1. rész Dimenziócsapda

Gyönyörű későtavaszi nap volt. A nap szikrázóan sütött, a szél lágyan fújdogált.

Inuyasha és kis csapata, most is égkőszilánkok után kutatott. Épp egy kis réten haladtak keresztül. Inu hirtelen megtorpant.

-          Mi baj?- kérdezte Kagome.

-          Sesshoumaru… – morogta, és máris előkapta a Tetsuiga-t.

Az erdő szélén máris feltűnt Sess. Lassan és nyugodtan közeledett, de ekkor történt valami, amire mindenki odafigyelt.

Hirtelen a levegő megnyílt, és egy átjárószerűségből a földre huppant három alak.

Az átjáró amilyen gyorsan megnyílt, úgy tűnt is el.

Mindenki tátott szájjal bámulta a történteket.(kivéve persze Sesshoumarut, aki most is „póker arccal” nézett) Két lány volt és egy felettébb fura férfi. Különös ruhát viseltek.

Az egyik lánynak sötétbarna szemei és barna haja volt, piros felsőt és drapp nadrágot viselt. Nagyon szép volt.

A másik még szebb. Sötét ezüstös –kékes haja volt és ugyanolyan szeme. Kék fölsőt és fekete nadrágot viselt.

A férfi fekete szemű, hajú, ruhájú szerzet volt, bőre lilás volt és szemfogai hosszúak voltak de nem szellem volt.

Amint a földre érkeztek mindhárman fölpattantak. A férfi gyorsan beugrott egy fa árnyékába. Mintha félne a napfénytől. A lányok felé fordultak. Nem is vették észre az őket, figyelő társaságot.

-          Mi történt?- kérdezte a barna hajú lány a férfit.

-          Az az átkozott vadász!- morogta válaszként. - Veletek együtt küldött volna a másvilágra, de az erőtök miatt nem a halálba, hanem egy másik dimenzióba kerültünk. Nem tudunk visszamenni.

-          Ha ez így van, akkor idővel magától visszakerülünk majd. - mondta a másik lány.

-          Igaz! – mondta a férfi. Gyilkos mosolyra húzta a száját. – De addig is… Együnk valamit… Például egy kis vért.  - elkapta az ezüstös hajú lányt és magához rántotta.

Az sem várt, kihúzta a férfi kardját és átdöfte annak mellkasán.

-          Azt lesheted vámpír! – mondta a lány és elengedte a kardot, ami gazdája holt testével együtt hamuvá vált.

A lányok ekkor megfordultak és szembetalálták magukat a döbbent nézőközönségükkel.

Az ő szemük is megakadt Inuyashán.  Sesshoumaru időközben már eltűnt. Ott volt a fák között ahol senki sem látta. Onnan figyelte az eseményeket. Legelőször Inu eszmélt fel.

-          Ti kik vagytok? – kérdezte nem éppen barátságosan.

-          Inuyasha! Fekszik! Ne legyél már ilyen goromba –ordibált rá Kagome.

-          Sziasztok! –köszönt az idegeneknek és közelebbment.  – Az én nevem Kagome. Ők itt a barátaim. Sango, Miroku, Shippou, Kirara és az ott a földön Inuyasha.  Látom, nem vagytok idevalósiak. Tudunk valamiben segíteni?

-          Az én nevem Liza és a társam Alexa –mondta a barna hajú (Liza).

-          Esetleg megmondhatnátok, hogy hol vagyunk most? –kérdezte Alexa

-          Pillanatnyilag a középkori Japánban.

-          Hogy hol?  A fenébe is, ezt nem hiszem el! Csak kerüljön a kezem közé az a nyomorult vadász! – akadt ki Liza.

-          Miért ti honnan jöttetek? – kapcsolódott be a beszélgetésbe Sango.

-          Hát, jó messziről. – válaszolt Liza.

-          De szerintem te sem idevalósi vagy! – nézett rá Kagoméra.

-          Nem én is messziről jöttem. – válaszolt zavartan.

-          Te a jövőből jöttél. – jelentette ki nemes egyszerűséggel Alexa.

-          Ezt te honnan tudod?! – döbbent le Miroku.

-          Azért mert mi is onnan jöttünk. – válaszolt. – De te mégis mi vagy? – kérdezte Inuyashát.

-          Egy szellem – válaszolt az némi gőgös fölénnyel a hangjában.

-          Csak félig vagy az!  - javította ki Shippou, aminek a jutalma egy púp lett a fején.

-          Kagome Inuyasha bánt- sipította a rókakölyök.

-          Inuyasha! … – Kagome nem tudta folytatni, mert Liza látta, hogy ebből nem haladnak, előrébb úgyhogy közbevágott

-          Mi ez a világ? – kérdezte.

-          Várjunk csak ti, hogy kerültök ide?  - kelt ki magából Inu.

-          Majd elmondjuk, úgysincs más választásunk, de előbb válaszoljatok.

Letelepedtek a kis tisztásra, mondván, hogy ez hosszú lesz. Kagome mindent elmondott nekik. Az átjárót, az égkövet, a szellemekről is mesélt, Narakuról…

-          Most már mindent elmondtam, most ti jöttök. Azt mondtad abból a világból, jössz, mint én. De mégis ki volt az, akit megöltél. Az én világomban ilyenek nincsen!

-          De vannak.  - kezdett bele Alexa - Az a valaki egy vámpír volt. Te mivel Tokióban élsz, nem ismered őket és nem is fogod remélhetőleg soha. Rövidre fogva egy harc közben, mi csak véletlenül kerültünk ide. De idővel automatikusan visszakerülünk. De addig is várnunk kell. – itt befejezettnek tekintette a beszámolót.

-          Mindjárt sötét lesz, gyújtsunk tüzet és utána ti is, elmesélitek ezt az egészet. Maradjatok velünk, hisz nincs nagyon más dolgotok. – mondta Sango.

-          Rendben. – helyeseltek a többiek.