3. Fejezet: A vérvörös szemű félszellem

Egy lány futott az erdőben. Szőke haja vadul lobogott a
levegőben, meg-meg csapva hegyes füleit, miközben aggódó,
kék szemeivel, mik a végtelen tenger gyönyörével értek fel,
futva tekintett a sűrűbe. Lassan féktelen derengés törte meg
tekintete szelíd víztükrét. Ajkai kétségbeesetten
eltorzultak, miközben tudatát merengő emlékek öntötték el.
Ő futott gyerekként az erdőben. Nyögve, zihálva rohant a
sűrű gallyak útvesztőin, miközben ijedten sikítozott:
-Ashka! Ashka! Hol vagy Ashka!?
Hirtelen aggódó, könnyes szemei megtalálták a fiút, ki a
pataknál ült, kezét megmártva a vízben, mibe vérvörös csíkok
burjánztak. A lány ijedten Ashka fele fordult:
-Ashka! Mi a baj? Megsérültél?
A fiú fehér haja meglobogott a sós szagú szélben, majd
furcsa, arany szemekkel hátra fordult kutya füleit a magasba
csapva és rámeredt az előtte álló alakra:
-Ayure...Kérlek, menj el...-suttogta.
-Mi történt Ashka?
Ayure most vette észre a borzalmas dolgot, hogy a fiú kezeit
átáztatta vörös masszaként bugyogó vér, mi fröcsögve
csorgott le a görcsös ujjakról. A fiú furcsa, zavarodott
szemeivel rámeredt a könnyező lányra:
-Valami borzalmasat tettem...
Ayure torkából kétségbeesett, fájdalmas zihálás tört elő.
Ajkai elszakították egymást, nyelve görcsösen formálta a
szavakat, miközben elüvöltötte magát:
-Ashka!
Az ében sűrűben végre megpillantota a fiút. Mint egy
gomolygó kísértet, vált láthatóvá a lobogó árnyak közt. A
lány megállt és rámeredt. Ashka szemeit nem lehetett látni,
mert sötét semmiben úsztak, miközben ezüstös hajfürtjei
csomóban az arcára omlottak fenyegetően, fekete árnyakat
vetve ráncos arcára. A fiú már nem volt gyerek, ifjúként
állt a gyönyörűséges, fiatal lánnyal szemben. Ayure csak
most vette észre a ráncos árnyak kavargó tengerében a
szikrázó dolgot. Döbbenten fogta fel, hogy a fiú agyarai
ragyogtak fel, tompa fényükben az ő, sápadt arca tükröződött.
-Ashka...-suttogta halkan.
Hirtelen az ében arcon felvillantak a szemek, mik vérvörösen
ragyogtak. A lány tett egy lépést hátra, de aztán
meggondolta magát és a fiúhoz lépett, kinek állkapcsa
csattogva kitárult nyáltengert fröcsögve. A lány kinyújtotta
egyik kezét:
-Ashka...
A fiú felmordult, ropogó fogai mögül fenyegető morgás
hullámzott ki.
-Ashka...Megismersz?
A fiú szemei véresen, cuppogva forogtak medrükben.
-Ashka...Tudod ki vagyok?
A fiú tépő kezein a karmok vérszomjasan felvillantak.
-Ashka! Én vagyok az, Ayure!
Erősödő morgás töltötte meg a levegőt, mi görcsös remegésre
kényszerítette a lányt:
-Kérlek, nézz a szemembe Ashka! Le tudod győzni! Tudsz
uralkodni rajta! Hatalmad van felette! Kérlek, nézz rám!
Nézz már rám!!!!!-azzal átölelte a fiút.
A lány nyugtató, szépséges tekintettel rámeredt a fiúra,
kinek szája lassan becsukódott. Írózatos, véres szemei körül
a gonosz köd lassan megtört, majd sercegve eloszladt,
meglátva benne Ayure saját arcát a féktelen derengés
rejtekében. A fiú hirtelen kitépte magát a lány karjai mögül
és ijedten rápillantott:
-Menj el...kérlek, nem akarlak bántani.
-Tudom, hogy sosem tudnál bántani. Kérlek, hadd segítsek.
-Bántani foglak, ha nem mész el innen.
-Ashka, tudom, soha nem tudnál másokat
bántani...Vagy................Igen?
Ashka nyakán sötét fény villant fel. A fiú elfutott. Lassan
eltűnt az erdő mélyében magára hagyva a lányt, kinek
kétségbeesett arcát elöntötték a ráncos könnyek.
Folytatása következik...