-          Ez… lehetetlen! Nem lehet igaz!- súgta.

-          Mi?

Bichotsu megpróbálta megkeresni az okot a nő viselkedésére. Lenézett az útra és… az ő szemei is kimeredtek. Egy kislány és egy démon ment rajta. A démon haja ezüstösen csillogott a napfényben. Mellkasa előtt egy fekete páncélt viselt, amit egy sárga szalaggal kötött meg. A jobb vállán egy fehér prémet viselt.

-          De hisz ez…- kezdte Bichotsu.

-          Sesshomaru.- fejezte be a mondatot Kagura.

-          Őt öltem meg! Hogy lehetséges ez, hogy mégis itt van?

-          Nem tudom.

A kislány hirtelen elbotlott egy kőben.

-          Hát Rin!- kezdte a démon.- Ez már a harmadik ebben a percben!

A kislány elnevette magát. Sesshomaru is elmosolyodott. Már épp indult volna tovább, mikor megtorpant.

-          Mi a baj, Sesshomaru-sama?- kérdezte Rin.

A démon nem felelt. A levegőben két szagot is érzett. Az egyiket régóta ismerte, de a másikat… Bichotsu pillanatok alatt felfogta, mi lesz a férfi következő lépése. Felállt. Sesshomaru rögtön odafordult és kirántotta a Tokijint. Farkasszemet néztek egymással. Már éppen azon voltak, hogy egymásnak ugranak, mikor Kagura állt eléjük.

-          Ne! Fejezzétek be!- kiáltotta.

Bichotsu leeresztette a kezét, de Sesshomaru továbbra is maga előtt tartotta a kardját. Rin ijedten figyelt a bokrok közül.

-          Hagyjátok abba!- folytatta a boszorkány.- Most senki sem fog harcolni!

-          De kár!- tette csípőre a kezét Sesshomaru.- Három hónapja nem harcoltam, igazán rám férne a gyakorlás!

Kagura elrugaszkodott a földről és a démon mellett landolt. Csodálkozva meredt a férfira.

-          Sesshomaru, te vagy az?- kérdezte.

-          Nem, csupán tömeges hallucináció áldozata vagy. Persze, hogy én vagyok! Mégis ki más lennék???

-          Hogy kerülsz te ide?- kérdezte Bichotsu, aki szintén lejött hozzájuk.- Hisz meghaltál!

-          Majd pont neked fogom elmondani! Reménykedj csak! Ostoba, szánalmas bolond!

Bichotsu összehúzta a szemét és egy fényes fehér aura jelent meg körülötte. Rin sikoltott egyet.

-          Nem megmondtam, hogy itt senki sem fog harcolni?- üvöltött rá Kagura.

-          Hagyd!- szólalt meg Sesshomaru.- Még úgysem tudja rendesen használni az erejét. Hisz gyerek!

Elrakta a Tokijint.

-          Tudom, hogy te vagy az a fiú, aki megölt. Azt is sejtem, miért vagy most felnőtt. Tőlem megtámadhatsz, de párbajban ezerszer jobb vagyok nálad.

-          Olyan eszméletlen jó harcosnak tartod magad?- üvöltötte Bichotsu.- Ne feledd, eltörtem a gyógyító kardodat! Nem véd semmi!

-          Tévedsz.- mondta teljesen higgadtan Sesshomaru, és előhúzta a Tensaigát.

Kagura és Bichotsu elámultak.

-          Hogyan…?- kezdte a fiú.

-          Azt hitted, úgy hagyom? Ennél azért jobban ismerhetnéd a démonok észjárását.

Bichotsu körül eltűnt az aura.

-          Sesshomaru!- álmélkodott Kagura.- Mégis hogy kerülsz ide?

-          Visszaküldtek.

-          Miért?

-          Azt nem tudom. Egyszer csak itt teremtem.

Közben Rin is előmászott a bokrok közül. Közelebb merészkedett Bichotsu-hoz és elkezdte bámulni

-          Uram!- szólalt meg.

Bichotsu ránézett, a szemében először harag volt, de az pillanatok alatt eltűnt a nagy barna szemek láttán.

-          Hogy van Kohaku?- kérdezte meg a kislány.

-          Ööö… jól.- válaszolta a fiú.

-          Tényleg!- szólt hirtelen Sesshomaru.- Mit tudtok az öcsémről?

-          Még nem öltem meg.- felelte Bichotsu továbbra is gyűlölködve.

-          Remek.- kiáltotta vidáman a démon.- Nem tudjátok, merre felé találom?

Kagura értetlenül nézte.

-          Azt hittem utálod.

-          Utálom is. De most nem azért keresem, hogy megöljem. Nagy a kísértés, de nem.

-          Hát akkor?- kérdezte Bichotsu.

-          Semmi közöd hozzá.- felelte a démon.

A fiúnak most már igazán elege lett.

-          Na ide figyelj! Nem tudom, hogy jöttél vissza, nem tudom, miért, de nem beszélhetsz így velem! Nem akartalak megölni! Te voltál olyan hülye, hogy oda ugrottál!

Sesshomaru szeme szikrákat hányt, ahogy ellenfeléé is.

-          Kérlek benneteket, ne veszekedjetek! Csak most az egyszer!- rimánkodott Kagura.

-          Rendben.- felelte Sesshomaru.- Ha utamra engedtek, eltűnök. Úgyis szóltok Naraku-nak, szóval…

-          Nem fogunk.

Mindenki meglepődött. A beszélő Kagura volt. Elszántan nézett Sesshomaru-ra.

-          Nem szólunk, mert biztosan van valami oka, hogy visszajöttél. És annak is, hogy Naraku nem tud róla.

-          Igen, van.- válaszolta a démon.- De addig nem mondhatom meg, míg el nem jön az ideje.

-          Az mikor lesz?- kérdezte a boszorkány.

-          Még nem tudom.

Odalépett Kagurához és mélyen a nő szemébe nézett.

-          Ha nem szólsz neki, bajod esik.

-          Nem érdekel.

A boszorkány lehajtotta a fejét.

-          Tudod jól, hogy fogva tart. Szeretnék végre megszabadulni tőle.

-          Megőrültél, Kagura?- kiáltott Bichotsu.- Ha ezt megtudja Naraku, elevenen megnyúz mindkettőnket!

-          Inkább, mint az örökös rabszolgasors.- nézett rá szigorúan a nő.- Tőlem azt csinálsz, amit akarsz.

A fiú egy darabig nézte őket.

-          Én is tartom a számat. Már csak azért is, mert megöltelek. De legközelebb egyikkőtökkel sem szövetkezek!

-          Megegyeztünk.- szólt Sesshomaru.- Egy idő múlva majd feltűnök.

-          Rendben.- válaszolta Kagura.

Sesshomaru egy darabig még nézte a boszorkányt, aztán megfordult és elindult az ellenkező irányba. Pár pillanat múlva azonban megállt és visszafordult.

-          Azért vigyázz magadra!- kiáltott oda Kagurának, aztán tovább folytatta az útját Rin-nel együtt.

-          És most mit csinálunk?- kérdezte végül Bichotsu Kagurát.

-          Nem szólunk senkinek.- válaszolta a nő.

-          De a szaga rajtad maradt. Hogy szeded le?

-          Én vagyok a Szelek Úrnője, majd csak megoldom valahogy.

Bichotsu figyelte a nőt, de az nem nézett rá. Egész idő alatt arra nézett, amerre Sesshomaru ment.

-          Hát, Kagura, most már sehogy sem tagadhatod le se előttem, se előtte.- szólt végül a fiú.

A boszorkány észbe kapott és mérgesen nézett rá.

-          Mégis mi a csudáról beszélsz?

-          A vak is látja.- mosolygott Bichotsu.

-          De mit?

-          Hogy szerelmes vagy belé.

Kagura döbbenten nézett.

-          Nem vagyok az! Mégis hogy szerethetnék egy ilyen mogorva alakot, aki gyűlöli az öccsét, és lépte nyomon gyilkol… Ennyire látszik?

-          Igen.- nevetett a fiú.

-          Most mit csináljak?- kérdezte összetörten a nő.

-          Semmit! Mégis mit kéne csinálnod?

-          Nem szabad, hogy észrevegye! Rögtön széttépne!

-          Szerintem, észrevette.

Kagura ijedten nézett rá, Bichotsu viszont csak nevetett.

-          És szerintem ő sem olyan közömbös, mint volt.

-          Az kizárt dolog.- mondta a boszorkány, de azért egy kicsit felvidult.

Talán Sesshomaru is érez iránta valamit…