5. fejezet: Ayure története

Kagome látóterét elöntötte a borzalmas fény, mi szinte
kiégette a szemeit. A parázsló szikrák lassan elcsitultak,
majd végre újra visszatértek az árnyékok is. A lány tompa
fájdalmat érzett a mellkasán, mi halványan elcsendesedett,
mint a robajló fényvihar. Torkán iszonyú gombócot érzett,
miközben gyomrát bugyborgó rosszullét öntötte el. Forgott
vele a világ. Az alakok körvonalai görcsösen derengtek
előtte. Többször is meg kellett törölnie szemeit, hogy
minden tökéletesen kitisztuljon előtte. Gyengén felkelt és
megdörzsölte a vállát, mert fájt neki, mintha neki csapódott
volna valaminek. Ijedten körülnézett. A többiek egymáson
heverve feküdtek egy kupacban, mellettük ott terült el a
lány is, kinek bársony, szőke haja szelíden omlot arcába.
Hirtelen éles csattanás rázta meg a levegőt, mitől felriadt
Shippou is. Miroku arcán vörös folt vibrált, miközben keze
mohón tapogatózott tovább Sango feneke után. A dámonírtónak
újra a szerzetes képére kellett csapnia, hogy teljesen
felébredjen az álomból. Shippou ijedten felsipított:
-Hol vagyunk?
Kagome döbbenten körülnézett:
-A kútban...
-Mi volt ez az egész? Hol van Inuyasha? És hol van az a
félszellem?
Gyenge nyögés hallatszott fel. A szőke szellemlány
kinyitotta szemeit, miközben mély levegőket szívott magába.
Ijedten felkelt, majd a csapatra pillantott. Mirokunak
kigúbadtak szemei a gyönyörtől, amint a dús keblekre és a
csbáíbító hajfürtökre nézett, miközben keze autómatikusan a
nyált kívánó idomok fele kúszott, de Sango egy jól irányzott
csapással elintézte a perverz férfit. Miroku kinyögte
szokásos mondókáját, de a szavak félig benne rekedtek:
-Mond, lenné...
Ayure szemeibe halvány könnyek gyűltek.
-Hol van Ashka?
-Ashka?-kérdezte Kagome.
-Az a félszellem, kit megtámadtatok.
-Mi közöd van hozzá?-de rájött, hogy felesleges volt levegőt
pocsékolni ezekre a szavakra, mert a lány arcáról ragyogott
a pír, hogy szerelmes a fiúba.
-Higgyétek el, ő nem gonosz. Nem akar rosszat.
-Megértjük...-suttogta Sango-Ismerős a helyzet. Az a
félszellem pontosan úgy viselkedett mint Inuyasha, mikor
megvadul és eluralkodik rajta a szellemvér. Valószínűleg
vele is ez történt.
-Nem tudja mit csinál.-könnyezett a szőke lány.
-Mond, ki vagy te?
-A nevem Ayure. Kérlek, ne bántsátok, nem ura magának, az a
nyomorult ékkő tehet róla.
-Ékkő?
-Nem is olyan rég történt...-azzal szemeire langy emlék borult.
Ashka és Ayure az erdőben sétáltak. A fiú kézen fogta a
lányt, majd lassan szembe fordult vele és gyengéd ujjait a
szőke hajtengerbe fúrta. Ayure szempillái érzékien átölelték
egymást, miközben szelíden felsóhajtott és megcsókolta a fiú
kezét, miről édes verejték csorgott alá. Ashka szemei
ragyogtak a szerelemtől:
-Annyira kívánlak és szeretlek. Örökké veled akarok lenni.
Ayure arcát hozzádörgölte az ujjakhoz, majd kinyitotta
tengerkék szemeit, mikből szikrázó csillagok öntötték el a
levegőt és vonták be őket valami balzsamos, kényeztető,
rózsás ködbe. Virágszirmok hullottak rájuk. A rózsaszín
hullámok kényeztették bőrüket az érzékek viharába sodorva
őket. Ayure azt hitte megfullad a boldogságtól, amint a fiú
simogatni kezdte az arcát, majd lassan átölelte erős
kezeivel magához szorítva törékeny testét. Sokáig álltak így
a viágtengerben, mi lassan elhömpölygött.
Hirtelen fenyegető sziszegés törte meg a forró vágyakat.
Óriási, acsargó fej rontott elő a sűrűből és a pár fele
kapott. Ashka és Ayure ijedten arrébb szökkentek. A
féregszerű terentmény kimérten megfordította ocsmány testét,
min bugyborogtak a förtelmes és ragadós nedvek romlottan
ragyogva. A szörny kitártotta véres, húsos pofáját, miben
gonosz agyarak meredeztek, emésztő nyálával nedvessé téve a
levegőt. A borzalom szájából újabb száj acsargott elő, majd
egy újabb, húsosan és visszataszítóan a pár fele tátogva. A
féreg izmoktól dagadó teste nyílként feszült meg amint
ellökte magát a földtől. Ashka kitért a támadás elől.
Hirtelen, amint a bestia elsuhant a fiú mellett tekergő
farkából fenyegető tüskét növesztett. Ashka szemei véresen
kigúbadtak, miközben mellkasára pillantott. A tüske átfőtte
a testét. A szörnyeteg megfordult. Mindhárom, undorító
szája, mi átláthatatlan, habzó nyáltengerben úszott,
elmosolygott, miközben a pofa tetején feketén felragyogott
az ékkőszilánk. A rém magához emelte a fiút, kinek feje
hátra csuklott az iszonyatos fájdalom miatt. A szörnyeteg
szájai sipítva kitárultak. Ashka arca eltorzult a kíntól,
miközben szemeit becsukta, hogy ne lássa a tátogó förtelmet.
A lény hirtelen sziszegve ketté hasadt, mintha egy rothadt
kocsonya lett volna. Ayure tűnt fel a fröcsögő hústenger
mögül. Ashka nyögve kihúzta magából a tüskét. Testéből
sugárban spriccelt elő a forró vér, mit remegő ujjaival
próbált elálítani. A lány könnyezve a fiúra borult. Szelíd
kezeivel megsimította sápadt arcát.
-Tarts ki.
-Nincs re...ény. Minyá.. végg..e...-nyögött Ashka, miközben
liluló ajkain vérbuborék dagadt majd pukkadt ki ráfröccsenve
a képére.
-Kell lennie valami megoldásnak. Nem történhet így!!!!!
A fiú megfogta a lány kezeit. Ayure kitépte magát az
érintésből és kétségbeesetten a szörnyeteg fele nyúlt.
Dühösen kitépte belőle az ékkőszilánkot és gondolkodás
nélkül a fiúba vágta. Nem érdekelte semmi, csak az, hogy
Ashka életben maradjon, azt sem figyelte meg, pedig ott
ragyogott ébenen az ujjai közt, hogy az ékkőszilánk fekete.
A fiú felhörgött, amint Ayure a nyakába mélyesztette a
szilánkot. A hatás azonnal megmutatkozott. A seb szűkülni
kezdett beforrva egy pillanat alatt, miközben Ashka kifakult
szemeibe újra szikrázó élet szökött. A lány hebegve átölelte
a fiút, ki mosolyogva viszonozta az érintést. Ayure sírva
fakadt. De hirtelen Ashka mosolya eltorult, nyaka ébenül
ragyogni kezdett és szemeire véres árny borult...
-Ez történt...-suttogta Ayure-Hogy ne halljon meg bele
raktam a szörnyeteg ékkőszilánkját. Miattam vált ilyenné. Az
én hibám. Az az ékkő mocskos volt a gonoszságtól és gonosszá
tette Ashkát. Felébresztette a benne lakozó szörnyeteget.
Kisorában félszellem származása miatt az emberek sokat
bántották. Ez is hozzá játszott az átalakulásához. Nem volt
nehéz a rosszabbik részének átvenni az irányítást. „Kis
korcs...Menj haza kis korcs...”-könnyezett a lány-Ez volt a
kezdet, a végső lökést pedig én adtam meg a gonosz ékkővel.
-Nem okolhatod magad. Érthető a tetted.-vígasztalta Kagome.
-Mégis, mit akart?-kérdezte Miroku.
-Nem tudom...-suttogta Ayure.
-Hogy került hozzá a Mennyek Madártoll Talárjának egy
darabja? És mit akart vele?-kérdezte Sango.
-Nem tudom...Semmit sem tudok...-sírta.
-Azt is meg kellene válaszolni, hogy hogy kerültünk ide a
kútba...hogy hol van Inuyasha és hogy...-kapaszkodott fel a
kúton Kagome-...hogy hol vagyunk...pontosabban
mikor...-kerekedtek el a szemei.
A fák koronáiból gigantikus, kígyószerű lény tekergett elő,
de nem törődött a lánnyal, mert el volt foglalva azzal a
fehér hajú szellemmel, ki a sűrűből ugrott elő. Kagoméban
rekedt minden szó. Ryuukossei és Inutasiho véres harcát látta.