Vallomások egy havas téli estén...             

       Szeles,csípős tél végi délután volt.Kagome megtörten támolygott hazafelé az iskolából,hatalmas havazás volt, ilyet már évek óta nem tapasztaltak Japánban.De a lánynak ez csak a kisebbik gondja volt,újabb érdekes kimenetelű matektesztet írt...pedig már több hete nem ment át a másik világba, de úgy érezte túl sok a lemaradása ,s hiába gyakorol annyit.Lassan felsétált a lépcsőn,bement a házba,letette a táskáját s a konyha felé vette az irányt.Mindenki ott volt édesanyja  az ebédet főzte,Souta épp a nagypapája "érdekes" történeteit hallgatta.De a konyhában volt egy kissé hívatlan vendég is,Inuyasha, aki szokásához híven nem szólt arról hogy átjön, így Kagomét ismét meglepetésként érte. A hanyou a Tv előtt ült s kedvenc instant kajáját majszolta.A híradó külön kiadása ment éppen,s a hatalmas országos havazásról szóltak nagy részben a tudósítások.Mindenki vidáman üdvözölte Kagomét,még Inuyasha is megeresztett egy mosolygos Sziát két falat kaja közt.

     Pedig a lány hangulata nem volt a legfelhőtlenebb még mindig a lemaradásait pótolta,ezenkívül vészesen következett a második legnagyobb iskolai rendezvénysorozat a Téli Kulturális Fesztivál amin előadásra került az egyéni feldolgozású Rómeó és Júlia,amiben Eri jóvoltából Kagoméé a főszerep,vagyis Júlia.Ezt tetőzte az újabb kórusi szóló ez utóbbi Ayumi jóvoltából.Erre jött még Inuyasha jelenléte,plusz a fiú a tv-t nézte amit ő nagyon nem szeretett,hiszen a hanyou a múltból jött s mégsem kéne megismernie a jövőt.Tehát tipikus sárkányként viselkedett ,nem igazán szólt semmit csak elmormogott egy halk hellot,majd leült az asztalhoz.

-Kagome kicsim mért vagy ilyen szótlan?-próbálkozott a mamája,de csak egy kissé gyilkos "most inkább ne szólj hozzám pillantást"kapott válaszul.

-Most biztos nem Inuyasha a baj,lehet hogy a jegyei...vagy a tanulás...mondtam már neki hogy érettségizzünk együtt én segítek neki...és-kezdte a mondatott Souta, de Kagome olyan csúnyán nézett rá hogy szegény még félre is nyelt.S a lány anyukája eközben szúrós pillantásokat vetett rá a felmerülő jegyek miatt.

Az érdekesnek ígérkező jelenetet a telefoncsörgés mentette meg,legalább is egy időre.

-Majd én felveszem!-menekült el a helyszínről Kagome.

-Szia Yuka vagyok....

A beszélgetés elkezdődött,s a külső szemlélő annyit vehetett észre a cselekményből hogy a telefonáló hirtelen felvidult arca először sápadttá vált majd zöldesszürkébe ment át.

-Persze elvállalom.Rendben.Akkor holnap-mondta letörten.

-Mit vállalsz el?Tudod hogy most már vissza kéne mennünk a világomba.-mondta enyhén szemrehányóan Inuyasha.

Mi közöd hozzá?-kiáltott rá a lány.Egyre idegesebbé vált..és ezt az éppen kézenfekvő fiún töltötte ki.-Köszönöm az ebédet...!-azzal kicsörtetett a helységből,fel a szobájába s ahogy csak tudta bevágta az ajtót.

-Kamaszok...!-sóhajtozott a nagyapja.

-Vajon mit vállalhatott el?-kérdezte kíváncsiskodva Souta.

-Majd  én megtudom.-mondta Inuyasha,majd követte Kagome példáját és ő is felment a lépcsőn.

Ahogy felért az emeletre halk zeneszó ütötte meg a fülét.Ahogy a dallam felcsendült,megszólalt Kagome hangja is,énekelt, s a fiú megbabonázva hallgatta.Inuyasha tisztázta magában hogy még soha nem hallott ennél szebbet,s hogy a lánynak gyönyörű hangja van.De hirtelen Kagome hangja mellett felcsendült egy férfié is így Inuyasha rémülten és eléggé féltékenyen berontott a szobába,szívrohamot hozva a lányra.

 Pár pillanatig csak nézték egymást a zene csak szólt de ők nem tettek vagy szóltak semmit.

Inuyasha továbbra is hallotta a férfi hangját s örömmel nyugtázta hogy Kagomén és rajta kívül nincs senki a szobában.

-Ez Rómeó.Tudod én játszom Júliát már mondtam...biztos nem figyeltél rám..-mondta szemrehányóan a lány.

-Kagome haragszol rám?Megbántottalak?Miért viselkedsz így?-kérdezte aggódva a fiú.

-Sajnálom...-mondta s leült az ágyra-csak tudod mostanában sok dolgom és gondom van,és ideges vagyok...bocsánat hogy rajtad töltöttem ki.

-Mi az amit elvállaltál?-kérdezte a fiú elnéző arccal.

-Yuka a barátnőm megkért hogy táncoljak el egy koreográfiát a kedvenc számára..na persze nem egyedül.

-Kore...koreo..mit?-kérdezte a fiú értetlenül.

-Az olyan hmmm....hogy is magyarázzam el...amikor zenére adsz elő egy előre kitalált táncot.Na így már érted?-próbálkozott Kagome de látta hogy Inuyasha eléggé értetlenül néz rá így tudta hogy hiába töri magát.

-De ennek mi értelme...az is a fesztiválon lesz?

Kagome most végképp meglepődött Inuyashán:képes volt egymás után három értelmes mondatot létrehozni,látszott rajta hogy figyel rá és ráadásul érdekelte is a dolog legalábbis nagyon  úgy tűnt.

-Igen,a kórus fellépése délelőtt lesz,délután lenne ez a tánc,és este a Rómeó és Júlia.

-Az meg mi...ugye nem fog senki úúúúgy hozzád érni, mert biztos letöröm a karját....mint a múltkor annál  a Pekopoizénél.-mondta eléggé ingerülten a fiú.

-Inuyasha...már megint féltékeny vagy....hmmm? -mosolyodott el a lány.

-Én!!!....te pedig már megint belemagyarázod...én csak...-mondta Inuyasha immáron már rákvörösen.

-Amúgy ha tudni akarod ebbe még csók is lesz...igaz hogy csak műcsók de csók.-mondta sunyi mosollyal a képén Kagome.

-MICSODA!!!!!

A jelenet elég érdekes volt a lánynak egy órájába tellett míg megmagyarázta Inuyashának hogy ez nem "olyan" csók, és,nem,ő nem szerelmes abba a Rómeóba.Ja és hogy nem fogja vele leélni az életét amiatt a műcsók miatt.

-Inuyasha szeretném ha most már magamra hagynál,szeretnék gyakorolni.-mondta a lány miután a hanyou összes kételyét eloszlatta.

-De én itt szeretnék maradni és meghallgatni!-vágott vissza a fiú.

-Mégis miért?-kérdezte kérkedve Kagome.

-Hát....?-Inuyasha igazán nem is tudta hogy mit tegyen...azért akart maradni mert nagyon tetszett neki amikor a lány énekelt..de ezt még nem tudta szavakba önteni.

-Rendben amíg nem tudsz meggyőzni hogy miért addig ki kell menned!-válaszolta komoran a lány,s azzal kituszkolta a durcás Inuyashát a szobából.De a fiú nem ment messzire leült az ajtóba s onnan hallgatta Kagome énekét...lehunyta a szemét...s az a dal számára feledtetni tudta azt a sok fájdalmat amit azelőtt élt meg mielőtt ezt a csodálatos lányt megismerte...csak meg azon gondolkodott hogy mondja ezt meg neki.

Eljött a másnap délután,s Inuyasha addigra már visszament a világába így Kagome nyugodtan mehetett a próbára,de így is kétségek gyötörték"vajon jól tette e hogy elvállalta"mi lesz ha elmegy a hangja vagy nem is lesz hangja,vagy elrontja a koreográfiát....vagy....

-Oh-s nagyot sóhajtott,majd kicsit meggyorsította lépteit a suli színházterme felé.

....azt hitte hogy ez a nap is olyan átlagos lesz mint a többi de tévedett...próbák újabb változtatások a dalokban vagy a rómeós koreográfiában,vagy talán még szereplőcsere is lesz.Lassan sétált a járdán,szombat reggel volt,s Tokyo egy tipikus álmos nagyváros képét mutatta.A reggeli fény gyengéden cirógatta a lány arcát,de ő nem figyelt arra hogy milyen a környezet..inkább a gondolataiba merülve álmodozott arról a napról amikor először csókolóztak Inuyashával,(maga se tudta hogy gondolatai mért éppen erre terelődtek)...igaz az okkal történt meg akarta menteni a fiút egy mindannyiuk számára végzetes átváltozástól.Azóta se tudta hova tenni a dolgot...akkor Inuyasha szemében olyan tűz ragyogott iránta mint még soha......érezte a szerelmét...az fiú gyengéd érintését...s lágy csókját...s annyira elmerült emlékeiben hogy észre se vette hogy éppen a piros lámpán halad keresztül...Kagome borzasztóan megijedt egy autó közeledett feléje...s csak dudált s dudált..de a lány meg se mozdult...de abban a pillanatban nem csak Kagome hanem egy bizonyos piros ruhás alak is megijedt...azonnal előjött rejtekéből s elvitte a megrettent lányt az útból.

-Nem tudsz vigyázni..jobb lenne ha fejedet nem csak arra használnád hogy azt a szép kis kék sapkát tartsd rajta.-odította egy nagy darab taxis,majd bosszúsan továbbhajtott kikerülve a még mindig rémülten pislogó lányt s az őt ölelő Inuyashát.

-Kagome jól vagy...s mélyen a lány szemébe nézett....nem akarlak elveszíteni....s a kettőjük közötti távolság úgy csökkent mintha gyököt vontak volna belőle..ajkaik mintha vonzották volna egymást....s akkor...

-Kagome!!!-a hang gazdái Eri,Yuka és Ayumi voltak,a hangokra a két szerelmes is felriadt majd pirosló arccal amilyen gyorsan csak tudtak elfordultak egymástól.

-Kagome...téged majdnem elütött az a taxi ,ha a pasid nincs itt...-(a fent említett személy arca még tovább vörösödött,s így most már szinkronban volt a fölsőjével.:))-...jaj úgy megijedtünk...

Időközben Inuyasha jobbnak találta hogy ha elmegy( legalább is egy időre.)s lassan elindult vissza a forgalmas,s most már egyre zajosabb forgatagban...

-Inuyasha,Köszönöm-fordult ki barátnői gyűrűjéből a lány,majd kedvesen elmosolyodott.

Inuyasha még mindig nem tudta kezelni az ilyen romantikusan induló jeleneteket.De azért megfordult s visszamosolygott Kagoméra.Majd ismét elindult s eltűnt az emberek rengetegében...

Kagome számára a nap első órái is igen izgalmasnak tűntek,nem is gondolta volna hogy nemsokára mekkora meglepetésben lesz része...

Mikor beértek a suli termébe a lány még mindig Inuyashával és a taxis ügyével volt elfoglalva...

-Sziasztok...kiálltott vidáman Yuka e fantasztikus koreográfia kiötlője...

Maga a próba nem volt túl érdekfeszítő Tamaki Nami-Shining star című számára kezdték el a táncot ami persze nem mindenkinek volt egyértelmű például Kagoménak..az ő gondolatai most messze egy másik világban jártak ...Inuyasha meg akarta csókolni....vajon hol van most szerelme milyen messze jár tőle...(igazából az a messze nem is volt olyan messze körülbelül 10 méterre a lánytól ott volt Inuyasha elbújva ez egyik sorokban s titokban figyelte a lány minden lépését(és persze ballépését:)))

A próba végeztével pedig kiállt a terem elé és ott várta a lányt.

-Inuyasha te mit csinálsz itt?-kérdezte Kagome miután kilépett az ajtón,természetesen legutoljára.

-Téged vártalak...nehogy valami bajod essék.-mondta ezt olyan természetességgel mintha mindennap így beszélne a lánnyal.Majd a hátára kapta s siettek is hazafelé...

-Van nálatok egy számodra fontos vendég..-mondta halkan a fiú.

Kagome már  nem is igazán figyelt csak lassan Inuyasha határa hajtotta fejét, behunyta szemeit...s  elbóbiskolt...

Mikor megérkeztek a ház előtti lépcsőkhöz Kagome hirtelen felriadt s zavartan nézett körbe,majd tekintete egy számára teljesen ismeretlen autón akadt meg.Inuyasha csendesen elindult felfelé a kőlépcsőkön..azt hitte hogy Kagome még mindig alszik.Mikor felértek a lány leszállt a hanyou hátáról,s kissé nyugtalanul a ház felé vette az irányt...majd egy rég nem hallott s szinte elfelejtett hang ütötte meg a fülét...hirtelen szaladni kezdett s szinte feltépte az ajtót...berontott a házba...s a nappali két újabb vendéggel gazdagodott...egy Kagome számára ismeretlen 20 év körüli fiatal  nővel aki megállás nélkül ecsetelte az út fáradalmait,s egy férfivel akit régen úgy szeretett s akit most nem tud hova tenni a szívében...

"-Ez nem lehet igaz...ez nem lehet ő..."-s gondolatai kuszán kavarogtak a fejében.