2.rész

Inuyasha kettészelte az ajtót a Tessaigával, és egyből odarohant az eszméletlen lányhoz.

-KAGOME… KAGOME ébredj! Ébresztgette Inuyasha.

Másnap reggel: Kagome az ágyában kelt fel. Körül nézett és emlékezett a tegnap estén történtekre. Megnézte a kezét, de egy seb sem volt rajta. „Mindig is szerettelek” Hallatszott egy hang.

-Ki van itt? Ijedt meg Kagome.

 Senki sem volt otthon, így gyorsan bepakolt a táskájába és elindult a kút felé. Beleugrott és mikor kimászott a kútból, senki sem várta őt még Inuyasha sem volt ott. Kagome az erdő felé vette az irányt, reménykedve, hogy így megtalálja barátait. A „túra” következtében Kagome egy temetőbe találta magát. Fekete homály és köd fedte. Kagome ment egyenesen, mikor észrevette, hogy valaki követi, szaporábbra vette lépteit. A „kergetőzés” addig fajult, hogy a lány lélekszakadva rohant végig a temetőn és út közben elesett és a ruhái így elszakadtak. (részben) egy sír mögött talált menedéket és sikerrel. A sírt töviságak fedték, Kagome nagy nehezen levette és majdnem ott ájult el, ugyan is az volt rá írva: Sango.

Kagoménak a szíve szaporábban kezdett el verni, így alig merte megnézni, mi van a 2. Sírra írva. Félelme bizony beigazolódott ugyan is, a többi sírra is a barátai neve voltak írva. Kagome elkezdett sírni.

-Ezt nem értem. Hogy történhetett ilyen?

-Ááááááá ….Hallatszott egy hangos ordítás a temető közepéből.

Kagome nagyon megijedt, mert az ordítás Inuyasháé volt. Elkezdett olyan gyorsan futni, ahogyan csak bírt. „Mindig is szerettelek” Hallatszódott egy hang. Amikor a temető közepére ért, nem hitt a szemének ugyan is, Inuyasha feküdt ott a vérében. Kagome odarohant, letérdelt és ölébe vette az immár halott Inuyashát. Ekkor a Shiko no tama (amennyi része meg volt) elkezdett fényleni, és egy fehér árnyat lehetett látni. (Kagome nem látta, hogy ki van előtte) Az ősz hosszú haja volt, fehér köpeny fedte testét ez volt Inuyasha.

-Miért? Sírt Kagome. -Ez… nem történhet meg. Inuyasha. -Várjunk, csak az a hang:

Vissza, jövök érted Inuyasha ezt, megígérhetem.

Kagome nem vette, észre hogy a háta mögött van Kikyo.

-A te hibád. Mondta hidegen Kikyo.

Kagome megfordult és fölállt.

-Te tetted ezt vele. Ne merészeld tagadni. Mondta Kagome.

-Honnan veszed? Nem én voltam az, aki nem szerette őt.

-Ez hazugság. Én szeretem őt.

-Ha tudni akarod, amikor Inuyasha visszajött, ami után összeveszett veled, azt mondta nekem, hogy nincsen miért élnie, mert nem szereted őt, ezért fogtam, a nyilaimat, és eltaláltam vele Inuyashát.- Hogy miért? Azért, mert nem érdemled meg őt.

-Nem… ez … nem lehet. Kagome ismét sírni kezdett, és letérdelt a holttest mellé.

-Pedig így volt, ha hiszed, ha nem. Kikyo köddé vált.

Kagome nem látta „Inuyashát” letörölte könnyeit. Szemügyre vette a holttestet és észrevette, hogy egy seb sincsen a hanyaoun.

-Mi? Hökkent meg Kagome.

-Kagome. Szólt Inuyasha.

Amikor Kagome felnézett nem hitt a szemének. (Már látta Inuyashát)

-Inuyasha mi történt?

-„Mindig is szerettelek” Mondta Inu.

-Inuyasha bocsáss meg. Én is szerettelek és mindig is szeretni foglak.

Ekkor olyan erős vakító fény áradt a Shiko no tamából hogy Kagoménak elsötétült a világ.

-Doktor úr! Mi történhetett Kagoméval? Kérdezte Higurashi asszony

-Nos hirtelen sokk érhette őt. A sokk előjele nagyon ritkán hallucinációval járhat.

-Én egy sikolyt hallottam a fürdőszobából és ott találtam Kagomét eszméletlenül. Magyarázott Inu. (Természetesen emberi ruhában, és sapkával a fején.)

-A sokk előtt nem érte valami váratlanul? Kérdezte a doktor.

-Véletlenül összetörte a tányérokat. Mondta Kagome anyja.

-Inuyasha! Riadt fel Kagome.

-Kagome kicsim hogy vagy? Kérdezte Higurashi asszony.

-Fáj a fejem. Mondta egy kicsit kábultan.

-Szerintem hadjuk magukra egy kicsit. Javasolta a doktor úr.

Kagome anyja és a doktor úr kimentek a kórteremből. Inuyasha leült a Kagome ágya melletti székre.

-Kagome én szeretlek. Kezdte Inuyasha.

-Inuyasha én is szeretlek. Fakadt sírva Kagome, és a fiú vállára borult.

-Nagyon sajnálom. Miattam kerültél kórházba.

-Nem kellett volna összevesznünk.

-Ja nem kellett volna.

Az elkövetkező napokban Kagome otthon maradt és a rémálmai is elmúltak. Ja és ami Mirokuékat illeti… Sango végre igent mondott Miroku „ajánlatának” és pár nap múlva már össze is házasodtak, de hogy mi történt, azután… Azt már az író sem tudja.

Vége