Itt van a nyár, itt van újra,

S itt vagyok én is, megújulva.

A takaró alatt egy” kiskutya”,

vacogva várja, hogy Rin és Jaken, a kis buta,

belépjen végre a szobába,

s tovább haladjon a történet szála.

-Szerinted mit csináljunk?- kérdezte Rin aggódva.

-Úgy nézek én ki, mint aki tudja?

Mi kicsik vagyunk, ő meg nagy…

-Kik vagytok? -szólt a takaró alól egy rideg hang.

-Jajj, meg fog minket ölni!!-

kiáltotta Rin, majd elkezdett sírni.

A takaró lassan emelkedni kezdett,

A kicsi pánikba esett.

-Azt kérdeztem, kik vagytok ti?

-Eee-ennek a háznak a tulajdonosai…-

nyelt egyet a kicsit Jaken.

-Bocsánatot kérek, amiért betörtem…

-Te ki vagy? –kérdezte Rin.

-Elmondom, de folytassuk odakinn! –

mire az említett helyről ordítás hallatszott,

főhősünk a házból azonnal kirontott.

Egy hatalmas szellem tévedt arra,

Hogy mit akart, azt elmondani nem tudta.

Sessy, ahogy észlelte a veszélyt,

Jóóó sok darabra aprította szegényt.

Rin és Jaken szólni sem tudtak.

Megmentette őket, ezért hálásak voltak.

-Akkor megyek is…-mondta Sessy.

-Nem akarnál mégis itt maradni?

Látom, erős vagy és bátor,

Mint egy római gladiátor,

Aki erősebb mint egy szikla,

Mégis lehet, hogy elég egy szikra…-

- Jaken! Ebből elég legyen!

Rock koncertet ne adj nekem!

De kérlek téged, hős idegen,

Maradj itt, és védj meg engem!

-Nem lehet, én gonosz vagyok!

Azt elpusztítom, mit meglátok.

-Kérlek szépen, legalább meséld el,

mi történt veled a napokban, mik most teltek el.

-Hát rendben, ha hallani akarjátok,

de figyelmeztetlek titeket, nem lesz tőle szép álmotok.

Néhány hónapja kaptam egy szerepet,

Főhőst játszottam, de átvertek.

Az én gonosz öcsém, ki ezt tette velem,

S most, játszhatom a mellékszerepem,

Mi egy gonosz testvér, s ki ártani akar,

De a zord külső érző szívet takar.

Elüldöztek, s nagy magányomban,

Az erdőn átszelve ide jutottam.

S most itt vagyok, s nektek mesélek,

De vége! Ideje, hogy menjek…

-Nem lehetne, hogy itt maradj mégis?

Te védsz, mi meg mosunk rád és főzünk is.

-Igen! Mi biztonságban lennénk, te meg

ételt kapnál, mi finom meleg…

-Hát legyen, rendben…

úgy sincs hová mennem.

-Jaj de jó, örülünk neked!-

ujjongott Rin, s megfogta a rideg kezet.

Kézen fogva bevezette a házba.

…És itt a történet vége mára.