez? ÁÁÁÁÁÁÁ! – Kagome sikítását még Inuyasha is meghallotta, és rohant kedveséhez.

-         Mi történt? – kérdezte, mikor odaért.

-         Ki… Kikyo életre kelt.

-         Tessék?

-         A burok nem hagyja, őt kijönni, menjünk innen, kérlek, vigyél el innen.

-         Rendben. - a fiú azonnal a vállára kapta a lányt, és már rohantak is. Mirokuék nagyon furcsállták, hogy a papnő életre próbál kelni, hisz elvileg a varázsigék meggátolják ebben.

-Ne aggódj Kagome, nem fog életre kelni, nem tud.

-Remélem is, nem akarom többet látni. Félek tőle.

-Nem kell félned, én majd megvédelek. - Kagome hozzábújt a hanyouhoz, és kezdett kicsit megnyugodni. A fiú szorosan átölelte szerelmét.

Miroku és Sango eközben elmentek megnézni a sírt, hogy mi történhetett. Sehogy nem találtak rá magyarázatot. Kikyo lelke túl erős volt, már egy csomó lélekgyűjtőt magához hívott. Próbálták elkergetni őket, de nem sok sikerrel. Inuyasha megpróbálta távol tartani Kagomet a sírtól, aki mégis odajutott.

-Miért nem hagysz minket végre békén? Miért kell neked mindig visszatérned? Miért akarsz mindent elrontani? – ordította Kagome a sír felé, melyben Kikyo már készült felállni. A védőburok még megakadályozta a kitörésben, de ez nem fog sokáig tartani. Inuyasha azonnal megfogta Kagomet, és elment vele. Beleugrott a kútba, és azonnal a másik világban találták magukat.

-Inuyasha, miért hoztál el onnan? Kikyo nem támadhat fel, meg kell akadályozni, nem térhet vissza.

-Kagome, nyugodj már meg! Nem fog feltámadni, gyere ide, ne aggódj. Kagome elindult az ajtó felé, hogy igyon egy kis vizet. Azonban az ajtó előtt el kezdett szédülni, és összeesett. Inuyasha azonnal odaugrott és felemelte a lányt, felvitte a szobájába, ott rátette az ágyra, és elkezdte simogatni. Kagome kinyitotta a szemét.

-Mi történt Kagome? Miért ájultál el?

-Nem tudom, csak elkezdtem szédülni, és hányingerem volt.

-Hozok egy kis vizet neked. – azzal elment, és felhozta a vizet. Kagome ettől kicsit jobban lett. Felállt, és elindult a fürdőbe.

-Elmegyek fürdeni, az, jót fog tenni, talán megnyugtat. Inuyasha leült az ágyra és elkezdett gondolkodni.

-         „Vajon mi történhetett Kagoméval? És hol maradhat ennyi ideig? Megnézem.” Kagome!

-         Inu… yas… ha. – nyögte ki Kagome, majd ismét elájult.

-         Kagome, jól vagy? – kérdezte a fiú, de mivel Kagome nem válaszolt bement a fürdőszobába. A lány el volt ájulva. – Kagome!

-         Van itt valaki? – köszönt Kagome anyukája, mikor hazaért. De a többieket nem hozta. Inuyasha azonnal lerohant.

-         Kagome elájult!

-         Tessék? Hívom az orvost, te addig figyelj rá és tedd az ágyára.

-         Megyek. – az orvos hamar odaért, de a vizsgálathoz mindenkit kiküldött.

-         Nos, én elmegyek a boltba, és olyan jó két óráig csak vásárolni fogok.

-         Jó, én megvárom, hogy mi van Kagoméval.

-         Ok. Az orvost majd az ajtóig kísérd el, ha kész van.

-         Rendben.

-         Üdvözlöm a lányomat.

-         Átadom. „Meddig lesz még bent az orvos?”

-         Nos, meg is volnánk. A lány ébren van, magát keresi. Ja, gratulálok. – mondta az orvos, és kezet fogott Inuyashával.

-         „Ebbe meg mi üthetett, és miért gratulált? A türelmemért?”

-         Viszlát. – Inuyasha mint ígérte az ajtóig elkísérte az orvost, majd felrohan szerelméhez.

-         Kagome! Jól vagy?

-         Igen. – mondta a lány, majd elmosolyodott.

-         Mi az? Min mosolyogsz?

-         Semmin…

-         Kagome! Mondd már el… - de Inuyasha nem tudott többet mondani, mert Kagome a nyakába ugrott, így felborítva a hanyout.

-         Gratulálok!

-         De minek?

-         Hogy is mondjam…

-         Az mindegy, csak mondd már!

-         Apa leszel! – mondta Kagome, s kijelentése miatt Inuyahába fojtotta a szót. – Mit szólsz?

-         Én… izé… - próbált Inuyasha valamit mondani, de Kagome szájon csókolta, jelezve, hogy nem kell mondania semmit.

-         Jössz TV- t nézni?

-         Persze.

-         Mi a baj?

-         Szerinted Kikyo feltámadt?

-         Nem hiszem, ha meg igen, Miroku biztos beszippantotta.

-         Remélem igazad, van.

-         Én is, mert ha megint utánunk jön, valamit szétverek a fején.

-         Nem kell…

-         Bocsi, elragadott a hév.

-         Ismerős érzés.

-         Tudom, pláne nálad.

-         Ja, nem nézünk Tv- t?

-         De.

-         Anyukád üdvözöl.

-         Volt itt.

-         Igen, ő hívta ki az orvost.

-         Értem. Nem kéne átmennünk a másik világba?

-         Nem, most nézzünk Tv- t, nézzünk Tv- t, nézzünk Tv-t!

-         Jó- jó.

-         Itt a távirányító. Nyomkodd a gombokat… én bepakolok.

-         Jó.

-         Sőt, most pakolok fürdőruhát is!

-         Az mi?

-         Olyan ruha, amiben ti is fürödhettek a tóban, amikor mi.

-         Ne, már!

-         De!

-         Nem, nem tudok úszni.

-         Akkor kutyaúszásban.

-         Mörrr…

-         Jajj, bocsi…

-         Nem baj.

-         Biztos?

-         Igen.