6. részlet
2006.01.22. 16:36
Egy óra múlva:
- Kész is vagyok, mehetünk?
- Persze, szerinted elbántak Kikyoval?
- Remélem, mer, ha nem, visszajövünk az én világomba, és megvárjuk, amíg meghal.
- Jó. – mondta Inuyasha, majd beleugrottak a kútba. – Itt is vagyunk.
- Na, végre. Gyanús ez a csönd.
- Nekem is, és Kikyo vére szagát érzem. – mondta Inuyasha, mikor észrevette, hogy Kagome szédelegni kezd. – Jól vagy?
- Nem, hányingerem van.
- Az baj, akkor, majd viszlek, el ne ájulj!
- Jó… - mondta mosolyogva a lány, mikor a hanyou a hátára kapta.
- Mehetünk?
- Igen. Remélem nem esett semmi bajuk.
- Én is. Már látom őket!
- Aha, Miroku pont magába szippantja Kikyot.
- Igen. Igazad volt, hogy magába fogja szippantani.
- Úgy tűnik. Inuyasha, szédülök.
- Most is?
- Csak a szokásos, pár nap múlva elmúlik, és ha elájulok, ne aggódj, hamar fölébredek.
- Jó.
- Na, menjünk oda, nem fogunk egész nap itt állni, ugye?
- Igen.
- Sziasztok! – kiáltott oda egyszerre Miroku és Sango.
- Hello, mizujs? – kérdezte Kagome, majd elájult.
- Mi történt? – kérdezte Sango.
- Semmi különös, azt mondta, ne aggódjunk, hamar felébred, addig is, hagyjuk pihenni.
- Jó, de miért ájult el? – kérdezte ismét Sango.
- Majd ő elmondja.
- Lehet egy tippem? – kérdezte sandán Miroku, melyre Inuyasha bólintott. – Gyereket vár tőled?
- Ühüm.
- Tessék?
- Jól hallottad, de most elviszem ahhoz a tóhoz. – mondta Inuyasha, miközben a fejével biccentett.
- Rendben, szólj, ha felébredt.
- Ok.
Pár óra múlva:
Kagome kezdett ébredezni, Inuyasha, pedig végig ott ült mellette.
- Látom, felébredtél. – köszöntötte Inuyasha Kagomét.
- Igen… Sangoék hol vannak?
- Ott… várnak rád. Szóljak nekik?
- Igen, kérlek.
- SANGO, MIROKU GYERTEK, KAGOME FELÉBREDT!
- Jó, jó, megyünk. – mondta Sango.
- Igen. –mondta Miroku a fejét fájlalva.
- Már megint fogdostad Sangot? – kérdezte Kagome, miközben felült.
- Nem. – füllentette Miroku.
- Dehogynem, de legközelebb a csontbumeránggal vágok rád egy akkorát…
- Jó, jó.
- Nos Kagome, látom jobban vagy. Jössz fürdeni?
- Persze, most jól esne.
- Inuyasha, megkérhetlek, hogy tartsd távol Mirokut?
- Persze Sango.
- Köszi…- ekkor meglátta, hogy Shippo is vetkőzik. – Shippo, ne haragudj meg, de most…
- Ja… értem, akkor, majd utánatok megyek.
- Köszi, addig is edd meg a nyalókát, tudod, hogy hova tettem.
- Ok.
- Mehetünk?
- Aha. – a lányok hamar belevetették magukat a tóba. Sango kifaggatta Kagomét, míg a tűznél Inuyashát Miroku faggatta ki.
Mikor már „mindenki” aludt:
Már majdnem mindenki aludt, Inuyashát kivéve. Ő még az eget kémlelte. Egyszer csak csattanást hallott.
- Miroku… hagyj már aludni! – sikította Sango, majd Miroku fejéhez vágta a csontbumerángot.
- Jajj… már el is felejtettem, hogy már a csontbumeránggal kapom a pofonokat.
- Miroku, te sikítottál ilyen hangosan? – kérdezte Kagome félálomban.
- Nem… Sango volt.
- Már megint fogdostad?
- Igen! Fogdosott!
- Ennyire örülsz neki? – kérdezte Inuyasha, majd mikor Sango a fejére akart vágni, Kagome megállította.
- Töltsd ki az idegeidet Mirokun.
- Mióta véded így Inuyashát?
- Mi a bajod Sango? Sose vagy ilyen durva.
- Mert egy perverz szerzetes napok óta nem hagy aludni, és emiatt nagyon fáradt vagyok!
- Akkor aludj egy kicsit.
- De akkor megint fogdosni fog.
- Nem fog, akkor megverjük, vagy itt hagyjuk.
- Kösz. – mondta sértődötten Miroku.
- Bocsi.
- Jó, ha tényleg ott tartjátok, akkor aludnék egy kicsit.
- Persze.
Pár hónap múlva:
Kagome hasa már elkezdett nőni, ennek nem örült, de nem tudott rossz kedvű lenni, mert barátai mindig felvidították.
- Fáj a fejem. – mondta Sango.
- Adjak fejfájás csillapítót?
- Nem kell.
- Biztos? Az, biztos elmulasztaná.
- Nem kell.
- Te tudod…
- Igen, én.
- Mi bajod van velem?
- Semmi, csak nagyon fáj a fejem.
- Ja, jó. Inuyasha, átmennék pár napra a másik világba, lenne kedved átjönni velem?
- Persze, mennyi időről lenne szó?
- Nem sokról.
- Akkor induljunk máris. – Kagome válasza egy bólintás volt, s amikor átértek Inuyasha elkezdte faggatni Kagomét. – Miért akartál átjönni?
- Mert annyira rosszul esik, hogy Sango mostanában ilyen durva.
- Nekem is feltűnt, de vajon mi lehet a baja?
- Nem tudom, de amíg abba nem hagyja, én nem megyek vissza.
- Biztos? Te szeretsz ott lenni.
- Igen, de útálom, azt, ha valaki olyan, mint most Sango.
- Jó, akkor csak pár hétről van szó.
- Remélem.
- Kagome, te vagy ott? – kérdezte Kagome nagyapja, amikor meghallotta a hangokat.
- Igen, én.
- Ki tudsz jönni?
- Pe… - akarta mondani Kagome, hogy persze, de ekkor Inuyasha felkapta, és kiugrott vele a kútból.
- Huhh… Kagome, jó nagy lett a hasad.
- És, akkor mi van?
- Semmi… én meg se szólaltam.
- Akkor jó.
- Kagome, már te is kezdesz olyan lenni, mint Sango.
- Jó, te, ha egyszer útálom, hogy akkora a hasam, mint egy tehénnek.
- Nem igaz, te nem vagy kövér csak terhes.
- Egész nap civakodni szoktatok?
- Hümm… Jajj, nem, csak valaki elrontotta a napunkat.
- Oh… értem, szóval azért jöttetek át?
- Igen.
- Meddig maradtok?
- Sokáig, legszívesebben addig maradnék, míg meg nem születik a baba.
- Akkor addig maradunk.
- Biztos? Te odaát élsz.
- Igen biztos, de most együnk!
- Ok, de ha anyu így meglát…
- Tudja, hogy terhes vagy, nem?
- Igen de így még sohasem látott.
- De most fog, menjünk. Minél hamarabb, annál jobb.
- Rendben. – Kagome megállt az ajtó előtt. – Nem fogok beférni.
- KAGOME… NE BOHÓCKODJ!
- Jó- jó, csak vicc volt.
- Nem jó vicc.
- Szia anya!
- Szia Kagome, mi újsá… Jesszus, jó nagy a hasad!
- Kösz.
- Jajj ne haragudj.
- Nem baj, odaát, meg utálatosak voltak.
- Értem, meddig maradtok?
- Sokáig.
- De, hogy, hogy?
- Mert utálatosak voltak.
- Értem. Jókor jöttetek, pont kész az ebéd.
- Remek, gyere Inuyasha, segíts kipakolni!
- Megyek.
- Anyu, Souta hol van?
- &nbs
|