Michiyo itt vagy?

Igen… itt vagyok… Sesshoumaru - hallatszott egy női hang a szobában.

Örülök neked. Volna pár kérdésem hozzád.

Akkor tedd föl őket. Rég nem láttuk egymást. Mennyi ideje is? Már 30 éve annak, amikor kisétáltál a házunk ajtaján.

Tudom, rég volt. Szóval, miért nem engedted, hogy szóljon Taiki, mikor halálodon voltál? Miért nem akartad, hogy megtudjam, hogy mi van veled???

Sesshoumaru… nem emlékszel? Megfogadtuk, hogy soha sem fogjuk végignézni egymás halálát. Ezért nem akartam, hogy tudj róla.

Most már emlékszek - szólt a szellem.

Egyébként mi történt veled az elmúlt 30 évben?

Hm… - Sesshoumaru tudta, hogy nem lenne szabad maradnia, de végül úgy döntött, hogy marad - megvagyok köszönöm.

Van már feleséged? Emlékszel, nekem mindig azt ígérgetted, hogy feleségül veszel - nosztalgiázott Michiyo.

Nincs. De 10 évvel ezelőtt magam mellé fogadtam egy lányt, őt szeretem.

Micsoda?! Egy ember lányt? Sesshoumaru, Sesshoumaru - kacagott a lélek - sohasem gondoltam volna, hogy apád nyomdokait követed és egy embert fogsz szeretni. Még bizonygattad is, hogy te mennyire lenézed őket, és most tessék… egy emberlány, el sem hiszem.

De ez van. Most mennem kell.

Jaj Sesshoumaru, kérlek, maradj még! 30 éve nem beszélgettünk. Egyáltalán mióta meghaltam, nem beszéltem senkivel - így kérlelte Michiyo.

Nem, bocsáss meg, de mennem kell.

Sesshoumaru… - hallatszott Michiyo hangja egyre távolabbról.

Elég sokáig beszéltetek - mondta a bölcs.

Remélem nem gond, hogy ennyi ideig feltartottalak, de ezt muszáj volt megtudnom - válaszolta Sessh.

Nekem nem gond, legalább nem unatkoztam, annyira ritkán vetődnek erre élő emberek vagy démonok.

Mondd csak, mit kérsz a segítségedért cserébe? - Sesshoumaru már nyúlt volna az erszényéért.

Nem kell pénz, elég annyi, amennyit az idődből rám áldoztál.

Csak ennyi? Elég neked az a másfél óra, amit itt töltöttem?

Milyen másfél óra? 9 hónapja itt vagy. Ami neked 10 perc, az a külvilágnak 1 teljes hónap. Nézz ki az ablakon! - húzta szét a függönyöket Nakashima.