1.rész.

-Ááá. Kagome hirtelen kelt föl a lidérc álmából, teljesen kiverte őt a víz. Amikor, megnyugodott lemenet a konyhába, és ivott egy pohár tejet aztán visszafeküdt. Másnap, eléggé későn kelt de szerencsére szombat volt. Gyorsan lement megette a reggelit, bepakolt a hátizsákjába, és elindult a középkori japánba. Amikor, kimászott a kútból Inuyashát látta, aki a szokott morcos kedvében volt.

-Hol voltál ennyi ideig? Zsörtölődött a hanyaou.

-De hiszen csak 1 napra mentem el.

-Tudod hogy, az mennyi idő?

-Kagome… Kagome. Hallatszott Shippou kiabálása. A kis rókadémon Kagome nyakába borult és örült.

Egy nagy csattanás hallatszott és észrevették, amikor Sango kijön a fák közül vérvörös arccal és mögötte Miroku (hát persze, hogy tenyérnyommal az arcán) és egy szál törött rózsával a kezében.

-Mit csináltál Miroku? Kérdezte Kagome, odament Mirokuhoz.

-Én… csak… én… És Miroku sírva fakadt, mint egy gyerek.

Kagome Sango után ment, és mikor egy patak közelébe értek Kagome elkezdett faggatózni.

-Mit csinált Miroku, hogy ennyire dühös lettél?

-Hát… megkérte a kezemet.

-És miért nem fogadtad el? Hiszen szeretitek egymást.

-Még nem vagyok rá felkészülve. Ja és veled mi van Kagome?

-Hát… volt egy szörnyű lidércálom félém.

-Mégis micsoda?

-Az hogy, futok egy temetőben és valakik követnek engem.

-Fura. Szerintem menj majd el Kaede anyóhoz.

-Igazad van majd elmegyek. Ne menjünk vissza a fiúkhoz?

-De menjünk.

-Sango ezt hallottad? Kérdezte Kagome

-Nem. Mit?

-Áá …semmit. Mondta Kagome és nagyot sóhajtott.

Kagome és Sango visszamentek a táborhelyre. (Miroku most már megnyugodott) Gyorsan beesteledett ezért mindenki lefeküdt aludni.

Amikor a fehérség majdnem elérte Kagomét akkor egy sír mögött rejtőzött el azt hitte, hogy megúszta, de… de…és…Ááá… Kagomét már megint kiverte a víz, ezért kiment az erdőbe és egy fa alá leült. Mivel Inuyasha is felébredt a hang hallatára, kiment és leült Kagome mellé.

-Mi bánt? Kérdezte Inu.

-Semmi… csak,

-Csak?

-Félek… Inuyasha? A félszellemek szoktak félni ugye?

-Nem én nem szoktam félni, mint te. Hazudta Inuyasha.

-Ezt hogy érted? Az akarod ezzel mondani, hogy gyáva vagyok?

-Nem én… nem. Hebegett Inuyasha.

-Dehogynem, mégis kicsoda harcolt melletted, amikor undorító szörnyek támadtak meg? Vagy ki tűrte el a félrelépéseidet Kikyoval?

-Na ebből elég legyen! Bezzeg amikor Kougával harcoltam akkor nem voltál mellettem. Mert annyira szereted őt.

-Micsoda? Én nem szeretem Kougát.

-Állandóan Osuwarit mondasz, hogy ne sebesüljön meg. Gúnyolódott Inuyasha.

-Ne neked álljon feljebb Inuyasha. Ki szereti a porból és lelkekből álló átkozott Kikyot?

Inuyasha torkán maradt a szó. Amit úgy se mondott, mert nem mondott semmit.

-Te szerettél valaha is engem? Kagome már a sírás határán volt.

-Hát… én…

-Szóval nem. Akkor had mondjam, én sem. Hazudott Kagome.

Kagome elrohant de ez hiba volt, mert nem hallotta Inuyasha szavait.

-Mindig is szerettelek.

Kagome visszament az idejébe.

-Szia anya.

-Kagome kicsim te vagy az?

-Igen anya, én vagyok.

-Hogy van a barátod, Inuyasha?

Kagome erre a szó hallatára sírva fakadt, felrohant a szobájába és elaludt.

Inuyasha visszament a táborhelyre és bánatában elaludt.

Másnap:

-Hol van Kagome? Kérdezte Miroku.

-Elment. Mondta Inu.

-Hogyhogy? Mit csináltál, már megint? Idegeskedett Miroku.

-Ő kezdte a veszekedést.

-De te meg folytattad.

-Ez igaz.

-Most szépen elmész Kagoméhoz és bocsánatot, kérsz tőle, hogy ilyen fafejű voltál.

-Dehogy megyek. Vágott vissza Inuyasha.

Miroku akkorát csapott Inuyasha fejére a botjával, hogy az fölért egy Osuwari-val.

-Mondom, most szépen elmész Kagoméhoz és bocsánatot, kérsz tőle, hogy ilyen fafejű voltál.

-Jól van, na. Adta be a derekát Inuyasha.

Inuyasha elment Kagoméhoz, fölugrott az ablakpárkányra és onnan figyelt.

Kagome éppen anyukájának segített a tányérok elhordásában, de sikerült összetörnie a tányérokat, ugyan is elbotlott a padlón és beletenyerelt a tányérokba, amitől Higurashi asszony majdnem szívrohamot kapott. Inuyasha meghallotta a zajt és rohant,(ugrott) hogy segítsen a lánynak. Kagome keze tiszta vér és seb volt ezért rohant megmosni a kezét és a fürdőszoba ajtaját bezárta, ennek következtében Inuyasha kinn maradt. (Kagome nem vette észre, hogy Inuyasha a házban volt biztos elkerülték egymást)

Inuyasha azt hitte, hogy Kagome azért zárta be az ajtót, mert haragszik rá.

Amikor Kagome kezet mosott akkor, belenézett a tükörbe és Inuyashát látta halottan.

Kagome nagy ijedségében, sikított egy nagyot és hirtelen hátra esett, neki a falnak, amit Inuyasha meghallott és egyből a lány fürdőszobájába akart menni, de az ajtó be volt zárva.

-KAGOME… KAGOME… engedj be! Ordította Inuyasha, (közben ököllel verte az ajtót) de választ nem kapott, ugyanis Kagome eszméletlenül feküdt a földön.