3.fejezet



Sango és Kaede anyó sikeresen rendbehozták Kagome sebeit. Míg a
lány gyengélkedett Inuyasha minden szabad percét vele töltötte. A
végtelenségnek tűnő 3 hét alatt Kagome teljesen felépült. A kis csapat
elindult további ékkőszilánkokat gyűjteni. Az erdő sűrűjében
bandukoltak , nagyon sötét volt , Inuyasha érezte , hogy vki figyeli
őket. Hirtelen egy árny suhant el a hátuk mögött , villámgyorsan
megfordultak , nem volt ott semmi. Hirtelen egy érdes hangot hallottak
meg a hátuk mögött:
-Inuyasha most meghlsz- mondta ördögi mosollyal Naraku. Inuyaha
reflexszerűen megfodult , Narakuval találta szemben magát. És Naraku
nevetve megszólalt:
-Elöször a kis barátnődet ölöm meg , utána a többieket majd téged ,
hogy a halálod még fájdalmasabb legyen- Naraku sélbavette Kagomét
és csapást mért rá. Inuyasha megpróbált Kagome elé befutni , de nem
ért oda időben a lányhoz , így az telibe találta. Kagome eszméletét
elvesztve esett a földre.Inuyasha odarohant Narakuhoz és odakiálltott
Mirokuéknak.
-Menjetek el Kaedéhez és mondjátok meg neki , hogy jöjjön ide.
-De Inuyasha…-feleselt vissza Miroku , de Inuyasha belevágott a
szavába.
-Gyerünk- kiáltott Inu. Sangoék nem ellenkeztek , tudták , hogy
Kagomenagyon fontos a félszellemnek. Inuyasha most egy csapást
mért Narakura , beleadta összes keserűségét ebbe a támadásba.
Eltalálta , a földre esett és már csak hamu maradt belőle. Az ékkő
Naraku darabjain hevert , de ez Inuyashát nem érdekelte , odarohant
Kagoméhoz , felemelte a fejét… a lány nagyon gyenge volt , de
kinyitotta a szemét és egy gyémántszerű könnycsepp csordult le az
arcán…
-Inuyasha nagyon fáj…- nyőgte a lány. Inuyasha fizikai fájdalmat
érzett , hogy szenvedni látta kedvesét. Kagome meg akart szólalni , de
minden egyes szó amit kiejtett iszonyú fájdalmat okozott neki. Újabb
könnycseppek gyűltek a szemében. Kagome lekezdett köhögni , majd
egy kis vérpatak csordult ki a szája szélén.
-Inuyasha nekem el kell mennem , légy boldog Kikyoval- majd a lány
feje élettelenül hullott Inuyasha karjaiba.
-Ne, nem hagyhatsz itt , nekem nem kell Kikyo, csak téged szeretlek … -
Inuyashának elcsuklott a hangja.
-Még nem késő , még nem hallhatsz meg , nem hagyhatsz itt ,
egyedül , mindenki aki számított nekem elhagyott , te nem hagyhatsz
el – magához szorította a lányt és egy könnycsepp csordult le az
arcán… - ha nem vagy többé nincs miért élnem- majd elővette a
Tessaigát – Kagome SZERETLEK – majd ledöfte magát.
Mikor a többiek visszatértek , ott találták a szerelmes párt
összeborulva , vérbefagyva…
Elöször el sem akarták hinni azt amit láttak. Sango keserves
zokogásban tört ki , Miroku fájdalmas könnyek között, védő karjaiba
zárta a zokogó lányt. Majd hirtelen ott termett Sessoumaru , és látta ,
hogy öccse és Kagome holtan fekszenek a földön. Még a kőkemény
Sessoumarunak is meglágyult a szíve. Könnyes szemmel elővette a
Tensaigát és feltámasztotta a két ifjút. Inuyasha nyitotta ki először a
szemét és mivel tudta , hogy többé nem akarja elveszíteni a lányt ,
karjaiba zárta , hogy mikor Kagome kinyitja a szemét , őt lássa meg
először. Amikor Kagoménak felnyitódtak a szempillái , akkor Inuyasha
forró csókot lehelt az ajkaira. Miroku érezte , hogy melegség önti el a
szívét , belenézett Sango szemeibe és gyebgéden megcsókolta.
Sessoumaru Rin keresésére indult és otthagyta a két párt. Mikor
Inuyasháék abbahagyták , oda fordultak Sangoék felé akik még mindig
csólolóztak.
-Öööö…Kaede anyó nem jött?- kérdezte bambán Inuyasha. Ekkor a
másik pár is feleszmélt.-
-Nem mert elment egy másik faluba – mondta kicsit elpirulva Sango ,
majd felállt és átölelte Inut és Kagot. Miroku is odasétált a párhoz.
Kagome odament Naraku hamvaihoz és elvette az ékkőszilánkokat.
Ezekhez hozzáillesztette a sajátjait , ekkor már egész volt az ékkő.
Inuyasha Kagome után ment és megfogta a kezét. Kagome lett az
immár megtisztult ékkő őrzője . Mindannyian tudták , hogy örök hálával
tartoznak Sessoumarunak , és hogy sohasem felejtik el ezt a napot ,
azért mert ekkor győzték le Narakut és vallották be egymásnak
érzelmeiket…
Vége