Eközben Inuyasháéknál:

    - Kagome, ismerős szagot érzek, és ez nem jó jel, ez Sesshomaru szaga.

-         Ajaj, mit tegyünk, ugye nem kezdesz el harcolni vele.

-         Á, öcsikém, ki ez a két korcs, csak nem a tiétek, ezzel a halandóval?

-         De igen, és nem korcsok. Menj el innen, nem akarok most harcolni.

-         Nem harcolni jöttem, csak Rin idegesít egész álló nap, hogy gratulálnom kell, mert Jakentől megtudta, hogy vannak gyerekeitek.

-         Jaken az honnan tudta?

-         Nem tudom.

-         Mi lesz, ha Naraku is megtudja? – idegeskedett Inuyasha.

-         Lehet, hogy meg fogja őket ölni? – ijedt meg Kagome is.

-         Nem. – mondta nyugodtan Sesshomaru.

-         Azt meg honnan veszed? – kérdezte Inuyasha.

-         Mert azt akarta még Rin, hogy ne hagyjam, hogy Naraku elvegye, vagy megölje őket.

-         Akkor értem, hogy még miért nem mentél el bátyó.

-         Most ne veszekedjetek, hanem menjünk el hozzánk. A kicsiket visszafektetném aludni.

-         Menjünk… nem jössz Sesshomaru.

-         Naraku ott van a bal oldali kunyhóban!

-         Jajj, ne…

-         Még jó, hogy a kicsik nincsenek ott, mert abból baj lenne.

-         Igen, hívd ki Sangoékat, és menjetek Kaede falujába!

-         És ti?

-         Most megtudjuk, bátyám milyen erős.

-         Hé!

-         Ne hézz! Komolyan mondtam!

-         Akkor ezt figyeld!

-         Állj! Ha szétrombolod a házat, újraépíted! – mondta Kagome, mikor Mirokuékkal már elindultak.

-         Micsoda?!

-         Jól hallottad!

-         Naraku… gyere ki onnan! Ha nem, azt jelenti gyáva vagy!

-         Sesshomaru, jó, hogy nem kéred meg, hogy jöjjön ki, és öljön meg.

-         Miért, hogy kéne kihívnom?

-         Bolondok vagytok, csak úgy kihívtok? Remélem, tudjátok, hogy az életetekkel játszotok. – mondta Naraku egy vigyorral a száján, miközben kijött a kunyhóból Kanna tükrével a kezében.

-         Most meg minek örülsz annyira?

-         Csak annak, hogy tudjátok, miért jöttem, mégis kérditek.

-         Nem adom őket!

-         Dehogynem!

-         Inuyasha, menj, és vidd Kagomét, és a kicsiket minél messzebbre!

-         Jó! - Inuyasha felkapta a lányt, az ikrekkel együtt, és elvitte a szent fához.

Sesshomaru elkezdte a harcot, Narakunak eleinte csak védekezni volt ideje, ám mikor bedühödött elővette Kanna tükrét. Sesshomaru épp a Tokijinnel támadt, mikor a tükör Naraku elé került. A támadás visszaszállt a szellemre, aki súlyosan megsérült.

-Sesshomaru, soha nem hittem volna, hogy egyszer így látlak.- vigyorgott Naraku. Ekkor előugrott Inuyasha, és megtámadta a gonoszt. Narakut váratlanul érte a támadás, ezért súlyosan megsérült. Inuyasha végezni akart vele, de megjelent Kagura. Egy ideig csak a szenvedő Sesshomarut nézte, de mikor Naraku ráordított, elmenekítette onnan a haldokló szörnyet.

-Sesshomaru, ugye nem haltál meg?

-Persze, hogy nem… Jól vagyok. – mondta, de látszott rajta, hogy szenved. Inuyasha felsegítette, és elindultak Kagoméhoz, hátha a lány meg tudja gyógyítani a szellemet.

-Miért segítesz nekem, Inuyasha?

-Mert meg akartad védeni az ikreket, és Kagomét, hisz elküldtél minket, azért vagy ilyen állapotban.

- De én soha nem segítettem neked.

- Tudom.

- Hova megyünk?

- Csak a többiekhez.

- Jó.

-         Ott is vannak. Kagome!

-         Itt vagytok? Jajj de örülök nektek. Sesshomaru… mi történt veled?

-         Naraku megsebzett.

-         Azonnal kitisztítom… Miroku!

-         Igen, hozok vizet!

-         Köszi, te, meg vedd le a fölsőd! – parancsolta Kagome, mikor az egyik kicsi felsírt, s arra a másik is. – Nem igaz!

-         Majd én elintézem! – ajánlotta föl Inuyasha.

-         Segítek! – mondta Sango.

-         Köszi, hogy elintézitek!

-         Szívesen. – válaszolt Sango, majd felkapta az egyiket.

-         Várj meg! – ordított utána Inuyasha.

-         Itt is van a víz!

-         Köszi Miroku, te addig segíts Inuyashának, mert szerintem nem fog vele bírni!

-         Inuyasha, ez gyors volt… ááá. – hallották a hangokat.

-         Vagy inkább Sangonak.

-         Megyek.

-         Itt is vagyok, Hito kész.

-         Gyors voltál Inuyasha.

-         Köszi, csak attól nyugodott meg, hogy meghuzigálta a füleimet. – ekkor Kagome elmosolyodott – ne nevess nagyon fájt.

-         Öcsém… öcsém…

-         Te csak maradj csöndben! Legközelebb te nyugtatod meg!

-         Na, persze.

-         Igen, mert he nem…

-         Na, jó.

-         Kész is, ki van tisztítva a seb, mindjárt bekötözöm.

-         Na, végre… lenyugtattam!

-         Szerintem Sangonak is sikerült lenyugtatni a kicsit.

-         Ááá, ne húzd a hajam! – sikított Sango. – Kagome, segíts!

-         Megyek. Inuyasha, addig segíts Sesshomarunak hazaindulni.

-         Meglesz.

-         Na, mi a baj?

-         Nem akarja elengedni a hajam!

-         Medi! – a kis Madison azonnal elengedte Sango haját.

-         Ezt, hogy csináltad?

-         Hallgat rám.

-         Ahha.

-         Na, szerintem mi is induljunk. Add ide Medit, előre megyek a fiúkhoz.

-         Ok, tessék.

-         Ott találkozunk!

-         Ok. – mondta Kagome, majd utolérte a fiúkat. Sesshomarunak nem kellett segítség, így Inuyasha lemaradt, hogy megvárja Kagomét.

-         Na, utolértél?

-         Igen, hol van Sesshomaru?

-         Már jól van, így megvártalak.

-         Ok, köszi.