9, rész Holtak Ura, Alvilág Királya

Rin boldogan mosolygott rájuk mikor visszaértek. Egész nap mentek, nem túl sokat beszéltek, de Rin látta, amit csak egy ártatlan kisgyerek láthat tisztán. Tudta, hogy mostantól nemcsak egy pótapukája van, hanem még egy pótanyukája is. Boldog volt. Örült új családjának, és hogy Sesshoumaru is megtalálta a neki járó boldogságot.

-         Itt megállunk. –jelentette ki estefelé a szellem, mikor egy barlanghoz értek.

A kis Rin már elaludt. A tűz békésen ropogott, csak néha zavarta fel egy-egy a barlangba befújódó kósza kis szellő. Alexa Sesshoumaruhoz bújt. Nem szóltak semmit. Mindketten tudták mit éreznek a másik iránt. Szerelmet. Őrült szerelmet, amely nélkül semmit sem érne az életük. De mindkettejük fejébe ott cikáztak a borús, kétséges gondolatok.

Sesshoumaru arra gondolt, hogy a lány mit fog csinálni, ha már legyőzték Manekot. Vele marad? Vagy talán elhagyja? Nem! Nem azt nem engedheti. Ahhoz túlságosan szereti…

Alexa azon töprengett, ha Lizával megtalálja a haza vezető utat, mit tegyen. Visszamenjen vele? Maradjon? Már egyszer feladta az életét. Hát tegye meg újra?

Liza biztosan visszamegy. Hisz ott van mindene. A barátai a családja a szerelme...

Merengésüket Sesshoumaru szakította meg. Hirtelen felkapta a fejét egy befújódó széláramlatra.

-         Mi baj? – kérdezte Alexa.

-         Itt van a Holtak Ura. –válaszolta.

Mindketten gyorsan fölpattantak.

-         Jaken vigyázz Rinre. – jött az utasítás és már el is tűntek az értetlenül bámuló kis gnóm elől, aki épp felfogni próbálta a gyors kis jelenetet.

Maneko egy kis tisztás szélén állt, mikor szembe vele megérkezett Alexa és Sesshoumaru.

-         Már azt hittem érted kell mennem… - kezdte a szellemnek – Á látom már te is itt vagy. – mondta az épp megérkező Alexának.

-         Akkor kezdhetjük is. – mondta Maneko és rájuk támadt.

Mindenki teljes erejéből harcolt. Sesshoumaru a Toukijinnal, Alexa a tűz és a levegő erejével. Maneko a Holtak Kardjával. Véres csata játszódott. De Maneko bizonyult a gyengébbnek. Két ilyen erővel nem bírt el. Hosszú és kimerítő küzdelem után, Alexa és Sesshoumaru egy-egy jól irányzott csapással végezni tudtak Manekoval.

Épp abban a pillanatban érkeztek meg Inuyasháék. Inu rögtön nekiugrott volna az amúgy is rossz állapotban lévő Sessnek, ha Kagome nem mondja ki a bűvös szót.

-         Fekszik! – Inuyasha nagy puffanással a földbe fúródott.

-         Nem kellett volna utánam jönnötök. –mondta kedvesen nekik Alexa.

-         Nem is utánad jöttünk csak éppen erre jártunk, mert  Kagome égkőszilánkot érzett. – mondta Miroku.

-         Az ott Maneko? Mármint, ami maradt belőle. – kérdezte Sango egy kupac hamura utalva.

-         Igen. – válaszolta Alexa és elmesélt nekik mindent. Kivéve persze az együtt töltött jeleneteket.