Bocsánat, hogy elmaradtam,

De nem tudtam írni nagy bánatomban.

De most jól vagyok, kicsi boldogságot érzek,

Tehát önthetem magamból tovább a hülyeséget.

Egy ideig tök kúl volt minden,

(És nemsokára kezdődik a kedvenc filmem)

Fő, vagyis mellékhősünk az erdőket járta,

Orvosságot keresett nagy bánatára.

Értelmet keresett kéztelen életében,

Hogy talált-e? Az kézség…vagyis kétségtelen.

Gyönyörű szép napfényes reggel,

Sessy gyötörten ébredt fel.

Fekvőhelye egy fa gyökere,

Ha így folytatja, számíthat egy kis gerincferdülésre.

Feltápászkodott és továbbindult.

Hogy mi volt az a cél, mi hajtotta?

Maga előtt látta, ahogy testvérét kinyírja.

Vér mindenütt és ami legjobb,

Inuyasha – kezek nélkül – halott.

Ment mendegélt, ki tudja merre,

Elámult egy tisztásra érve.

Zöldellő fű, színes virágok,

Csicsergő madarak, rémisztő sikolyok.

Sikolyok? Mégis mi folyhat ott?

Sessy ezen gondolkozott.

De nem igazán érdekelt,

Figyelmét más kötötte le.

Egy ház, mi a tisztáson feküdt,

Ennek Sessy biz’ megörült.

Bement a házikóba körbenézett,

Kicsiny székek, kicsi edények.

Az asztalon  gőzölgött a finom  étek,

„Baj lesz, ha bele eszek?”

Ezt gondolta magába’,

De az éhség erősebb volt nála.

Leült a székre, se enni kezdett.

El is álmosodott, mire végzett.

Ásítozott, és gondolta:

„Az emeleten tán van pár ágyacska”

Fel is kerekedett, elindult a lépcsőn, ám,

Mikor felért, koppant a feje az ajtófélfán.

Sajgó fejjel belépett a szobába,

Ahogy gondolta, volt ott két ágyacska.

-De ez nekem túl kicsi.

Hogyan fogok ezeken elférni?

Ezeket gondolta, s támadt egy jó ötlete:

-Ha az ágyakat összetolnám, úgy megfelelne!

Mosolygott, s úgy is cselekedett,

A következő pillanatban már az ágyon fekhetett.

Csendesen, jóllakottan szunyókált,

Majd estefelé éneklés zavarta meg álmát.

Kintről két lény hangja hallatszott,

Miközben egy dallamot dúdolt:

„Három mókus szaladgál szanaszét a réten,

az egész erdőt felgyújtották poénból a héten,

kergeti őket minden állat: bagoly, disznó, papagáj,

miközben ők futottak, feltűnt egy nagy akadály…”

-Mi lehet ez? –gondolkozott,

mikor hirtelen új szöveg hangzott.

„Pacsirta utca 43,

ide költöztünk én és a családom.

Öreganyám a hatszoros,

Kiváló traktoros…”

A következő sorok cenzúrázva,

Mert nem illenek a mesék világába.

De a lényeg, hogy a lények

Daloltak, majd a házhoz értek.

-Én úgy emlékszem bezártam az ajtót…

az egyik így szólt.

-Én is úgy emlékszem, de lehet,

hogy már megint elfelejtetted!

-szólt dühösen egy kislány hangja.

-Te ne merészelj engem gyanúsítani!

Lehet, hogy valaki be merészelt törni?

-lépett be aggódva egy zöld kis szörnyeteg,

nyomában egy kislány, úgy 8 éves lehetett.

-Mi történt itt? –néztek az asztalra,

két üres tányér: a vacsorájuk elfogyasztva.

-Ki evett a tányérkámból? Ki ült a székecskémben?

Ki ette meg a kajám, amit én készítettem???

Fakadt sírva a kislány, de a zöldség megnyugtatta:

-Fejezd be a nyivákolást te ütődött liba!

Vágta kupán szegény kislányt,

Mikor hirtelen hallottak valami mocorgást.

-Jaken, mi lehet odafent? Lehet egy szörnyeteg?

-Mégis mit keresne itt egy?

-Nem tudom, de valami megette a kajánkat…

-És szerinted, fent alszik úgy, hogy összetolta az ágyakat.

-Hülye, erről mi nem is tudunk!

-Akkor menjünk és nézzük meg! Induljunk!

Fel is mentek a lépcsőn, s a szoba ajtaja

Sértetlenül bár, de tárva nyitva.

-Legalább zárat nem kell vennünk…-gondolta Jaken,

beléptek, s szívrohamot kaptak majdnem.

A két ágy összetolva,

S azon egy alak a takaró alatt kuporodva.

Vajon ki lehet az? S mit akar itt?

Hogy megtudd, meg kell várnod a legközelebbit.