5. fejezet

Igaz, verőfényes nap lepte be a középkori japánt, de a kis csapat szívét még mindig bú és szomorúság homályosította el főleg Inuyasháét, Kazu elvesztése miatt. Amikor, a csapat elindult volna Totosay bamba tekintetű marhája esett le az égből rajta Totosayal.

-Miért búslakodtok? Kérdezte.

-Mert tegnap halt meg az egyik barátunk. Válaszolta Kagome.

-És nem tudtátok feltámasztani a Tenseigával?

-Nem. Válaszolt Inuyasha.

-Tudok egy boszorkány, aki feltámaszthatja, de egy feltétellel.

-Mi az?

-A boszorkány Kikyo lelkét akarja.

Mindenki döbbent arccal nézett Inuyashára, aki gondolkozóba esett.

-Szóval meg kell ölnöm Kikyot? Kérdezte Inu.

-Igen.

-Hol van az a boszorkány?

-Solada szigetén.

-Mi a neve?

-Kaldyanu.

-Mire várunk? Menjünk. Mondta Inu.

A csapat elment Solada szigetére, ahol találkoztak, Kaldyanuval.

-Te vagy az a boszorkány, aki Kikyo lelkét akarja?

Kérdezte Miroku.

-Igen én vagyok az. Miben segíthetek?

-Az egyik barátunk tegnap halt meg és, nem tudtuk feltámasztani és hallottuk, hogy te mindenkit feltámasztasz csak cserébe Kikyo lelkét, akarod.

-Így igaz.

-Jól van. Mondta Inu lesütött szemmel.

Beesteledett. Kagome és a többiek már régen aludtak, de Inuyasha nem tudott aludni, mert állandóan Kikyo és Kazu forgott az agyában.

-Ha, megölöm Kikyot akkor, visszajön Kazu de, ha nem ölöm meg Kikyot akkor sose látom Kazut.

Mivel Inu nem tudott aludni kiment a kunyhóból, felmászott, az egyik fára és nézte a félholdat.

- De mivel öljem meg Kikyot? … Tudom már.

Mikor Inu, elaludt volna a fán, meglátta a lélekrablókat. Lemászott a fáról, és utánuk rohant. Egy kis idő után meglátta Kikyot.

 Inu odament Kikyohoz, összeszorult szívvel.

-Mit szeretnél Inuyasha?

-Csak téged akartalak látni. Mondta szomorúan.

-Ez nagyon meglepő azok után, hogy még mindig mérges vagy rám a kis barátnőd elvesztése miatt.        

-Ő sose volt a barátnőm és én mindig tégedet szerettelek.

Inuyasha nagyon csendesen és észrevétlenül kihúzta a kardját, és háta mögé tette.

-Akkor velem jössz a pokolba? Kérdezte Kikyo.

-Örökké? Így Inu.

-Igen. Így Kikyo.

-Menj csak te előre! Mondta Inu.

-Ekkor Inuyasha előrántotta a Tessaigát és Kikyo szívébe szúrta, aki összerogyott és csak ezeket tudta mondani.

-Becsaptál te te nem is szeretsz engem.

-Szerettelek. És ha tudni akarod még mindig, fáj a szívem Kazu után.

Kikyo a földre esett de a „lelkei” még a testében maradtak.

Reggel volt a kis csapat tagjai felébredtek, megreggeliztek felöltöztek.

Mikor kimentek csúnya látvány fogadta őket, mert előttük volt Kikyo holtteste, amit Inuyasha a földre dobott.

Senki se tudott szóhoz jutni, de a csendet Kagome törte meg.

-Hogyan csi-csináltad?

-Szíven szúrtam a Tessaigával.

-Ez lehetetlen. Mondta Miroku és Sango.

-Kazu miatt még ölni is képes voltál?

-Igen. Sajnálom.

Akkor megyünk ahhoz a boszorkányhoz?

-Menjünk. Mondták mind.

Inuyasha felkapta Kikyo testét és elvitték Kaldyanuhoz.

-Itt a teste. Szedd ki a lelkét belőle és add vissza a barátomat!

-Tökéletes. Kaldyanu csettintett egyet amire, megjelent Kazu holtteste.

A boszi, elmondott egy varázsigét:

Régen elhunyt barát,

Szépen kérünk

Gyere vissza mert,

Szükségük van reád.

Abban a pillanatban Kazu kinyitotta a szemét, és akit először meglátott az Inuyasha volt.

-Inuyasha.

-Mondtam, hogy nem hagylak meghalni.

-Köszönöm szépen.

Mivel, Kazu még gyenge volt, Inuyasha a karjaiba kapta a lányt a csapattal elmentek a többiekkel szállást keresni.

Miroku éppen egy (gazdag) kunyhó fölött érezte a (gonosz erőket)

a kis csapat megszállt ott éjszakára.