-De nekem te vagy a legszebb...-s lassan elindult Sango felé s lánynak már nem volt ideje védekezni(na nem mintha nagyon akart volna)s most végre megcsókolhatta s pofon nélkül hozzáért:)

-Utánozósok!!-kacagott felszabadultan Kagome...s a végén már mindannyian együtt nevettek...""

De Shippou boldog ábrándozása nem tarthatott sokáig Miroku rémült hangja törte ketté gondolatait :

-Shippou!Te és Kirara azonnal keressétek meg Myougát Inuyasha állapota egyre rosszabb... segítenie kéne...és Kagome..Shippou kérlek gondolkozz mert ha Kagome nem lesz Inuyasha mellett lehet hogy még Myouga sem tud segíteni és akkor...-se a fiú szava elállt...s csendben homályos tekintettel meredt a havas tájra,majd lassan lehunyta lehunyta szemét.

-Értettük!-válaszolta eltökélten Shippou-Gyerünk Kirara!Segítenünk kell!!

-Bele se merek gondolni mi lesz ha Kagome nem tér vissza... Inuyasha nem képes nélküle élni...-mondta szomorúan Sango, majd megfogta Miroku kezét s lassan rádőlt a fiú vállára s együtt nézték a hóesést,s Kirara és a kicsi de annal eltökéltebb Shippou távolodó alakját.

-Csak időben visszaérjen.-mondta halkan Sango.

Minden csendes volt...s a hó lassan hullott beterítve a késő őszi tájat...

-Kagome!!-kiálltotta kétségbeesetten Inuyasha aki éppen felriadt álmából-Kagome...

Miroku és Sango rémülten rohantak be a házba...

-Egyre rosszabbul van-jegyezte meg Kaede miközben megpróbálta megnyugtatni a hanyout.

-Hol van..hol van Kagome...??-kérdezte kábultan a fiú.

Mindannyian csendben álltak s Inuyashának valahogy kezdtek derengeni az események...elment....Kagome elment.

-Már tudom...itthagyott mert..mert utál engem...-mondta szomorúan.-már megint megbántottam.

-Ne mondj ilyet nemsokára vissza jön...túlságosasn szeret téged...-válszolta kissé vidító szándékkal Sango majd odament hozzá-s most igyekezz meggyógyulni hogy mire visszajön már rendben legyél.-majd még egy erőltetett mosolyt is képes volt az arcára csalni.

-Aludj kérlek!-szólt halkan Kaede,majd Inuyasha becsukta a szemét s próbált az utasítás szerint cselekedni.

-Kagome...bárcsak itt lennél.-mondta elhaló hangon,majd elbóbiskolt.

Inuyasha!-kiáltotta rémülten Kagome ahogy felébredt álmából-Inuyasha.-ismételte halkan a lány-valami baj van...érzem...nagy baj,már utánam jött volna... mi van ha meghalt..vagy megsérült és én nem vagyok mellette...Inuyasha azonnal ott vagyok...gyorsan megárakapkodta ruháit,telepakolta hátizsákját majd szélsebesen kirohant a szobájából,lerohant a lépcsőn de mindezt olyan hanggal hogy az egész család felébredt.Elhúzta az ajtót s nézte a hóesést a város rideg volt és kihalt mint akkor este amikor sírva hazasietett.Ezer meg ezer hópehely kavargott a hideg szélben...s akkor lépteket hallott a háta mögött.

-Kagome mi a baj?Hova mész ilyen későn?-kérdezte aggódva az édesanyja.

De a lány ahelyett hogy válaszolt volna eszeveszett rohanásba kezdett nem érdekelte se a hideg,se a hóesés keresztülvágott az udvaron,sietve beszaladt a szentélybe,majd beleugrott a kútba s útban volt afelé aki nélkül képtelen élni.

Kaede kunyhójában  már ott volt Myouga is de hiába próbált segíteni nem járt sikerrel.

-Úgy tűnik a méreg nagy része már felszívódott a szervezetében..megtettem ami tőlem tellett a többi Inuyashán múlik...-mondta  tőle szokatlan módon aggodalmas,szomorú hangon.

Mindenki nyugtalanul,s kicsit már reményvesztetten állt hiszen szinte semmi jel sem utalt arra hogy Kagome visszatérne bár szívük mélyén még nem halt meg a remény...hátha hisz Inuyasha és Kagome mintha lelkileg össze lettek volna kötve megérzik ha a másikkal történik valami.

S mintha előre tudták volna a miko jövetelét... Kagome végigrohant a faluhoz vezető kis ösvényen amit most vastag, puha hóréteg borított minden hófehér volt többször elesett de mindig felállt mintha valami különös erő húzta volna afelé a kicsiny kunyhó felé ahol most Inuyasha feküdt...s ez a különös erő ami úgy vonzotta a lányt mint a mágnes a szerelem volt, a szerelem ami miatt dacolt az arcába vága csípós jéghideg széllel és hópelyhekkel ,s a szinte járhatatlan hófehér erdei ösvénnyel...

S mikor végre odaért s belépett a kunyhóba szörnyű látkép fogadta Inuyasha szinte mozdulatlanul feküdt a szalmán melkasa csupa vér volt homlokán gyöngyöző vízcseppek futottak végig,s mindig pirospozsgás arca oly fehér volt, mint a kint oly hevesen hulló hó.S kis csapatuk bánatos arcal állt körülötte, de amikor meglátták a lányt szemük egy picit felragyoghatott...hisz a miko jelenléte hatalmas segítség a hanyouk.

S a lány halk lassú léptekkel odasétált Inuyashához aki még mindig mozdulatlanul feküdt...majd leült mellé a földre s gyengéden végigsimította a fiú tűzforró arcát...a lány érintésére Inuyasha kinyitotta a szemét , majd megfogta Kagome puha,kis kezét.

-Kagome-mondta enyhén elmosolyodva a fiú,s szomorú szemei felcsillantak örömében-hát eljöttél...sajnálom...bocsánatot kérek hogy olyan..olyan ostoba ...volt..tam..-mondta a fiú egyre gyengülő hangon....nem akartalak meg..megbántani...

-Psszt..maradj csöndben most ne beszélj kérlek..ne erőltesd meg magad..most csak egy dolgod van,meggyógyulni s ezt majd ráérünk  akkor megvitatni.-mindta könnyes szemmel a lány-mi történt, mi történt veled Inuyasha?-kérdezte magától..s szemei megteltek könnyel.

-Kagura s Kanna megtámadott minket...azért  hogy Naraku kipróbálhassa legújabb inkarnációját.Ha  jól emlékszem Akumunak hívták...csak egy kisfiú mint Kohaku...legalább is először úgy tűnt...de meglőtte Inuyashát...megmérgezte..s mivel te nem voltál itt két nyilvessző mérge jutott a szervezetébe...s most nem tudjuk hogy mi tévők legyünk...semmi sem segít rajta.-írta le röviden a történteket Sango.

-Mindenesetre az nagy segítség neki hogy te itt vagy...egész végig téged szólongatott.-modta enyhén elmosolyodva Miroku.

-...és Myouga ő nem tudja kiszívni a mérget.-kérdezte Kagome de amint ránézett Miroku arcára ráébrett hogy itt nagyobb a gond mint ahogy gondolta.

-Már felszívódott a szervezetében..már csak azzal segíthetsz ha mellette maradsz...nem biztos hogy megéli a reggelt.-szólt Myouga s hangja oly komoran csenget mint még soha.

-Az nem lehet..kell..kell lennie valami orvosságnak...hát persze a gyógyszerek...-próbálkozott erőtlenül a lány.

-Már próbáltuk...még a lázát se tudtuk csillapítani...-mondta halkan Sango.

-Na és a gyógyfüvek...-próbálta újra s hangja egyra kétségbeesetté vált.

Kaede szomorúan csóválta meg a fejét.-Semmi hasznuk...ez a méreg arra készült hogy öljön.-mondta s lehajtotta a fejét.

Akkor is kell lennie valaminek..ő nem halhat meg...-s próbálta lenyelni könnyeit .

-Számára te vagy az egyetlen orvosság.-mondta Shippou.

Kagome ránézett Inuyashára...A fiú arca mintha most még sápadtabb lett volna mint az előbb...a nyilvessző általl okozott seb vérzése nem akart elállni...s bőrén láthatóvá vált a méreg útja..egyenesen Inuyasha szíve felé...a lány lehajtotta a fejét..nem teheti ezt,nem halhat meg.

Inuyasha felemelte reszkető kezét... s végigsimította Kagome arcát s letörölte könnyeit...

-Kagome én ezt valószínűleg nem élem túl..kérlek őrizd meg az emlékem s mindig emlékezz arra a kis hülye félszellemmre aki voltam.-mondta szomorúan Inuyasha.

-Ilyet ne is mond túl fogod élni még van egy két megbeszélnivalónk...-próbálta vidítani a pillanatot,de azt hogy szerelme megéli a reggelt még önmaga sem hitte el...hiszen a  méreg már majdnem elérte Inuyasha szivét. A miko tele volt kétségekkel,félelmekkel..s tervekkel a jövőre nézve..nem veszítheti el őt...hiába is próbálta volna titkolni látszott rajta ahogy szerelmes belé...a sok együtt töltött boldog és szomorú perc mind ott kavargott fejében...s csak nézte a hanyou csillóga arany szemeit...nem tudta elhinni hogy mi történik...haldoklik, Inuyasha haldoklik, s ő azon kívül hogy mellette marad semmit sem tehet.Gondolatait egy szó szakította félbe egy szó amit nehéz kimondani de öröm hallani, egy szó ami most egy kisebb mosolyt csalt Kagome arcára...de amellett rengeteg könnyet is.

-Szeretlek-súgta Inuyasha-nagyon szeretlek Kagome.-s megölelte a lányt...mégha ehez utlosó erejét is kellett felhasználnia.

-Én is szeretlek te kis buta!!-s a lány zokogva borúlt a fiú vállára...-mindenkinél jobban szeretlek.Sokáig csak egymás szemébe néztek majd Inuyasha megcsókolta Kagomét,majd újra magához szorította s újból a fülébe súgta "szeretlek".

S miután a fiú utolsó ereje is elszállt elengedte a lányt .De Kagome nem engedte el őt óvatosan a karjaiba fektette...s csak simogatta hosszú fehér haját.Majd nekidőlt a kunyhó falának s elbóbiskolt...

Arra ébredt fel hogy Inuyasha reszket s már az arca is véres...azonnal felkeltette Mirokut  és Kaedet...Kagome kezéből közül kivették a hanyout s próbálták lefogni de mindhiába...Kagome zokogva dőlt a földrenem bírta elviselni hogy Inuyasha szenved...a fiú egész teste remegett,tekintete egyre üvegesebb lett ...szája csupa vér volt...

Már szinte mindenki felkelt a kunyhóban..egyedül Shippout hagyták aludni.

Kagome nem bírta tovább zokogva felkelt a földről s odarohant Inuyashához félrelökve ezzel  Mirokut s Keadeét.S a karjaiba vette a fiút...Kagome belenézett a hanyou szemébe s most először félelmet látott benne...semmi mást csak félelmet és fájdalmat.Inuysha körbenézett a szobában...mindenki borzasztóan szomorú volt.Sango Miroku vállába temete az arcát...Kaede a kezét tördelte s apró könycseppek futottak végig ráncos arcán.Shippou pedig lassan szuszogva aludt az egyik sarokban mit sem sejtve arról hogy mi történik körülötte.Végül Inuyasha belenézett Kagome könnyes tekintetébe s érezte magán hogy fél, bár nem tudte megállapítani hogy mitől fél jobban ..attól hogy elveszíti Kagomét s soha nem láthatja a lány gyönyörő arcát,vagy hogy egyedül kell őt hagynia ebben a könyörtelen világban....

-Ne sírj Kagome-súgta a fiú elhaló hangon...-kérlek ...kérlek mosolyogj..egy mosolygós vidám lányra szeretnék emlékezni...tudod milyen szép vegy amikor nevetsz?

Kagome megpróbált vidámságot csalni az arcára de nem sikerült...ettől a mondattól csak mégjobban elkomorodott szíve...kezdte megérteni mi történik Inuyashának már csak percei vannak hátra...

A fiú hirtelen felkiálltott ...borzasztó fájdalmai voltak..Kagome megszorította a kezét s csak csitítgatta, tudta hogy már sehogy sem segíthet rajta itt fog meghalni a karjai közt.Ránézett Inuyashára..s látta hogy a fiú egész testében reszket...szemeivel ijedten nézett rá.A hanyou fejében emlékképek váltogatták egymást ...amikor először meglátta a lányt...a veszekedések a meghitt pillanatok...a hócsata amikor mindannyian boldogok voltak együtt..a barátaira akik mindig kitartottak mellete...a lány forró csókja...azé a lányé aki úgy fogadta el őt ahogy volt se azt nem akarta hogy ember se azt nem akarta hogy szellem legyen...azé a lányé aki mindig kiállt mellete...azé a lányé aki a világon a legjobban szerette...s akit ő a legjobban szeretett.

S akkor még egyszer utoljára rénézett Kagoméra...a lány tekintete csupa könny volt.

-Nem lesz semmi baj-mondta sírva a lány,majd magához ölelte  reszkető kedvesét-nem lesz semmi baj.Érezte ahogy Inuyasha könnyei végigfutnak a vállán.Hallgatta ahogy a szíva újra megújra megdobban s érezte hogy a fiú minden egyes levegővételért küzd...Halkan s kétségbeesetten figyelte ahogy a fiú egyre lassaban lélgzik,s kis szíve egyre kevesebbszer s gyengében dobban.Majd egyszer csak nem hallott semmit csend volt..nem hallotta Inuyasha szívverését...várt...de semmi a fiú már nem lélegzett...elment.