7. Fejezet: A sötétség Inuyasha ellen

Ryuukossei hatalmas teste bömbölve megindult, miközben
förtelmes szája óriásira tarult ki. Inutaisho megperdült a
levegőben és kitért a borzalmas agyarak elől, miken kékes
szikrák sercegtek, hogy belemélyedjenek a húsába. A gonosz
lény vaskos, izmoktól dagadó tömege a magadba csapott. A
homlokán sziszegő maszk torzan vigyorgott, miközben vértől
mocskos, kigúbadt szemeit fáradó ellenfelére szegezte.
Inutasiho megcsapta kardjával a fenevadat, mire az nevetve
felhorkantott:
-Ne nevettess. Ezzel akarsz legyőzni te nyomorult?-azzal a
csattogó állkapocs mögül kékes fényvihar robbant elő.
-Ellenhullám!-bömbölte Inutaisho, amint kardja ragyogni
kezdett, de a szörnyeteg egyik karma belemélyedt a testébe.
A kard visszaváltozott. Inutaisho kétségbeesetten
felüvöltött, miközben pofája megnyúlt. Ryuukossei szája újra
kitárult. Fogait Inutaisho karjába mélyesztette. Óriási
vércseppek záporával telt meg a levegő, amint az a kéz
óriási manccsá alakult és mély sebeket szántott a kígyó
pofájába. A nagy kutyaszellem állt előttük. Kagoméék
elképedve figyelték az eseményeket, ahogy a kettő, gigászi
titán egymásnak esik. Inutaisho agyarait belemélyesztette
Ryuukossei húsába. A dög felsziszegett fájdalmában, miközben
óriási, izmos teste megvonaglott a levegőben és fákkal
szórta szét a levegőt. Ryuukossei Inutaishora tekeredett. A
nagy kutyaszellem elvészett a tekergő gyűrűk halálos
árjában, miknek megtévesztő sűrűjében gonoszul felragyogott
a sárkány 4 szeme. Kagome megfeszítette íját. Miroku
ráüvöltött a lányra:
-Mit csinálsz? Nem avatkozhatsz bele. Nem változtathatod meg
a múltat, ki tudja mit teszel ezzel!
-Ennél biztos jobbat.-azzal habozás nélkül kilőtte nyilát.
Ryuukossei állkapcsa kitárult, hogy szétroppantsa Inutaisho
nyakát, mikor fényes csík haladt el előtte, mi elterelte a
figyelmét. Az óriási sárkány véres szemeit Kagoméra
szegezte. Inutaisho felvonyított és bömbölve, minden erejét
összeszedve a szörnyetegnek esett kilökve mindkettőjüket a
csapat látóteréből. Nem látták viszont őket, csak a csituló,
távolodó hangok sejtették a véres küzdelmet, mit a két lény
folytatott egymással. Hirtelen Kagome észrevett egy ugráló
pontot a fűszálak közt. Kegyetlenül lecsapott, majd a
tenyerére pillantott:
-Myouga...Nem sokat változtál. Ugyan olyan gyáva nyuszi
leszel a jövőben ,mint amilyen most vagy.
-Ismerlek én téged?-hebegte a bolha.
A lány vissza ereszkedett a kútba.
-Myouga? Mi az Kagome, mit forgatsz a fejedben?-kérdeze Sango.
-Talán ő választ tud adni a kérdéseinkre.

Inuyasha lihegve feküdt a földön. Izmai remegtek. Kimonója
vörös cafatokban lengett le testéről, miközben sebeiből
megalvadt vér csillogott.
-Ki kell élvezni ezt a pilanatot.-mosolygott Hiten.
Inuyasha szemei kigúbadtak, miközben rájuk langy emlékek
fátyola ereszkedett. Egy lány állt előtte, ki szelíden
rátekintett, selymes mosolyával megnyugtatva kalapáló
szívét, mi a húsát tépdeste.
-Valahányszor, előtérbe kerül, hogy félszellem vagy, érzek
benned valami nyugtalanítót. A szent ékkő segítségével még
mindig egészen szellemmé akarsz változni?
-Ezt már megtárgyaltuk...
-Nem...válaszolj Inuyasha, még mindig egészen szellem akarsz
lenni? Hisz így is erős vagy.
-Ez a célom. Ne akard megváltoztatni.
-Mert félek, hogy ezzel elveszítenélek. Az ékkő nem csak az
erődet növelné meg, hanem a benned lakó...hogy is
mondjam...vad kutyát is.
-Keh...
-Nagyon furcsa vagy Inuyasha.
-Miért?
-Mert sosem tanulsz. A hatalom, amire vágysz, nem ilyennek
képzelted, te mondtad. Miután megölted az embereket...Mikor
Kaguya a tükörbe zárta emberi énedet...Te egy szörnyeteg
voltál. Azt ígérted, miattam félszellem maradsz.
Kaguya tükre fenyegető fényvihart kezdett okádni...
A lány gyengéd kezeivel megsimította Inuyasha izmait, miken
forrón ragadt a verejtéke. Leguggolt hozzá és szelíd, langy
kezeivel, mikből valami gyógyító balzsam áradt, kimérten
végigsimította testének minden feszes porcikáját. Inuyasha
lihegett. Szemeiből édes könny csorgott ki, miközben szája
apró, mégis szerető és ragyogó mosolyra húzódott. A lány
ujjaival, miket az üres tér szült, megsimította Inuyasha
bőrét, majd a hosszú, fehér hajtengerbe túrt bele, mi
selymes zuhatagként omlott a fiú arcába. Inuyasha érezte a
szerelmes kezeket, érezte a belőlük áradó szeretet.
Menomaru a magasba emelte kardját...
A lány odafeküdt a fiú mellé és átölelte. Semmi sem
volt...Csak a lány és ő...tudta hogy nem szabad feladnia,
tudta, hogy élnie kell, hogy újra láthassa ezt a teremtést.
Inuyasha beleborzongott a szépséges érintésekbe. A lány
feléje fordult és nyugtató szemeivel az arcába bámult. Ajkai
lassan közeledtek a fiú szájához. Inuyasha szemeit becsukta,
miközben aprón előre bukott, hogy visszacsókolhasson a
lánynak, miközben szelíd ajkai mögül vágyakozva buggyant elő
egy szerelmes szó:
-Kagome...
A lány még egyszer átölelte, majd köddé vált, mintha sose
lett volna ott vele. Mert nem is volt. A teste nem...De a
lelke még most is szorongatta a kezét és próbálta az életben
tartani.
Inuyasha a magasba szökkent. A fényes ostor belemart a
talajba, majd csalódottan felsziszegve a levegőbe mart. Hayu
szemei ridegen hunyorogtak:
-Még nem dögöltél meg?
Inuyasha elnevette magát, majd a földre ereszkedett.
Visszatért minden ereje, mert ha nem is látta, de érezte az
ujjakat a felső testén, mik szelíden feszes izmaihoz
tapadtak. Menomaru először egy csalódott fintort ejtett, de
aztán elégedett mosoly tekergett fel a pofájára:
-Nem is baj. Így izgalmasabb lesz.
A forró szél végigsüvített a pokolban, meglobogtatva a
félszellem haját, mi belekapott arcába, melynek mennyei
fénye mögött ragyogott az élettől szikrztó arany szempár és
egy pimasz mosoly is.
-Lássuk...-azzal Kaguya ében haja szétterült a levegőben,
miközben arcára gonosz fények borultak.
Hayu elrugaszkodott a földtől és kinyújtotta kezeit. A
sercegő ostor előtátogott széttáruló ujjaiból. A fájdalmas
sikoly vad robajként öntötte el a levegőt, amint a Tetsuiga
ketté vágta a kezet, melyből a kétségbeesetten rángatózó
ostor megcsonkítva tekergett. Inuyasha elrugaszkodott
Hayutól és Menomaru fele indult. A nő dühösen megfordult,
szemeiről leolvadt a fagy, amint izzó vérvörösség öntötte el
tekintetét. Másik kezéből egy újabb fénycsóva vérszomjasan
robbant elő. Inuyasaha hátra csapta a kardját, mire
rátekeredett a pattogó „kígyó”. A fiú a magasba csapta a
nőt, majd Menomaru fele rántotta a Tetsuigát. A démon
gonoszul vigyorgott:
-Tudod hogy semmi esélyed...Itt pusztulsz, inne nincs kiút.
Hirtelen a mosoly Menomarura fagyott, amint képét mennyei
fény csapta meg. A Tetsuiga ketté hasította a kardját, és
őtet is. Inuyasha nem pihent meg. Reflex szerűen megfordult
és farkasszemet nézett Hitennel, kinek képére halvány
bizonytalanság kúszott fel:
-Rohadt pincsi, mégis hogyan képzeled? Nem tudsz újra
megölni minket. Így vagy úgy, de itt maradsz, mert te nem
tudsz örökké küzdeni, de mi igen.
Inuyasha hátra vetette a démont, ki a magasba emelkedett. A
lándzsa végén fenyegető fény ragyogott fel. A fiú könnyedén
ketté csapta a kardjával a villámgömböt. A kardból bömbölve
okádott a tiszta fény, mi elmosta Hiten arcáról a ráncokat,
végül mindent elnyelő fényviharba fürösztve meg. Kaguya
előre rántotta karját, miből előrobbantak vörös csápjai a
fiú vérére szomjazva. Inuyasha kecsesen kitért a támadások
elől, mik poros sebeket vájtak a sziklákba. A vörös karok
fenyegetően süvítettek el teste mellett, de ő kitért előlük.
Kaguya szemei meglepetten kigúbadtak.
-Ez lehetetlen...-azzal ő is kardot rántott.
-Ez lenne a hold? Elég borús egy ”halhatatlan” tennyohoz.
-Dögölj már meg!!!!!!!
Inuyasha időben tért ki a támadás elől. Hayu ostora
szikrázva csapta ketté Kaguya fejét. A fiú egy gyors
mozdulattal levágta a nő kezéről a vörös karokat és süvítő
dárdákként hajította ellenfele fele. Az egyik Hayu hasába
fúródott bele, mitől a nő peckesen elmosolygott, de a
második a nyakát főtte át. Nem vér buggyant elő a sebből,
hanem füstölgő semmi, mi Hayu megdermedt képébe csapott.
Tompa puffanás rázta meg a csendet. A szél kegyetlenül
végigsüvített a síri pusztán. Inuyasha lerogyott. Zihálva
levegőt vett, miközben mosolyt erőltetve az arcára, s a
földre bámult, mire születendő izzadságcsepje hullott alá és
bugyborgott fel a forró talajon:
-Me...Megcsináltam...
Inuyasha hirtelen felkapta a fejét. Hayu hátborzongató,
jeges nevetése rántotta görcsbe a testét. A nő üres
szemeivel az arcába bámult, miközben kihúzta magából Kaguya
csápjait. Menomaru sebe ragyogva beforrt, miközben karmai
megreccsentek. Hiten darabjai ragyogva összeálltak. Kaguya
jókedvűen kacagott, amint összerakta magát, hullámzó
nevetésével betöltve a levegőt. Lassú kört alkottak, melynek
középpontjában a lihegő fiú állt. Menomaru torz szája, mely
mintha foszladásnak indult volna, csattogva kitárult, benne
vérszomjas lepkék hullámoztak. Hayu kitárta kezeit, mikből
hancúr kígyóként ugrabugrált egyikből a másikba a vonagló
fénycsóva. Hiten szemei kigúbadtak, szinte kiugrottak
testéből, miközben acsargó villám fénye ragyogott bennük.
Kaguya vörös csápjai lobogva szorongatták meg a levegőt
forró ként facsarva ki belőle.
-Itt a vége...


Hirtelen mennyei fény árasztott el mindent. A gonoszok
ijedten és döbbenten a magasba kapták tekintetüket. Egy
szikrázó fénygömb bukott alá a semmiből érkezve, lassan
Inuyasha elé ereszkedve. A fiú szemében óriási nőtt az alak,
pedig akkora volt, mint ő. Páncélja hősiesen ragyogott,
arcán a méregcsíkok fenyegetően felszikráztak, miközben
arany szemeivel rámeredt Inuyashára. Hosszú, lófarokba
fogott haját megfodorta a megváltó szél. Inuyasha először
nem tudott szóhoz jutni, de azátn sikerült kihebegnie a
döbbenetes szót:
-Apám...