15. fejezet: A hangok forrása
-Nyugodj meg...Ez nem a valóság...
-Mi?
-Mármint az, de nem egészen. Ez a Mi lenne ha...
Kagome szemei megteltek maró könnyekkel.
A fiú folytatta:
-Minden megváltoztatható. Ez egy lehetséges út. Nem biztos
hogy ez meg fog történni. Nem engedjük...akármi is tette
ezt, meg fogjuk álítani...
Hirtelen újra széttépte a csendet az a velőt tépő hang.
Sango szemei elkerekedtek. Miroku ijedten kapaszkodott meg a
démonírtóban. Kagome felnyögött a látvány miatt. Inuyasha
kezei ökölbe szorultak.
Az eget valami elhomályosította. Valami hátborzongató,
barnás, ide-oda hullámzó ár. A belőlük okádó nyálas
csámcsogás borzalmas volt, emberi fül még nem hallott ilyen
leírhatatlan, kegyetlen hangot, melyet a lények hagytak
maguk után. Több ezren lehettek. Vérengző, össze-vissza
cikázó masszák voltak, mik testén egyetlen, óriási száj
csattogott, melynek féktelen és végtelen mélyén pokoli,
mindent felemésztő lángok bugyborogtak. A gyilkos tenger
belemart az épületekbe hatalmas darabokat tépve ki belőlük.
Mohón süvítettek végig a levegőn, nem válogatva, mindent
felzabálva ami az útjukba került. Már csak a haláli puszta
maradt utánuk, melynek szemetét szintén kezdték
szétmarcangolni, minden csontot elnyelve kielégíthetetlen
étvággyal és energiával, mely korogva sistergett belőlük. A
sok ezer száj hirtelen a csapat fele fordult. Inuyasha
tekintete fekete volt a lobogó dühtől:
-Tehát ezek a szörnyetegek zabálták fel az embereket és
puszítottak el mindent.Nem tudom, hogy ezek miféle lények,
de nem érdemlik meg hgy létezzenek, mocskos dögök!-üvöltötte
Inuyasha amint előrántotta a tetsuigát.
Az acsargó masszatenger éhesen felsipított. A félszellem a
magasba csapta a kardot, miből előtört a Szélborda. A
látvány megdöbbentő és sokkoló volt. A szörnyetegek
felzabálták a Szélbordát. Egyszerűen elnyelték felemésztve
emésztő lángjaikkal. Inuyasha szemei kigúbadtak a rémülettől.
Minden eszméletlenül váratlanul történt. Fel sem fogták, fel
sem tudták fogni hogy mi zajlott le. Miroku szabadjára
engedte a szelet dühösen kiabálva:
-EZT EGYÉTEK ROHADT DÖGÖK!!!!!!!!!!!!!!!!!!
A gonosz férgek mohón megindultak a szerzetes felé, kiből
kíntól parázsló üvöltés tört elő. A szörnyetegek vidáman,
korgó gyomorral özönlötték körül és széttépték a kezét
felemésztve a fekete lyukat is, mi sírva eltűnt
kielégíthetetlen szájukban. De ez lehetetlen! Ilyen nem
létezik! Sango ordítozva rontott az acsargó bestiáknak, de
tette már eleve kudarcra volt ítélve. Ezernyi, éhes száj
nézett vele farkasszemet. Az undorító, mocskos pofákra, mik
elhízott húscafatokhoz hasonlítottak, vigyor ült ki, mely
vértől csöpögve torzította el őket jobban.
Inuyasha és Kagome elkapták tekintetüket.
Vér fröcsögésével telt meg a levegő, majd fékezhetetlen
csámcsogással.
Jesszusom...
….......................................................................
A fiú pániktól veszetten kapta fel Kagomét a hátára. A
gyilkos ár azonnal feléjük iramodott. Vér volt
mindenütt...És mocsok...Halál és pusztulás...És a
férgek...mindenütt ott voltak...Betöltötték a levegőt és
elleptek mindent. Inuyasha ordítozva rontott ki a sipító
sűrűből. Majdnem bele száguldott egy másik felhőbe, mely
feléjük kapott. Ki voltak éhezve...Már rég ettek frisst. Már
rég ettek élőt. Már minden élőt felzabáltak...
Inuyasha ráugrott a vérszomjas kupacra, majd eltaszította
magát a levegőbe és zuhanni kezdett a föld fele. A kút
elérhetetlennek és távolinak látszott.
-KAGOOOOOOOOOOMEEEEEEEE!!!!!!!!!!!
A lány kilőtte az utolsó előtti nyilat. A tárgy megváltó
csodakét süvített fel a levegőben belezuhanva a kútba és
átfőve a talárt. Inuyasha hallotta a férgek ziháló, mohó
acsargását, amint a nyakában lihegtek. Semmilyen más hangot
nem hallott. Kagome sikolyát sem. Messze volt a kibontakozó
fény, nagyon messze. De a szájak megállíthatatlanul
közeledtek hogy élve megemésszék őket. Minden lassú volt...
Inuyasha esett a föld fele, miközben egyik kezével görcsösen
fogta a lány kezét...
A fényesség messze volt. Nem közeledett, inkább távolodott,
egyre messzebbnek tűnt.
Valami elrobogott felettük...
Valami nagy...
Valami iszonyatos folyam...
És a fény...
…............................................
Milyen fény?
…........................................