8, rész Szerelem

Sesshoumaru éjfél felé ébredt fel. Kinyitotta a szemét és körbenézett. Abban a barlangban volt, amit Alexa mondott. Már sokkal jobban volt, de  még mindig nem volt elég erős. Érezte magán a lány finom illatát. A sebei gondoson be voltak kötve. Nesztelenül fölült és körbenézett. Alexa ott ült tőle két méterre é a tüzet nézte. Nem vette észre, hogy a szellem már felébredt.

Sesshoumaru nem is szólt semmit, csak nézte a lányt. Tényleg gyönyörű volt. Hatalmas ereje van és mégis olyan törékeny. Alexa megérezte, hogy figyelik. Odanézett a szellemre.

-         Jól vagy? – kérdezte. Látszott már rajta, hogy nagyon fáradt.

-         Igen. – jött a tömör válasz. Ezután kis csend következett.

-         Miért jöttél utánam, mikor világosan megmondtam, hogy ne!- mondta Sesshoumaru fenyegetően.

-         Mond, te nem érted, hogy nekem nem parancsolsz?! – mondta Alexa idegesen.

-         Ti halandók, nem tudjátok, hogy hol a határ! –mondta mostmár Sess is mérgesen.

Erre Alexa felugrott és kifele indult. A szellem előtt megállt.

-         Elegem van belőled! Egy nagyképű, parancsolgató idióta vagy!!! – ordította le a szellem fejét, majd kirohant.

Sesshoumaru egy pillanatig mozdulatlanul ült, aztán sóhajtott egy nagyot, kissé nehezen feltápászkodott és a lány után indult.

Pár másodperc alatt utolérte Alexát, mögéugrott az ölébe kapta, lefogta a kezeit és így cipelte vissza a barlang felé. Alexa tehetetlenül ficánkolt a szellem karjaiban. Végső elkeseredésében a férfi mellkasát ütögette és kiabált vele, hogy azonnal tegye le és engedje már elmenni.

Mikor visszaértek, Sesshoumaru lerakta Alexát és ő is leült, de nem engedte el, az amúgy is menekülni próbáló lányt.

-         Miért nem engedsz már el?! – kiabálta Alexa – Elmegyek, akár tetszik, akár nem!

-         Nem mész sehova. – reagált nyugodtan a szellem.

-         Ha nem engedsz el, akkor… - kezdte Alexa, de nem tudta befejezni.

-         Akkor? – kérdezte Sesshoumaru, és fejmagasságba hozzányomat a lány kezeit a falhoz – Akkor mi lesz?

Alexa erre nem tudott mit mondani, nem akart harcolni a szellemmel, még akkor sem, ha most le tudná győzni, mert erősebb nála, mert Sess sebei még nem gyógyultak be. Dacosan nézett a szellemre, aki fölényesen elmosolyodott.

-         Menj a francba! – suttogta Alexa, és már nem feszengette kezeit a szellem szorításában.

-         Makacs fruska. – mondta Sesshoumaru egy gúnyos mosollyal.

-         Parancsolgató idióta! – kiabált újra Alexa, és ha Sess nem fogta volna még mindig a kezeit, most biztos lekevert volna egyet.

Sesshoumaru most újra szorosan a falhoz szorította a lány kezeit, nehogy szabadulni tudjon, és nagyon közel hajolt hozzá.

-         Ne is próbálkozz! – súgta kis gúnnyal a lány fülébe.

-         Te… - kezdte volna újra Alexa, de Sesshoumaru megcsókolta.

Lágy, mégis érzelmekkel teli csók volt. Mindketten úgy érezték, megszűnt a külvilág, és ők a fellegekben járnak.

Miután Sess elvette ajkait, mélyen Alexa szemébe nézet. Mindketten elmosolyodtak. A lány visszacsókolt. Hosszan csókolták egymást.

Sesshoumaru már elengedte Alexa kezeit, aki szorosan hozzábújt. Egymást ölelve aludtak el.

Reggel, mikorra Alexa felébredt, Sesshoumaru már ébren volt. Csókkal köszöntötték egymást. Alexa a férfi mellkasára hajtotta fejét. Sess szorosan magához ölelte a lányt. Mindketten így akartak maradni örökre.

-         Bárcsak megállna az idő! – suttogta Alexa, mire Sess újra megcsókolta.

Sokáig így maradtak.

-         Vissza kéne mennünk már Rinékhez. –mondta egyszercsak Alexa.

Nagy nehezen kibontakoztak egymás kajaiból és visszasétáltak.