3, rész Boszorkányerő

Este már Sesshoumaru is elment. Mindenki a gondolaiba merülve aludt el.

Másnap reggel tovább is indultak. A lányok nagyon jól elbeszélgettek, rengeteg közös témát találtak. Először a másik világról, a vámpírokról, majd erről világról és a démonokról…

Végül szóba kerültek a fiuk is.  Ezt a témát az elől haladó Inuyasháéktól kicsit lemaradva beszélték ki.

-         Neked, Liza van valakid a másik világba? – kérdezte Sango.

-         Hát… őőőő… igen – monda kissé elpirulva.

-         Ember? – kérdezte Kagome.

-         Nem. Egy vámpír. De egy jó vámpír. Szereti az embereket. És nem is bántja őket. – válaszolta.

-         És neked van valakid, Alexa? – érdeklődött Kagome.

-         Nincs. –jött a válasz – Kagome, mi van veled és Inuyashával?

-         Mi?!   ööö… … semmi …. Mi nem vagyunk  egymásba szerelmesek…. -  dadogta Kagome olyan vörösen, mint egy rák.

-         Na, persze! – heccelte Sango.

-         És mi van veled meg Mirokuval? – kérdezte Sangotól Alexa.

-         Hogy mi… ő… nincs… semmi… - hebegte Sango láng vörösen.

-         Na, persze! – vágta rá teljesen egyszerre a másik három.

Erre mindannyian elnevették magukat.

Tovább csevegtek. Kagome egyszercsak hirtelen megtorpant.

-         Inuyasha, égkőszilánkot érzek –kiáltott előre.

-         Merre? – ugrott melléjük Inu.

-         Ide jön! – mondta Kagome és az erdő felé mutatott, ahonnan megjelent egy hatalmas, leginkább sárkányra hasonlító szörny.

-         Adjátok ide a Szent Égkő szilánkjait és akkor gyorsan és kis fájdalommal haltok meg. – dörmögte.

-         Azt lesheted! – kiáltott Inuyasha és előrántotta a Tetsuiga-t.

-         Hát jó. Ti akartátok… - mondta és tüzet okádott a kis csapat felé. Mindenki sikeresen kitért a csapás elől.

-         Mennyetek arrébb ezt a nagyra nőtt gyíkot egyedül intézem el.

-         De én… - kezdte volna Alexa, de Miroku megfogta a vállát, és hátrébb húzta.

-         Hagyd… - mondta – Ilyenkor nincs értelme beszélni vele.

Inuyasha már javában harcolt a szörnnyel. Nem nagyon bírt vele. A többiek már épp be akartak szállni, mikor megjelent a hátuk mögött egy ugyanolyan rémség.

Hátba támadta a kis csapatot. Mindenkit ledöntött egy tűzörvénnyel a lábáról, kivéve Alexát és Lizát. Ők hihetetlenül gyorsan mozogtak.

-         Gyógyítsd meg a többieket! – kiáltott Lizának Alexa – Én addig elintézem ezeket.

Liza némán bólintott és odafutott a sebesült kis társasághoz.

Alexa odaugrott Inuyasha mellé, akit a szörnyek már az utolsó csapással akartak megölni. Egyszerre indítottak tűzvihart feléjük.

-         Ne mozdulj! – adta ki az utasítást Alexa, az amúgyis tehetetlen Inuyashának.

Mozdulatlanul nézték a feléjük száguldó lángokat. Alexa fölnézett az égre, ami hirtelen beborult. A lány elmosolyodott. Kinyújtotta a kezét, és behunyta a szemét egy pillanatra.

Kinyitotta a szemeit, amik eredeti ezüst-kékes színük helyett, tűzvörösek voltak és vakító villámok cikáztak bennük.

A tűzvihar megállt és visszafordult elindítói felé. Közben a viharos égből villámok csaptak a tűzbe, amelytől az, gyorsabb és erősebb lett. Elérte a sárkányokat, akiket azonnal hamuvá égetet. Ekkor Alexa összezárta a tenyerét. A tűzvihar eltűnt és az ég is kitisztult.

- Ezt meg hogyan csináltad? – kérdezte a döbbent Inuyasha. Odament hozzájuk a csapat másik fele, akiken már egy karcolás sem volt.

- Ez az én erőm. Uralom a négy természeti erőt. – válaszolta Alexa.

Liza letérdelt Inu mellé és ujjaival megérintette a fiú homlokát. A sebei azonnal eltűntek.

-         Ez meg… - dadogta.

-         Ez az én erőm. – mosolygott Liza.

-         Tehát te képes vagy gyógyítani, Alexa, te meg uralkodsz a négy természeti erő, a tűz, a víz, a levegő és a föld felett? – összegezte Miroku.

-         Igen. Ez a mi boszorkányerőnk. –mondta Liza.

-         Na, mondtam én, hogy még a hasznunkra válhatnak! – mondta Inu, amire mindenkitől egy gyilkos pillantás volt a reakció.

Nem mentek már aznap tovább, letelepedtek egy kicsit arrébb lévő tisztáson.

Egyszercsak  Inuyasha odament Alexa mellé.

-         Hát… izé…  ööö… egész jól harcolsz –mondta –de én is elbántam volna velük.

Mikor aztán elment Mirokuval fát gyűjteni. Alexa döbbenten kérdezte:

-         Mi volt ez az előbbi, amit Inuyasha mondott?

-         Ő így mond köszönetet. –válaszolt mosolyogva Kagome.

Egész este beszélgettek. Most már mindenki nagyon megkedvelte a lányokat. Ők is már úgy érezték, hogy a csapat tagjaivá váltak.