|
7. részlet
2006.01.22. 16:38
- Ott alszik, egyik osztálytársánál.
- Értem, na, menjünk. Inuyasha?
- Már idefönn vagyok.
- Rohanok.
- Jó, a cica, megint az ágyadon van.
- Nem baj, ott szeret lenni, és addig se játszik kinyúlósdit, pláne nem a szoba közepén.
- Értem a lényeget.
- Nah, végre fenn vagyok. Jól kifáradtam, pedig csak a lépcsőn jöttem fel.
- Kagome… ne kezd megint!
- Hümm? Jajj bocsi.
- Semmi baj. – mondta Inuyasha, s közben félrehúzta a száját, és kinézett az ablakon. Mint mondták, sokáig maradtak. Inuyasha rendszeresen ügyelt Kagoméra, ki már a szülés határán állt, hisz mióta eljöttek eltelt 6 hónap.
- Mi a baj Kagome? – kérdezte Inuyasha.
- Nem érzem jól magam.
- Felhívom anyukád, hátha tud segíteni.
- Jó… au!
- Mi a baj Kagome? – kérdezte kétségbeesetten Mrs. Higurashi, mikor felért.
- Nem vagyok jól.
- Hívok mentőt. – Kagome anyja kihívta a mentőket, kik hamar odaértek, és elvitték Kagomét. Természetesen Inuyasha elkísérte Kagomét, hisz nagyon aggódott érte. Szegény lány, mikor bevitték a kórterembe, akkor indult meg nála a szülés. Inuyashát kiküldték, míg a baba meg nem születik.
- Mikor jönnek már ki? – türelmetlenkedett a félszellem. Egyszer csak babasírást hallott, utána még egyet. Azonnal felcsillant a szeme. Az ajtó kinyílt, és beengedték Inuyashát. Kagome nagyon kifáradt, így elájult. Az orvos Inuyasha kezébe nyomott két kicsit. Egy kisfiút, és egy kislányt.
- Gratulálok! – mondta az orvos, majd kiment. Inuyasha nagyon meg volt lepődve, hogy ikreik lettek, de odament az ébredező Kagoméhoz.
- Kagome.
- I… nu… yas… ha.
- Nem kell beszélned. Csak pihend ki magad. – a lány bólintott, majd elaludt.
Három nap múlva:
Kagomét kiengedték a kórházból, de még pár napot pihennie kellett. Mikor az ajtó elé értek, elmosolyodott.
- Min mosolyogsz? – kérdezte meglepetten Inuyasha.
- Be fogok férni.
- KAGOME! – akadt ki Inuyasha. Kagome gyors léptekkel felment a kislányával a szobába (a kisfiú Inuyashánál volt) és bezárta az ajtót. – Engedj be!
- Nem!
- Akkor betöröm!
- Na jó. – ekkor Kagome kinyitotta az ajtót. Inuyasha bement, és leült az ágyra.
- Mi legyen a nevük?
- A lányé legyen Madison. A fiúét te mondd meg!
- Akkor a fiúé Hito.
- Rendben. Rakd be őt a kiságyába. Én meg majd, berakom Medit mellé.
- Jó.
- Kagome, gyertek le enni!
- Megyünk.
- Most levihetlek?
- Na, jó. – Inuyasha, azonnal felkapta a lányt, és lerohant vele az ebédlőbe.
- Tessék, itt a vacsi. Ja, nem kéne lassan átmennetek?
- Tényleg! – ijedt meg Kagome. – Lehet, hogy összejöttek?
- Lehet.
Másnap:
Kagome jól összepakolt. Szerencsére talált egy nagy utazótáskát, amibe minden belefért. Inuyasha vitte a táskát, míg Kagome a két kicsit.
- Induljunk már! – türelmetlenkedett Inuyasha.
- Itt vagyok, menjünk. – mondta Kagome, majd beleugrott a kútba. Odaát Miroku már várta őket.
- Inuyasha… Kagome! Jajj de örülök nektek! Ki ez a két kis jövevény? Csak nem…
- Ni is nagyon örülünk neked Miroku, és jóra gondolsz, ezek a gyerekeink. Sango hol van?
- Otthon.
- Otthon?
- Igen, hisz terhes.
- Tudtam, hogy összejöttök. – vigyorgott Inuyasha.
- Kac- kac. Na, nem jöttök?
- De. – Inuyasha szabad kezével felkapta Kagomét és kiugrott vele a kútból. – Köszi.
- Szívesen. Nos, hol laktok.
- Ott, ni! – mondta Miroku, miközben rámutatott egy házra az erdőben. – ja és felépítettünk mellette még egyet, ha értitek.
- Jajj, Miroku, nagyon köszönjük.
- Semmiség.
- Dehogy semmiség, egy házat felépíteni nem semmiség!
- De igen, és kik a jövevények?
- A lány Madison, a fiú, pedig Hito.
- Aranyosak.
- Köszi. Odaadhatnám őket, míg beköszönök Sangonak?
- Persze. Sango a házban van.
- Rohanok.
- Menj csak, addig Miroku segít nekem kipakolni.
- Jó, de csak egy gyerek ágy van.
- Nem baj, elférnek.
- Persze, hogy el, hisz nagy a gyerekágy.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
