1. fejezet

A középkori Japán ma nagyon érdekes idővel örvendeztette meg az itt
élőket. Sütött a nap , de mégis fújt a szél. Dél körül járhatott az idő
mikor minden elsötétült és az erdő legmélyebb részében egy titokzatos
árny jelent meg. Csak egy vörös szempár volt láttható… nem volt
benne semmi érzelem… aztán egy másik árnyék rajzolódott ki… futott….
Mégpedig az előző alak felé. Az megfordult , vmi megcsillant a feje
fölött , a körme volt. Ekkor a másik árny közelebb húzódott az alak
felé , és átölelte. Átváltozott az illető szeme… sárga lett és visszaölelt.
Minden kivilágosodott , a titokzatos alakok formája kirajzolódott… az
egyik egy piros ruhás , fehér hajú , kutya fülű fiú volt , a másik egy
fekete hajú , fehér-zöld ruhás lány. Egyértelmű , hogy mindenki tudja ,
hogy kikről van szó… természetesen Inuyasháról és Kagoméról.
A két fiatal ennél többet nem tudott tenni , úgyanis vmi megtámadta
őket , egy démon. Inuyasha és Kagome nem csinált semmit , csak álltak
és néztek , ahogy közeledik feléjük a szörny … már le akart csapni a
párra mikor Inuyasha egy gyors mozdulattal elkapta Kagome derekát
és felugrott a lánnyal. Mikor a fldre értek a fiú elengedte Kagomét és
nekiesett a démonnak. Előrántotta a kardját….
-Szélborda!!! – kiálltotta a srác és lecsapott az ellenségre. A lény
szétporladt de mielőtt leesett volna a földre a szél elfújta hamvait.
Kagome odafutott Inuyashához.
-Jól vagy? – kérdezte a lány aggódó arcal és végignézett a fiún , de
azon nyoma sem volt karcolásnak. Kagome szeme elidőzött Inuyasha
arcán , ő visszanézett rá. Tekintetük összekapcsolódott , majd elpirulva
elkapták a fejüket. Óráknak tűnő szünet következett.
-Meg kéne keresni Mirokut és Sangot – törte meg a csendet Inuyasha.
Kagome bólintott , majd azt vette észre , hogy a srác felkapja.
-Mit csinálsz? – kérdezte , tágra nyílt szemekkel.
-Megyünk és megkeressük Mirokuékat – felelte rezzenéstelen arccal
Inuyasha, és elindult a lánnyal a kezében. Viszont kis idő múlva
megálltak , mert Kagome meglátott egy patakot és le akart pihenni (
nem mintha csinált volna vmit). Inuyasha eltette a lányt , majd leült egy
fához.
-„Kikyo hol lehetsz most? Mit csinálsz?” – gondolkodott Inu.
-Áááá….- kiáltotta Kagome és egy hatalmas csobbanással a vízbe
esett. Inuyasha gyorsan odafutott a lányhoz aki tiszta víz volt. A fiú
kisegítette Kagomét a patakból.
-Köszönöm – hálálkodott a lány vacogva. Inuyasha észrevette , hogy
Kagome fázik és levette felsőjét , hogy odaadja neki.
-Tessék – majd ráterítette kimonóját.
-Köszi – mondta pirulva a lány.
-„De gyönyörű vagy!!!” – gondolkozott a srác.
-I-I-Inuyasha? – nézett kérdően Kagome Inu szemébe – jól vagy?
Olyan furcsán nézel rám.
-He? Nekem? Ugyan mi bajom lenne?!! – vette fel újra a morcos stílusát.
-Áááá…. Neked semmi - mondta szomorúan a lány , majd megfordult
és elindult. A srác meg utána , de tartotta a 2 méter távolságot.
-„Inuyasha miért vagy ilyen? Miért csinálod ezt? Jajj , istenem , miket
gondolok , hiszen úgy csinálok mintha szerelmes lennék Inuyashába…
ez lehetetlen , nem szerethetek bele , nem szívesen vallom be
magamnak , de tényleg vonzódom hozzá , mégpedig nagyon , de
Inuyasha nem szeret engem , csak Kikyot… tutkerály már megint
Kikyora gondolok. Miért kell mindig rá gondolnom???….
-Kagome , Kagome jól vagy? – kérdezte érdeklődve Inuyasha.
-Igen, miért? – fordult a srác felé.
-Mert már vagy 5 perce szólongatlak és rám se figyelsz. Vmi baj van???
-Nem csak gondolkodtam - felelte a lány , kissé szomorúan majd
tovább indult. Szótlanul gyalogoltak tovább órákon át , ameddig . ….
-Kagome , keresnünk kellene egy helyet ahol letáborozhatunk – törte
meg a csendet Inuyasha. A lány nem szólt csak követte a félszellemet.
Hamar találtak egy barlangot , leültek , de Inu hamar felállt mert
meglátott egy lélekgyűjtőt és arra hivatkozva , hogy tűzifát megy
gyűjteni, elment. Kagome a falat nézte egy ideig , megfogadta , hogy
nem fog sírni , de lassan könnybe lábadt a szeme , hiába próbálta
visszatartani a zokogást …. Nem ment. Elkezdett sírni.
-„Inuyasha teljesen hülyének nézel? Miért nem mondod meg inkább az
igazságot”- felállt majd elindult kifelé… a földet nézte , könnycseppjei a
földre estek. Hirtelen egy kislány kiáltását hallotta meg és
ékkőszilánkokat érzett. Elkezdett futni abba az irányba ahonnan a
hangot hallotta. 5 perces rohanás után meglátott egy menekülő
kislányt , Rin volt az , megbotlott és elesett , a szörny már emelte
hatalmas mancsát , hogy lecsapjon Rinre… Kagome odasietett a
lányhoz, de a lény már lecsapni készült , de Kagome Rin elé ugrott így
őt találta el a démon. Az ütéstől a lány elvesztette az eszméletét , mert
a hátát találta el , oriási sebet ejtve rajta. A szörny most Rint akarta
megsebezni. Már célba vett a lányt , mikor megjelent Sessoumaru.
Szeme villámokat szórt , egy mozdulattal végzett a szörnyel . Megnézte
Rint , hogy jól van –e , látta , hogy egy horzsolással megúszta , de
ekkor megpillantotta Kagome mozdulatlan testét. Odarohant a lányhoz
és karjaiba zárta , látta , hogy csurom vér. Felemelte , és Inuyasha
keresésére indult…
Eközben Inuyasha és Kikyo romantikus perceket töltött együtt.
-Inuyasha most el kell mennem , de viszatérek és magammal viszlek a
halálba , mert minden percemet veled akarom tölteni.
-Veled megyek bárhová.
Ebben a másodpercben Kikyo eltünt és Sessoumaru vette át a helyét.
Inuyasha gondolataiból feleszmélve , meglátta Sessoumarutm és
Kagomét , a lány élettelenül feküdt a szellem karjaiban. Inuyasha
odafutott Kagoméhoz és sűrű köszönések között elvette bátyától az
eszméletlen lányt. Sesoumaru büszkeségét fitogtatva , hátatfordít
nekik , és elkezdi monológját.
-Nem akarok beleavatkozni a szerelmi életedbe , de nem Kikyoval
kellene foglalkoznod , hanem Kagoméval , mert rajta még segíthetsz –
majd Sessoumaru közönbös arcot vágva elsétált…