Ékkő a szívemben...avagy egy szerelem próbatétele

-Hazamegyek a saját világomba!-hangzott Kagome immáron már jól ismert kiáltása,mellyel újból felverte az erdő csendjét. Késő ősz volt a fákon már csak néhány levélke himbálózott. A nap éppen lemenő, fényes sugarai bevilágítottak a kopasz fák ágai közé.

-Rendben menj csak..úgysem...-s itt elállt Inuyasha szava.

-Szóval így állunk...ne is jöjjek vissza...nem fogok hiányozni..

-Én nem ezt...-védekezett a fiú.

-Nem ezt mondtad de ezt akartad...rendben van fuss csak Kikyou után...-Vágott vissza ingerülten Kagome.

-Én nem...én csak téged sze.

-Még hogy nem futsz utána...-s Kagome arca teljesen elvörösödött a méregtől,s meg sem hallotta a fiú utóbbi két szavát.

-Na álljunk meg egy percre..kihagy az agyad...még egy napja sincs annak hogy itt flörtöltél Kougával.-s most már Inuyaha is nagyon dühös volt,arcáról lerítt a féltékenység.

-Te bunkó...te önző majom még hogy én flörtöltem volna Kougával...elegem van belőled nagyon unom már hogy mindig jössz a féltékenységi jeleneteiddel..közben én tűrjem el amit ..AMIT KIKYOUVAL MŰVELSZ-a lány már teljesen kikelt magából s torka szakadtából ordított,s barátja összes lehető hibáját felsorolta.-hogy képzeled hogy ezt teheted velem-s Kagome szája sírásra görbült.-Elegem van...téged Kikyoun és azon az ostoba ékkövön kívül semmi és senki nem érdekel...már én sem vagyok fontos..tudod mit szerezd meg a teljes ékkövet légy szellem és..légy boldog Kikyouval...

-De Kagome én nem akarok Ki...-kezdte a magyarázkodást a fiú,de a lány újból félbeszakította.

-Nem érdekelnek a kifogásaid...én csak egy ékkőkereső voltam neked...-zokogta Kagome,s könnyei patakokban folytak hófehér arcán.

-Ez nem igaz...-s elindult a lány felé,meg akarta ölelni  de Kagome ellökte magától,majd lassan összepakolta a cuccait s csak kötszereket és gyógyszereket hagyott ott.Amilyen erősen csak tudta belevágta biciklijét és a jellegzetes sárga hátizsákját a kútba.

-SOHA TÖBBÉ NEM JÖVÖK VISSZA!!!!!-kiálltotta Kagome,a többiek legnagyobb rémületére.

- Ne Kagome ne tedd ezt!-sírt Shippou,de a lány mintha meg se hallotta volna.

-Sajnálom Shippou...-gondolta Kagome.-de mennem kell.

-Inuyasha csinálj valamit!!!-s Sango kétségbeesetten nézett a hanyoura,aki mintha megbénult volna a hallottak alapján...rezzenéstelen tekintettel nézett maga elé...maga se tudta mit tegyen nem tarthatja vissza..de azt se akarja hogy elmenjen...

-Viszlát!!-s Kagome mérgesen beleugrott a kútba,tartotta magát nehogy elkezdjen mégjobban sírni,majd kék csillogó fény kíséretében eltűnt.

-Inuyasha te tényleg nagyon bunkó vagy,mért nem csináltál semmit.-s ő is elkezdett sírni-most végleg elment..miattad...

-Én ..én csak -azzal Inuyasha lassan felkelt s eltűnt az erdő sűrűjében.

Kagome hazatért,a város kihalt volt az utcán már égtek a lámpások.Az éj csöndjét csak a vad kutyák ugatása törte meg.Fejében  gondolatok kavarogtak,s szívében ezernyi érzés hulláma csapdosott.

-”mi lesz most velük..talán soha nem látja azt akit a világon a legjobban szeret..el jön érte...vagy most annyira megbántotta hogy soha de soha nem akarja már látni,hiszen ő ezt az egészet nem gondolta komolyan.... bocsánatot kér vagy ez ...ez az ő feladata lenne."

Lassan beért a szobájába s letette a hátizsákját a padlóra.Az ébresztőórája ismeretlen okok miatt az íróasztalán volt.

...”ezt törte szét Inuyasha...majd meglátott egy képet amely még tavaly készült az fotóautómatában...”hogy megijedt tőle”-...-á mindenről ő jut az eszembe”-,s lassan elmosolyodott, s könnycseppek csillantak csillogó szemében-s szomorú tekintete egy mindössze pár hete készült fotóra terelődött...”anyu szülinapi partiján csinálták,milyen jól állt Inuyashának a kék”.....

-""Kagome ugye nem akarsz azzal az izével közelíteni,hé..hallasz..-s Inuyasha tekintete ijedten meredt a fényképezőgépre.

A lány csak huncutul mosolygott:

-Anya lefotóznál minket..-nevetett Kagome.

-Persze kicsim....de Inuyasha ugye nem félsz tőle-somolygott a fiúra aki elég érdekes tekintettel meredt a gépre.

-Olyan fénye lesz mint tavaly az automatában...emlékszel ...nem harap ,nem kell tőle megvédeni...jaj-s elnézően megcsóválta fejét....hé...aranyos vagy de ez nem veszélyes...csak..hmm...mosolyogj...-s a lány eloszlatta a hanyou félelmeit,hisz megbízott benne.

-Csíííízzzz.-mondta Kagome anyukája.A vaku villant...s egy olyan pillanatot tettek örőkkévalónak ami felejthetetlen.Souta a nyakából hiányozhatatlan Bouyoval a magnóhoz lépett ,s bekapcsolta azt.

-Ez a kedvenc számom-kiáltott Kagome s magával rántotta Inuyashát...

-De én nem is tudok táncolni-védekezett ijedten a fiú.

-Majd megtanulsz,...segítek.-nevetett a lány.

Boldogok voltak s úgy tűnt semmi sem állíthatja meg az örömüket. Inuyasha megállt,gyengéden megfogta Kagome kezét majd kedvesen megcsókolta,s a zene halk s csendes hullámain az ősz ezer színében pompázó levelek táncra perdültek.Egymás szemébe néztek s csak nevettek, azt kívánták bár örökké tartana ez a nap.""

-Kagome ...csak nem a zsúr képeit nézegeted..-szólalt meg a lány édesanyja-jól sikerültek ugye..képzeld holnapra kész vannak a videók is ,az is amit a másik világban készítettél...és a...-az asszony félbeszakította beszédét s a lányára nézett.Kagome zokogva dőlt az ágyára.

-Mi az kicsim,valami baj történt...?-kérdezte aggódva lányát,majd odaszaladt ágyához.

-Ó ha tudnád..-hüppögte majd átölelte édesanyját s keservesen sírt.

Inuyasha egy kiszáradt öreg fán ült,s kedvetlenül nézte a holdat.Mérges volt  Kagoméra,hiszen megint felhozta egy veszekedésükben  Kikyout...de ő már nem szereti,végre túltette magát ezen az egészen az 50 éves átkon,Kikyou halálán...De Kagome még mindig felhozza..s most:

- Miattam ment haza s talán soha nem is jön vissza..mit tegyek mit kéne tennem.Igaz egy hete találkoztam Kikyouval de nem történt semmi...ó Kagome mért nem bízol bennnem..miért?-kérdezte kétségbeesetten.

Lassan lehunyta a szemét...-holnap elmegyek és megbeszéljük,..és...bocsánatot kérek tőle...Nekem se kellett volna Kougát emlegetnem...hátha meggyőzöm hogy maradjon velem...szükségem van rád Kagome-gondolta s már éppen elaludt volna mikor fülsiketítő kiálltás ütötte meg a fülét.

-Ez Sango hangja volt...már megint magukra hagytam a barátaimat..mekkora idióta vagyok...

 Rohant,amilyen gyorsan csak a lába bírta ...mikor odaért a házhoz a csata már javában  zajlott.Kagura és Kanna voltak azok.Sango sebesülten  feküdt a földön, Miroku próbálta ellátni de a sikeres segítséghez Kagome kellett volna,az egyetlen aki épnek tűnt az a kicsi,s idegesen össze-vissza ugrándozó Shippou volt aki a sérült Kirara mellett sürgölődött.Kagura mostmár ügyet sem vetett rájuk idegesen csattogtatta legyezőjét...de amikor meglátta Inuyasha ijedt arcát,ahogy a barátait nézte elmosolyodott:

-Na végre rád vártunk..-s lassan körbenézett-hol hagytad azt az idegesítő emberlányt?-kérdezte felsőbrendű hangján.-Naraku azt parancsolta végezzek mindkettővel,francba...-gondolta-Mindegy...én veled akarok számolni.-s a csatára terelte a szót.

-Pengetánc!!!-kiáltotta Kagura jól ismert vigyora ismét kiült az arcára hiszen fegyvere hatásosnak bizonyult, Inuyashát többször is megsebezte vele,s a fiú a földre esett s csak nagysokára volt képes feltápászkodni onnan.

-Kagome nélkül képtelen harcolni...hogy lehet...ennyire megrázta volna hogy elment-gondolta Miroku,majd elindult hogy segítsen a hanyounak.

-Inuyasha vigyázz!!-mondta idegesen a szerzetes-Segítek!!Indulj szél!!-s tenyerét Kagura felé fordította.

-Miroku ne... Naraku darazsai is itt vannak!!-kiálltotta Sango rémülten,s próbált felkelni a földről,de Shippou visszatartotta.A lány aggodalma nem volt alaptalan hiszen  Miroku már párat beszívott amikor rajta próbált segíteni.

-A fenébe!-azzal visszacsavarta az imafüzért a kezére.S csüggedten hallgatták Kagura önérzetes hangját:

-Mi a baj Inuyasha anélkül a kislány nélkül nem tudsz kiállni ellenem-s várta volna a fiú tagadását de nem jött válasz.Próbálta minnél jobban felidegesíteni,hogy kipróbálja teremtője legújabb inkarnációját Akumut(rémálom),hisz az újabb ékkövekkel Naraku képes volt létrehozni őt is...-Na mi az Inuyasha nem támadsz...

-...igaza van  nélküle nem tudok harcolni...ó Kagome bárcsak itt lennél...-s lassan leereszkedett földre-hiányzol-s gondolatai már messze jártak.

-..nem ez az ő harcmodora tényleg a lány miatt csinálja..nem mozdul...mit mondjak mit tegyek..-s Kagura arcát láthatóan elöntötte az idegesség....Akumu addig nem lő amíg nincs mozgó célpont.

-Gyerünk te korcs kelj már fel!!!!-kiáltotta amilyen hangosan csak tudta..de Inuyasha nem mozdult a jelenlévők legnagyobb megrökönyödésére,mintha meg se hallotta gyermekkora legszörnyűbb szavát...csak Kagoméval volt képes foglalkozni...

-Rendben-s  hirtelen elindult a sérült Sango és az őt ápolgató Miroku felé Shippou ijedten ugrott eléjük s Kagura egyre közelebb és közelebb ért..kegytlenül végezni akart velük.

-Na talán erre feleszmél.-nevetett magában.

Inuyasha felnyitotta a szemét s rémülten vette tudomásul hogy Kagura éppen a barátait készül lemészárolni...ahogy a boszorkány legyezője a magasba lendüt a fiú azzonnal felugrott a földről,s eszeveszett rohanásba kezdett.Egy hirtelen mozdulattal felemelte Tessaigát s épp készült lecsapni, önbizalma is valamilyen mértékben visszajött,talán mert Kagomére gondolt:)...de akkor egy kicsi,éles ugyanakkor égető fájdalmat érzett a hátában.

-...mi volt ez-kérdezte magától,s akkor már érezte hogy valami baj van.Az egész teste remegett s szemei is kezdtek elhomályosodni.

Kagura nevetésén s társai rémült kiáltozásán kívül semmit nem hallott.

-Ez egy méreg ami képes megölni még egy szellemet is úgyhogy  neked annyi!!!-s sátáni kacajától zengett az egész erdő.-igazából két nyilvessző van..az egyiket a barátnődnek szántuk de mivel ő nincs itt...

Azzal egy alacsony,fekete hajú üveges tekintetű kisfiú lépett elő a rengetegből s éppen megfeszítette az íját amivel Inuyashára célzott.A hanyou csupán egy felé vészesen közeledő nyílveszőt látott...mint akkor 50 évvel ezelőtt már most sem tehetett ellene semmit..teste mozdíthatatlan volt tagjai már szinte teljesen megbénultak.Lehunyta a szemét s Kagoméra gondolt...a következő ami emlékeiben megmaradt Miroku mondata...tarts ki...tarts ki..ne add fel..

A kis csapat amilyen gyorsan csak tudta bevitte Inuyashát Kaedehez s próbálták kitalálni,hogy hogyan segíthetnének... s főként hogyan hívhatnák vissza Kagomét,hisz a kúton egyikük sem képes közlekedni......és a fiú nem lesz képes ezt túlélni ha szerelme nincs vele.

A hanyou bágyadtan feküdt a szalmaágyon..légzése egyre nehezebbé  vált..s lázálmában egyetlen nevet kiáltott...Kagome...K..Ka..go..me.A kínos,s az egyre jobban vállukra nehezedő csendet Shippou halk léptei törték meg,az ajtóhoz sétált majd csendben elhúzta a bambuszfüggönyt,s kinézett a hűvös tájra...kisétált a szabadba s csak könnyes szemmel bámult a semmibe... s akkor  fejére hullott egy hópehely majd még egy s még egy.Havazott ebben az évben először..s a ritka esemény  egy röpke mosolyt csalt a kisróka arcára.Visszagondolt a tavalyi hóesésre amikor még Kagome is velük volt...mindannyian milyen vidámak voltak...most pedig....