Kagome ijedten elengedte a fiút majd lefektette a szalmára s várta hogy megszólaljon hogy felnevessen hogy ez az egész csak egy vicc, hogy megcsókolja,hogy újra érezze az érintését...de nem történt semmi...

-Neee!-s a lány keservesen zokogott,s ráfeküdt a fiú mozdulatlan mellkasára-ne hagyj el kérlek...szükségem van rád.Azt akarom hogy újra megölelj...azt hogy együtt nevessünk...veled akarok lenni te kis buta...még annyi mindent állt előtted...ki fog velem ezután veszekedni ki mondja majd nekem hogy te ostoba...Inuyasha megígérted hogy soha nem hagysz el-s hangja egyre kétségbeesettebb volt-azt igérted mindig mellettem leszel....Megígérted...megígérted...!!-súgta s az összes életöröm eltünt a hangjából.A többiek még igazán el se hitték mi történt akármennyire várható volt hogy a fiú meg fog halni felkészületlenül érte őket..nem tudták mit mondjanak vagy mit tegyenek.Sango lassan odament Kagoméhoz aki még mindig a hanyoura hajtotta a fejét.Óvatosan felemelte onnan majd magához ölelte s egy emberént sírtak.-Mond hogy ez egész csak egy álom..mond hogy mindjárt felébredek s ott lesz mellettem s magához ölel...mond már...-s a lány kétségbeesett zokogása felébresztette Shippout,a kisróka zavartan nézett körül a kunyhóban..az örömnek egy kisebb szikráját sem találta.Odarohant Kagoméhoz s akkor fogta fel mi történt:

-Inuyasha azonnal kellj föl..azt mondtam kellj föl- s sírva rázta a fiú vállát -kellj már fel!!! Miroku odament hozzá hogy lecsillapítsa de nem járt sikerrel...hiszen ő is borzasztó állapotban volt csak nézte őt Inuyashát s nem hitte el hogy mi történt nem ez velük nem történhet meg...ez nem...

Shippou sírva odament Kagoméhoz s megölelte...majd a lány ismét Inuyasha mellkasára dőlt s csak sírt és sírt egyfolytában.az egész csapat csupa fájdalom volt,rémálmaikban sem hitték volna hogy ez bekövetkezhet.

    S akkor a felkelő nap sugarai egy ismerős árnyákot rajzoltak ki az ajtóban.Egy magas hosszú ezüst hajú férfit...Sesshomarut.Lassan s kegyelmesen besétált az ajtón.De most az arca más volt mint eddig ijedt s szemei elkerekedtek mikor meglátta hallott öccsét.

-Hát te mit akarsz itt Sesshoumaru?-kérdezte ijedten Kaede.

S a szellem lassan elindult Inuyasha felé,majd óvatosan felemelte a síró Kagomét, s letette a földre.

-Most megöl mindannyiunkat.-gondolta Miroku de még ereje sem volta védekezésre,csak magához ölelte a szipogó Sangót.Kagome kedvtelenül ült a földön s meg sem mozdult.Sesshoumaru lassan előhúzta kardját csakhogy mondannyiuk legnagyobb megrökönyödésére Tensaiga volt az.A kard lüktetni kezdett s a férfi megszólalt.

-Már látom őket.-mondta halkan-a túlvilág küldöttei.

S egy kardcsapással megmentette öccsét...Kagome azt se tudta hogy köszönje meg ,majd odament Inuyashához s csak nézte váta mikor ébred már fel...s akkor a hanyou kinyitotta a szemét s amit elöször látotta lány boldog mosolygós arca volt...nem értette az egészet..hiszen meghalt...most nem élhetne...hacsak..

S akkor meglátta bátyját, Sesshoumaru háttal állt neki s Miroku későbi elmondása szerint mosolygott.

-Miért tetted?-kérdezte érdeklődve a szellemet.

-Mert mégiscsak a testvérem vagy ha félvér vagy, ha nem.Meg különben is én akarlak megölni.-csakhogy Sesshomaru utolsó mondatát még saját maga se hitte el majd ezután lassú komótós léptekkel elindult kifelé..

-Sesshomaru..Köszönöm,...köszönöm hogy megmentetted az életem.-kiálltotta Inuyasha.

A szellem nem mondott semmit csak biccentett,majd elhúzta a függönyt s kilépett reggeli fénybe.

Valami megváltozott köztük azon a hajnalon először kezdték érezni hogy van egy testvérük,s hogy valami különös kötelék köti össze őket.

Másnap délelőtt amikor már Inuyashán semmi nem látszott az előző napi borzalmakból kivitte Kagomét

kedvenc fájára.

-Kagome én...én döntöttem s ez most végleges.-szólt halkan a fiú.

A miko hirtelen holdsápadt lett...mi van ha örökre hazaküldi mi van ha...azt gondolja ez vele is megtörténhet..mi van ha a történtek ráébresztették hogy mégiscsak Kikyout szereti...mi van el akarja hagyni....

Inuyasha időben észrevette szerelme rémült arcát s leállította mielőtt beleőrült volna az ostoba gondolatokba.:)

-Nyugi...várd már meg míg elmondom..Keh..hogy te nem tudsz nyugton maradni...arról döntöttem hogy ...szóval...

-Inuyasha?-s a lány furcsa tekintettel meredt rá.

-Na jó szóval a betegségem idején volt időm gondolkodni..és arra az elhatározásra jutottam..hogy nekem nincs szükségem az Shikon no tamára..mert...nem akarok szellem lenni...hiszen nekem megvan a saját ékkövem...és....és...te vagy az...

-Kagome szemei teljesen elkerekedtek a csodálkozástól,s szíve egyre jobban kalimpált.

-Te vagy az ékkő a szívemben!..-mondta boldogan a fiú.-hiszen te formáltál olyanná amilyen vagyok... olyanná amilyenné tényleg válni akartam..azt hittem hogyha csak félig vagyok szellem nem szerezhetek barátokat..nem lehetek igazán senkibe sem szerelmes..nem bízhatok igazán senkiben és bennem sem fognak bízni...és hogy nem leszek elég erős... de azóta rájöttem hogy ha te velem vagy és persze Miroku,Sango Shippou, Kirara és Kaede anyó akkor mindenre képes vagyok..és senki és semmi sem állíthat meg.

Inuyasha vallomása meglepte Kagomét hogy szólni sem tudott a csodálkozástól..csak sután elmosolyodott-s megcsókólta a fiút...

-Köszönöm Inuyasha-nevetett a lány -majd leugrott a fáról s megdobta a hanyout egy jókora hógolyóval de nem sokáig kellett várnia hiszen a fiú is feleszmélt s követte a miko példáját.

-Na megállj ezért bosszút állok....-kacagott  Inuyasha..

-Miért a csókért vagy a hógolyóért..??-kérdezte kérkedve Kagome.

-Mindkettőért...-szaladt oda hozza a hanyou,s már meg is csókolta a mikót, majd mindketten beleboultak a hóba, s a fiú csak nézte szerelme hókristályokkal tarkított arcát...

-Szeretlek!-modta Inuyasha majd lágyan megcsókolta.

-Én is téged...-s ő is "bosszút" állt...majd újra megszólalt...hééé de a hógolyóért nem állsz bosszút....???

-Ó dehogynem...na várj csak...elkaplak..mondta s Kagoméval felavatták a frissen hullott havat.

A nagy sikítozásra kijöttek a többiek is, és még meghívó sem kellett azonnal beszálltak a különös csatába...

S újra boldogok voltak mint akkor a tavalyi hóesésnél...s most már úgy érezték minden viszatért a normális kerékvágásba.

Kivéve Inuyasha és Sesshomaru kapcsolatát...mindannyiuk közül talán Inuyasha volt a legboldogabb...visszakapta életét...lett egy testvére...vele voltak a barátai...s a kapcsolatuk Kagoméval végre révbe ért...Kacagásuk megtöltötte a kicsiny téli falut...végre elmúlt a rideg éjszaka s felválltotta a boldogság...az igaz barátság...s az őszinte szerelem...

                               The End