6, rész Kezdeti nehézségek

Alexa iszonyú fejfájással ébredt. Fölült és körbelézett. Egy barlangban volt, a bejáratnál a falnak támaszkodva ült Sessshoumaru és őt nézte.

-         Látom, felébredtél. –jelentette ki.

-         Én meg azt látom, hogy nagyon jó a megfigyelőképességed, - próbálta Alexa nyugodtan mondani, de eléggé ki volt akadva, amint felmérte a helyzetet – mégis, hogy mertél elrabolni a barátaimtól, és idehozni?!  És mégis miért?! – a szellem nem válaszolt, csak elfordította a tekintetét a dühöngő lányról.

-         Válaszolj!!!!!! – kiabált most már a lány.

-         Mert, hasznodat vehetem. –jelentette ki a démon nemes egyszerűséggel.

-         De mégis miben? – kérdezte a lány, még mindig elég feszengve. De választ nem kapott. Még egy percig csak állt, aztán elindult a kijárat felé. Már majdnem kiért, amikor Sesshoumaru hirtelen ott termett mellette, megfogta a csuklóját és viaszrántotta.

-         Hova ilyen sietősen? – kérdezte gúnyosan.

-         El innen. –jött a válasz ugyanolyan gúnyosan – Minél messzebb tőled! Azonnal engedj el! – próbált kiszabadulni a férfi kezeiből. Sikertelenül.

-         Nem vagy olyan helyzetben, hogy követelőzz, te szánalmas kis halandó – mondta fenyegetően.

-         Halandó?! – a lány immár teljesen kiakadva ordítozott a szellemmel – na, jól figyelj, te ó nagy hatalmas tisztavérű démon, mert csak egyszer mondom el. Ha te csak fele annyira lennél jó, mint egy kis halandó! És arról, hogy ki a szánalmas, elég sokat vitatkozhatnánk, mert nem hittem volna, hogy egy ekkora Istennek, mint neked, egy szánalmas kis halandó hasznára lehet. – miután kikiabálta magát, sikerült kiszabadítania a kezét és kifutott. Sesshoumaru egy pár másodpercig, teljesen döbbenten állt és próbálta felfogni, ami az imént történt, majd elindult a lány után. Pár ugrással utolérte és eléugrott. A lány épp hátrafelé nézett, így nem vette észre az előtte álló akadályt, úgyhogy sikeresen neki is ment.

-         AUU !!!!!!!  - mondta az ütközés során. Kicsit hátrált, hogy azért tartson egy egészséges távolságot a démontól, aki most elkapta a vállát, hogy nehogy újra elmehessen.

-         Na figyelj, te kis fruska, ne merészelj, ilyen hangon beszélni velem, mert egy másodperc alatt végzek veled!

-         Ha meg akarnál ölni már megtetted volna, és ha egy ilyen fazonnak mint neked, szüksége van valakire, azt nem fogja az első pillanatban megölni- mondta kissé nyugodtabban Alexa.

-         Nem is vagy annyira ostoba, de nem ismered ezt a világot. Úgyhogy jobban tennéd, ha engedelmeskednél!

-         Te ezt honnan tudod? – kérdezte Alexa, de választ megint nem kapott-, Na jó mindegy, de mond el, miért kellek én és akkor talán magamtól veled megyek! – Sess egy pillanatra elgondolkozott.

-         A Holtak Urát fogom megölni, és te segíteni fogsz. – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon – bár nem nagyon értem, mit árthat neki egy magadfajta, nagyszájú liba.

-         Elég sokat, de nem megyek veled, mert a többieknek kell segítenem, és ne becsüld alá az erőmet. – mondta némi sértődöttséggel a hangjában – És engedj már el! – próbált szabadulni a férfitől.

-         Tényleg? – mondta gúnyosan Sesshoumaru – Na lássuk, mit tudsz?! –Elengedte Alexát, aki elhátrált tőle. – Támadj csak meg!- mondta és közben gúnyosan és fölényesen mosolygott – Bár még fegyvered sincs!

-         Nekem nincs szükségem fegyverre! – mondta megint idegesen. Sesshoumarunak már megint sikerült felhúznia. De elhatározta, hogy ki tudja használni, hogy nem ismeri és lebecsüli az erejét.

Felnézett az égre, ami hirtelen beborult és dörögni kezdett. Sess érdeklődve figyelte az eseményeket. Most a földre nézett, ami remegni kezdett.

Lassan felemelte a fejét és Sesshoumarura nézett. Szeme színe immár tűzvörös volt. Hirtelen felemelte kezeit. Egy hatalmas tűzörvény indult Sesshoumaru felé. A tűzbe villámos csaptak, közben a föld folyamatosan remegett. A démon éppen, hogy csak ki tudott térni a csapás elől, de így is a földre került. Alexa összezárta a tenyerét, a tűz eltűnt a föld remegése megszűnt, az ég kitisztult.

Pár madár ijedten felreppent egy közeli fáról, Alexa rájuk pillantott, de ez hiba volt, mert Sesshoumaru azonnal ott volt mellette, és kirúgat a lány lábait, aki a földre zuhant, de már megsuhintotta a kezét, előhívva a szél erejét, ami Sesst is ledöntötte a lábáról.

A démon villámgyorsan elkapta a lány kezeit és lefogta. Ahogy fölállt a lányt is fölhúzta a földről.

- Velem jössz és kész! – mondta Sesshoumaru és elindult. A lány a kezénél fogva húzta magával.

Alexa tiltakozás gyanánt a sarkára állt.

-         Nekem mindegy, hogy jössz - e magadtól –mondta a szellem és az ölébe kapta a lányt és úgy ment tovább.

-         Azonnal engedj el! – kiabált Alexa – Tegyél le! Nem hallod?! – így ment ez pár percig. Alexa tehetetlen volt ilyen állapotba Sesshoumau ellen.

-         Jó rendben, tegyél le. – mondta nyugodtan, mire a szellem ránézett – Megyek magamtól. Nem próbálok elszökni. – mondta, mire Sesshoumaru lerakta a földre és így gyalog mentek tovább mindketten.

-         De előre megmondom, hogy nem fogsz nekem parancsolgatni. –mondta Alexa. Sesshoumaru ránézett.

-         Nem félsz tőlem. A legtöbben meg se mernének szólalni, te meg itt követelőzöl.  Hét ennyire nem félted az életed?! – kérdezte közömbösen a démon.

-         Láttam már nálad ijesztőbbet is! És nem adom könnyen az életem! – válaszolta. Erre a férfi nem szólt semmit.

-         Egyedül utazol? – kérdezte kis idő múlva Alexa.

-         Nem. – jött a rövid válasz.

-         Hanem?

-         Van egy szolgálóm Jaken – fejtette ki, kissé bővebben – és van velem még egy halandó kislány is, Rin. –az utolsó kijelentésnél Alexa elmosolyodott.

-         Mi van? – kérdezte jéghidegen Sess.

-         Hogyan került hozzád? – kérdezte kedvesen Alexa. A szellem se tudta igazából, hogy miért, de elmondta neki…

Két óra múlva,  Sesshoumaru arra eszmélt fel, hogy ezt az időt végigbeszélgette Alexával. És így ment ez tovább, amíg végre meg nem érkeztek Rinékhez...