5. fejezet

( Kicsit elmaradtam a folytatással, szóval ha elfelejtetted, mi történt a negyedik részben, szerintem olvasd át újból, mert akkor jobban érteni fogod ezt a két fejezetet.......Maiko)

Inuyasha feltúrta az egész házat a lány után. „Hátha csak elbújt!” De nem lelt rá sem a kanapé alatt, sem a szekrényben és egyéb helyeken.

– Kagome! Itt vagy? – bekukkantott a popcornos tál alá. – Itt sincs!

Csüggedten leült a hideg padlóra – Nem halhatok csak úgy meg!! – bukott ki belőle – Egy olyan híres sztár, mint én.....

Csöngettek.

- Kagome!!! – azonnal kiszaladt az előszobába és szinte feltépte az ajtót. – Ááá! Te...te itt?

- Szióka Inuyasha!

Inuyashával forogni kezdett a világ – Itt az apokalipszis... – nyögte ki, azzal beájult.

Egy rózsaszín, vörös rózsákkal dísztített, csipkés felsőjű, miniszoknyás fazon tipegett be a házba sietősen.

- Jaj! Mi történt Inubinuka! – gyorsan letérdelt mellé és egy neonszínekben pompázó kendővel vadul legyezgetni kezdte a félszellem arcát. – Oh! Drága Inuyashám! Ne tedd ezt velem!

Inuyasha a földön fekve vergődött a sokktól.

„Oh! Ez..ez..mekkora trauma!! Meghaltam! Biztos hogy meghaltam!” – kinyitotta egy pillanatra a szemét – „Uramatyám! Láttam a..a védőangyalom is! Tényleg meghaltam!”

- Jól vagy Inubinuka? – noszogatta tovább az idegen.

- „Úristen!” – kiáltott fel Inuyasha – „Megyek a Paradicsomba!”

Megint kinyitotta a szemét.

Angyalok kacagását és felhőkön röpködő instanttésztákat remélt......

- Uh, újjá kell éleszteni!!!

..és helyette egy hatalmas cuppogó szájjal találta szembe magát, ami vészesen közeledett az övéhez.....

- JAKOTSU?!!! – Inuyasha akkorát ugrott ijedtében, hogy csak az előszobában állt meg - Ez a Pokol!!!

- Gyere vissza cukorpofikám! – rohant utána Jakotsu – Rosszat álmodtál? Hagy nyugtasson meg a mami!

- Ááááá Segítség! Egy elmebeteg betört hozzám!! – Inuyasha menekülőre fogta a dolgot,  de Jakotsu is résen volt és elkapta a nadrágjánál fogva.

- Jaj de kis rosszcsont vagy!

- Áá! Veszed le rólam azokat a..a.. – Inuyasha nem talált elég borzalmas kifejezést – azokat a..a.pinkre festett karmaidat!!

- Ne legyél már ilyen csintalan! Elfenekelem a popsid!

Inuyashának kitágultak a szemei, mikor felfogta a mondat értelmét.

- SEGÍTSÉÉÉÉÉG!!!!!

A félszellem azonnal veszett kapálódzásba kezdett, de Jakotsu sem hagyta magát.

- Segítséég! Áááá! Segít....

„Reccs!”

Inuyasha egy száll alsógatyában pislogott maga elé.

Egy házzal arrébb:

Sango és Miroku tátott szájjal álltak az ablakban.

- Miroku... – szólalt meg végül a szellemírtó - Ilyen látványba már rég volt részem.....

Hosszas csend.

- .....Egyet értek Sango.....

Szembe lévő házban:

Inuyasha alsógatyában rohangált fel alá, Jakotsu utána, kezében a félszellem ruháival.

- „Jakotsu!!! Neeee! Szállj le rólam! Segítség!!!!”

- „Gyere vissza a mamihoz!!!!! Cukorfalatkám!!!!”

Utcán:

Két alak közeledett Inuyasháék házához.

- Mocskok vagyunk. Tudod?

- Tudom, de ezt akkor sem lehet kihagyni!

Mindkét alakból egyszerre tört ki a röhögés, majd az egyik hosszan megnyomta a bejárati csengőt.

- „Ááááááá! Kagomeeeeee!”

- „Adj egy puszit a mamának!”

- „Ááááááááá!!!”

Kivágódott az ajtó:

- Ments meg! Akárki is vagy! – lihegte Inuyasha – Khe? Sesshoumaru? Naraku?

- Szia öcsikém! Csak gondoltuk, bekukkantunk kicsit.....

- Tudod, nem minden nap lát ilyet az ember! – vigyorgott Naraku – Ez az évszázad poénja!

- Jó az alsógatyád öcsikém.....

- Olyan szép 101 kiskutyás!

- Ha jól emlékszem, a fater hordott ilyet utoljára....

- Ne má’! Komolyan? – Naraku már a száját harapdálta a röhögéstől.

- Tényleg! Most jut eszembe. Nem hoztunk magunkkal kamerát, Naraku.

- Ó! Milyen igazad van Sesshy!

- Pedig kirakhattuk volna a netre...

- Vagy beküldhettük volna a Csííízben is!

- A bohóckodó kiskutyák kategóriába biztos bekerült volna.......

Inuyasha abszolút képzavarral az arcán vakargatta fejét:

- He? Most nem azért jöttetek, hogy megmentsetek?

- Megmenteni?

- Mitől?

- Én csak Jakyt látom rajtad kívül.

- Mi??? Már itt is v......

- Hát itt vagy te kis kópé! – Jakotsu azonnal elkapta Inuyashát a fülénél fogva – Ebből fenekelés lesz!

- Höm! – köhintett Sesshoumaru – Fenekelést mondtál az előbb?

- Igen, jól hallottad. Alig bírtam elkapni ezt a kis virgoncot!...ahh..Vajon az ágyban is ilyen virgonc.... – Jakotsu szeme álmodozón a távolba révedt - ahh....öhöm.........nekünk most mennünk kell! – azzal gyorsan visszatuszkolta a vadul kapálódzó félszellemet a házba – Sziasztok!

- Ne! Még túl fiatal vagyok! Még ne!!! Segítség mentsetek meeeeeg!!!!!!

- Nyugodj meg öcsikém! Jó kezekben vagy a maminál!

- Neee! Ezt még megbánjátok! Árulóóók!

Hatalmas csattanással bevágódott az ajtó és kettőt kattant a zár plusz egyéb biztonsági láncok és egyebek.

Sesshoumaru és Naraku összenéztek, majd mindketten veszett röhögésben törtek ki.

- Jegyeket! Ki kér jegyeket?

- Shippou!

- Shippou!

- Nekem is Shippou!

- Hé! Hé! Lassabban!

- Én is kérek! – Kouga egy köteg pénzt nyomott a kis rókaszellem kezébe – Húsz percig marad életbe!

- Én tízre fogadok!

- Húhh! – Shippou megtörölgette a homlokát, mikor végzett a hatalmas tömeggel – Elég húzós ez az Inuyasha vs Jakotsu biznisz..... – megütögette degeszre tömött zsebeit - ...de megéri!

6. fejezet

- Miért van olyan érzésem, hogy Inuyasha közölni szeretne velünk valamit?... – kérdezte Sesshoumaru, miközben egy újabb hússzeletet rakott a grillre.

Narakuék és még jó páran rajtuk kívül vígan kertipartyztak a szomszédos kertekben.

- Nem is tudom.. – nézett Naraku is elgondolkodva Inuyasháék háza felé – Olyan aranyosan integet nekünk..

A szemben lévő házban a félszellem vadul dörömbölt az ablakon és közben némán tátogott nekik valamit.

- Szia Inuyasha! – integetett neki vissza Naraku – Hehe! Nagyon jópofa!

Bent a házban:

- Nézd csak Inubinu! – visítozott izgatottan Jakotsu a kanapén ülve – Most megy a tévében az elmúlt év „Top 100 Popklip” – je!

Inuyasha önként rányomta magát az ablakra és lassan lefolyt róla.

Hosszú óráknak tűnő percekkel később:

- És akkor azt mondtam neki...- csacsogta a telefonba Jakotsu, miközben másik kezével egy újabb falatot nyomott Inuyasha szájába. A félszellem csak üveges tekintettel nézett maga elé, előkével a nyakában és gépiesen kinyitotta a száját.

- Hamm! Úgy ni! Cukipofim!  Na és akkor azt mondtam neki, hogy menjen el a kozmetikushoz, mert...

És az idő kegyetlenül vánszorgott...

- Nem tetszett neki a sárga szín, ezért elmentünk shoppingolni, meg minden...aham! És akkor kiválasztotta a legújabb trendy... – Jakotsu már fejjel lefelé lógott le a kanapéról, ujjával a telefonzsinórt csavargatta.

Inuyasha a sarokban összekuporodva figyelte a szeme sarkából a vidáman csacsogó Jakotsut.

- Te...Annnyira szép volt, amilyet még életedben nem láttál! És képzeld! Azt mondta, neki nem tetszik! Hallottál már ilyet? Aztán kiválasztottam egy pink színűt, ami annyira ment a körömlakkjához és akkor...

- „Most vagy soha!” – gondolta magában Inuyasha. Lassan elkezdett araszolni a bejárati ajtó felé.

- ...megvettük mind a kettőt! Annyira heppy voltam és persze ő is, hogy....

Inuyasha veszett gyorsasággal kint termett az ajtónál, remegő kezekkel kinyitotta a menekülést jelentő ajtót és kivetődött a szabadba.

- Inuyasaaaaaa! – szűrődőtt ki Jakotsu hangja – Hol vaaaagy....?

- Jesszusom! Azonnal el kell tűnnöm! – Inuyasha veszettül kapkodni kezdte ide oda a fejét valami után kutatva, ahova elbújhatna – De hova!? – már a száját harapdálta, mikor megakardt a szeme a virágágyáson.

- Inubinuka!

- Áh! – a félszellem belevetette magát a virágok közé és gyorsan kaparni kezdte a földet – Elásom magam és akkor nem fog észrevenni!

- Cukorpofikááám! – lépett ki a kertbe Jakotsu

Inuyasha beleugrott a gögdörbe és a fejére rakott egy gyökerestül kitépett virágot.

- Hol vagy Inubinuka! – Jakotsu végigkémlelt a kerten. – Tudom, hogy itt vagy te kis kópé! – azonnal megakadt a szeme a feltúrt virágágyáson. Inuyasha még egy kínos vigyorgást is kölcsönzött a fején lévő virághoz, de ez már nem segített rajta. Jakotsu elkapta a fülénél fogva és a kert közepére húzta.

- De kis piszkosak lettünk! Most pedig meg fog téged mosni a mami!

- Mi? Ne!! Nem aka...

Jakotsu megfogta a kerti locsolócsövet és felé irányította.

- Csak...csak azt ne!

- De de! – Jakotsu teljesen elforgatta csapot.

Inuyasha lekonyult fülekkel mormogott folyamatosan, miközben Jakotsu kutyasamponnal nyilvánosan fürdette a kertben, mindenki szeme láttára.

- „Persze, hogy mindenki kint van a kertben....” – mormogta az orra alatt.

Sango és Miroku távcsővel a kezükben „nézték a csillagokat” (fényes nappal), Naraku épp „grillezte” a szénné égett húsokat, Rin azt hitte, senki sem látja a bokorban, miközben ő kamerázott, Bankotsu a felhőket nézte és megpróbált elmélkedős fejet vágni (de szegénynek nagyon nem jött össze), kivéve Sesshoumaru és Kagura nem próbálta leplezni, kint henyéltek a napozóágyban popcornnal a kezükben és élvezték a tökéletes rálátást Inuyasháék kertjére.

- „Megkeserülik ezt még! De majd én megmutatom nekik, hogy ki vagyok!”

- Nyisd ki a szád!

- Igenis! - Inuyasha azonnal kinyitotta száját, hogy Jakotsu alaposan átmoshassa a leghátsó fogakat is.

Most pedig elmész szépen csicsikálni! – terelgette be a szobába Inuyashát Jakotsu.

- De hát foci lesz a..

- Nem! Most nem nézel tévét! Lefekszik szépen a baba!

- De a meccs.. – dünnyögte a félszellem, de Jakotsu a nyakáig ráhúzta a takarót.

- Meséljen neked a mami?

- Á! Nem! Nem! Inkább alszom!

- Na jól van cukorpofikám! – Jakotsu lassan közelebb hajolt hozzá - Akkor jöhet az estipuszi! ^­_^

(...Abban utána az egész társaság egyetértett, hogy ilyen ritka hátborzongató és traumatikus üvöltést évszázadonként egyszer, na jó kétszer hall az ember, de csak akkor, ha egy olyan reménytelen utcában lakik, mint ők...)