Eközben Mirokuék háza előtt:

-         „Bemegyek.” – gondolta magában Kagome, majd belépett Sangohoz – Szia!

-         Kagome? Jajj de örülök neked!

-         Én is neked, mi újság?

-         Semmi különös. Látom, megszületett a gyereked.

-         Igen, rábíztam őket Mirokura.

-         Őket?

-         Igen. Ja, neked nem is mondtam, ikrek.

-         Tényleg?

-         Igen, gyere át, megmutatom őket.

-         Ok. – mondta Sango, majd felállt, és átmentek a fiúkhoz. Inuyasha megmutatta, hogy hol vannak a kicsik, majd Mirokuval együtt kimentek a házból.

-         Attól tartok, nekem kell kipakolnom.

-         Segítek.

-         Köszi, itt is vannak.

-         De édesek!

-         A lány Madison, a fiú, pedig Hito.

-         Aha.

-         Kivegyem az egyiket?

-         Majd később, addig had aludjanak.

-         Jó. Gyere, pakoljunk ki!

-         Megyek.

-         Mióta vagy terhes?

-         Öt hónapja.

-         Huhh, akkor már a vége felé jársz.

-         Tudom.

-         Miroku mit szólt hozzá?

-         Nagyon örült. Túlságosan is.

-         Hi- hi- hi.

-         Min nevetsz?

-         Mit értesz az alatt, hogy túlságosan is?

-         Hagyjuk.

-         SANGO!

-         Nem mondom meg.

-         Légyszi…

-         Végigrohant az egész falun, miközben azt ordította, hogy „Sango gyereket vár nekem!”

-         Huhh.

-         Ne nevess!

-         Késő! – mondta Kagome, miközben a röhögéstől majdnem megfulladt.

-         Máskor nem mondok el semmit.

-         Jajj, nem kell így megsértődni! – mondta Kagome, mikor babasírást hallott – Ilyen nincs!

-         Segítsek?

-         Ha mind a ketten sírnak, akkor igen. INUYASHA!

-         Szóltál?

-         Fejezd be a kipakolást, én addig megyek a kicsikhez.

-         Jó.

-         Jajj Sango, szerintem segítened kell. Mind a ketten sírnak.

-         Ok, add ide az egyiket.

-         Tessék, gyere a konyhába, szerintem hoztam nekik ennivalót.

-         Jó, megyek, nagyon cuki, az lenne a legjobb, ha nem a fülembe sírna.

-         Értelek, de még kicsi, és nem tudja, hogy mit csinál.

-         Tudom, de jól bírja tüdővel.

-         Akárcsak az anyja. – szólt bele Inuyasha a beszélgetésbe.

-         Inuyasha, ne kötözködj!

-         Jó- jó.

-         Inuyasha, segíts, Shippo Kiarat, kergeti.

-         Úgyse éri utol, nekem meg pakolnom kell.

-         Ááá… mostmár engem kerget. SEGÍTSÉG!

-         Miroku, tudsz futni, nem?

-         Inuyasha segíts már Mirokunak!

-         De…

-         Semmi de! - hanyou kedvtelenül felkapta a kis rókadémont, és jól fejbevágta.

-Au, ezt meg miért kaptam Inuyasha?

-Miért kezdesz ki a nagyobbakkal, úgyis tudod, hogy te húzod a rövidebbet – mondta Kagome, miközben próbálták nyugtatgatni Sangoval az ikreket.

-Bocsánat, de mindig engem bántotok, mert én vagyok a legkisebb.

-Ugyan, Shippo, ez nem igaz, nagyon szeretünk téged, és most már nem te vagy a legkisebb, hanem az ikrek, és pár hónap múlva Sango kisbabája lesz a picur. - Shippo lehajtott fejjel elkullogott. Sango és Kagome elbabáztak egy ideig, majd átadták őket a fiúknak.

-Miroku, jobb lesz, ha megtanulod, hogy kell a babákkal bánni. – mondta Sango. A lányok nekiálltak főzni.

-Sango, pihenj csak le, nehogy megerőltesd magad.

-Jaj Kagome, ez nem fáraszt el úgy, mint az a tudat, hogy lassan már akkora lesz a hasam, mint egy ház.

Kagome csak mosolygott, hisz ő is pont ilyeneket gondolt, mikor az ikreket várta. Finom instant tésztát készítettek, aminek Inuyasha nagyon örült. Amíg a többiek ettek, elvitte megetetni a piciket. Mire visszaért, már mindenki elment, csak Inuyasha ült ott egyedül.

-Inuyasha, te meg mit keresel itt? Egyedül?

-Téged vártalak, meg az ikreket. Sokat ettek?

-Igen. Nagyon szeretnek enni. Megfognád őket, egy picit, én is eszek valamit.

-Persze. Kagome, épp azon gondolkoztam, hogy mi lesz, ha Naraku tudomást szerez róluk.

-Arra jobb, ha nem is gondolunk, biztos megpróbálná elvenni tőlünk, és a maga oldalára állítani, vagy megölni őket. – a lány arcán egy könnycsepp gördült le.

-Ne aggódj, nem engedem, sem téged, sem őket nem bánthat. Kagome végzett az ebéddel, elmosogatott, majd elmentek sétálni Inuyashával, Hitoval, és Madisonnal, az utóbbi kettő persze csak Kagome és Inuyasha kezében. Mindenki nagyon boldog volt, nem is sejtve, hogy hamarosan nagy veszéllyel találják szembe magukat. Naraku épp a kunyhójában üldögélt, mikor Kannát látta közeledni.

-Naraku nagyúr! Ezt nézd! Az a korcs és a barátnője, két kis nyálas kölyökkel sétálgat.

-Ezek vajon kik? Csak nem az ő gyerekük? De hát, mikor? Mért nem tudtam róla? – dühöngött Naraku.

-Biztos a halandó lány világában voltak.

-Jól van Kanna, elmehetsz, de a tükrödet hagyd itt, kérlek, és hívd ide Kagurát. A szélboszorkány azonnal ott termett.

-Hívtál, Nagyúr?

-Igen, ezt nézd, két újabb korcs. Intézkedj!