A nagy üzlet

1. A megszállt rabló

(by Ayumi)

Nem is tudom hol kezdjem ezt a történetet. Ez a történet a középkori Japánban kezdődött. Inuyashaék szokás szerint az ékkövet keresték. Kagome elhozta a modern kori Japánból a rádióját,és azt hallgatták. Inuyasha megkérdezte Kagomeét:

-         Kagome,ez a zenélő izé,micsoda? – rángatta fejét a rádió felé.

-         -Ez?! – mutatott Kagome a rádióra. – Ez rádió. Az én világomban mindenkinek van ilyen.

-         Aha! Milyért hoztad el? Hiszen akkora,zajt csap,hogy biztos megtalál Naraku.

-         Inuyasha. – mondta mérgesen Kagome. – Muszáj az örömömet elrontani Inuyasha.

-         Én! Keh! Én nem rontom el senki kedvét,csak figyelmeztetlek,hogy ha nem akarod,hogy Naraku megtaláljon minket.

-         Inuyasha,hogy lehetsz ilyen hiszen nem lát,minket senki itt az erdő közepén,hogy rádiót hallgatunk,ls még Naraku darazsai sincsenek itt! – kiabálta mérgesen Kagome.

-         Talán igazad van! – mondta oda vágva Inuyasha.

Az erdő csendes,és nyugodt volt, feltünöen. Ez azért volt,mert ebben a pillanatban Inuyasha felkiáltott.

-Á! Kagome mi ez a zaj,abból az ízéből,amit te rádiónak hívsz. Most hangosabb,mint az előbb volt,és a fülemet is sérti.

-Inuyasha,ez opera. És amit te mondtál,hogy felzavarom az erdőt,és észre vesz minket Naraku. Inkább miatad vesz észre,mert annyira kiabálsz egy kis opera miatt! – kiabált Inuyashaval Kagome. Inuyasha,csak csodálkozó szemekkel nézett,hogy most mi a baja,hogy ő kiabált,pedig tényleg szörnyű volt az opera.

- Inuyasha ,igaza volt, Kagomeének most,mert nem az a zenedoboz csalja ide Narakut,hanem a te kiabálásod! – mondta bölcsen Miroku.

- Te csak ne mond meg,hogy mi az igaz! – morgott a szerzetesre,és mutogatta az öklét.

- Szerzetes,hadjad,úgy is neki kel igazat adnod! – mondta Sango a szerzetesnek. Miroku bolíntott,és Inuyashara hagyta a dolgot.

- Hogy,még ő mondja meg,hogy mi az igaz! – morgott Inuyasha,és vicsorgott. Kagome csak,rosszaloan raztta a fejét,és a többiekkel,együtt ott hagyták Inuyashat.

- Hey,várjatok meg! – kiabált utánuk.

- Inuyasha miért várjunk meg mikor,mindig neked van igazad! – kiabálta vissza neki a szerzetes. Inuyasha csak vicsorgott,és gyorsan utánuk futott. Az úton nem szólt Kagomeéhet se a többiekhez. Mikor egy faluhoz értek egy falusi szaladt eléjük.

- Szerzetes,szerzetes segíts rajtunk! Egy gonosz rabló rabol ki éjjelente minket,akiben  egy gonosz szellem van,és csak,te tudod kiűzni belőle! – könyörgött a falusi a Mirokunak.

- Megteszek minden tőlem telhetőt az ügyetekben.

- Köszönöm szerzetes! - hajlongót az ember előttük,akin látszott,hogy tényleg segítségre van szüksége,mert látszottak a megszállt rabló támadásainak a nyomai a testén . Ezek után meghívta őket  magához,és elmesélte nekik,hogy minden aranyat,és értéket elrabolt tőlük,ami csak van a faluba,egyedül csak a helyi papnőt nem tudta kirabolni,akinek van egy tarizmánja ami drága kövekkel van kirakva,és azok a kövek nagyon ritkák,és  mágikusak.  A papnő pedig igen erős volt,és ezért pont ötet nem tudta kirabolni.

-A rabló valamilyen szent ékkőszilánkokat emleget,de itt senki nem tud róla semmit. De azt hallottuk, hogy egy furcsa lány törte össze a szent kővet,amit keres a megszállt.

- Hallod Kagome,híres vagy! – mondta lenézően Inuyasha.

- Inuyasha! Fekszik! – mondta mérgesen a lány. – Nem kell nekem mondanod,hogy én törtem össze az  szent ékkövet,amikor,én is tudok róla. – kiabálta Inuyashanak. Aki a földön morgott valamit.

- Minden nőnek ilyenek kell,lenni,nem érti a viccet.

Ezek után elindultak megnézni,hogy honnan szokott előjönni a rabló,melynek rejtek helyét a vendéglátójuk megmutatott nekik.

Kagome úgy döntött,hogy most nem megy velük,és inkább egyedül elment sétálni az erdőben. Nem tünt neki semmi gyanúsnak,de egyszer csak egy furcsa dolog tünt fel neki,hogy az egyik fa nem olyan,mint a többi. Közelebb menta fához,és az aranyból volt,de nem nagyon látszott meg rajta,de Kagome észre vette,mert érezte a gonosznak,a jelenlétét,hogy ott járt. A fa egy kicsit csillogott,de különösebben nem volt semmi más tulajdonsága.

-         ’’Aha. A rabló itt rejtette el a zsákmányát. Gondolhattam volna,hogy a rabló ennyire hülye.’’ – és elkezdtet visszafutni, a  falúba,hogy megmondja Inuyashaéknak,hogy megtalálta az elrejtett kincset. Mikor odaért nem találta Inuyashaékat,ezért megkérdezte az arra járó egyik nőtől,hogy nem-e látott-e egy piros ruhás kutyafülű fiút.

-         Arra mentek! –és arra mutatott ahova mentek ,akiket kereset a lány.

Elment oda ahová,a nő mutatott neki. Ahol egy nagy barlang volt,amin lehetett érezni,hogy ott van  akit keresnek. Kagome meg is találta akiket kereset.

-         Inuyasha! – szólt Inuyashahoz Kagome mikor odaért hozzájuk.

-         Ne menj közelebb Kagome! Ez a barlang túl sötét,és félelmetes,hogy bemenjél. –és Kagome elétette a kezét.

-         Rendben! – és bólintott Kagome – de azért Inuyasha ne túloz. Valamit el szeretnék mondani nektek.

-         Igen Kagome mondjad!

-         Mikor az erdőben jártam találtam egy érdekes fát,ami szerintem aranyból van,mert elég puhának éreztem  Ami szerintem,a rabló kicsének az értékesebb felét tartalmazhatja!

-         Hol láttad Kagome? – kérdezte Inuyasha Kagomeétől.

-         A falún túl van,megmutattom neked,gyere velem! – hívta a fiút a lány.

-         Várj Kagome felkaplak a hátamra,és majd kiszagolom,hogy merre jártál.

-         Jó! – már vette,volna fel a hátára a lányt a hanyou,mikor a szerzetes közbe szólt.

-         Várjatok, mi is veletek megyünk!

-         Maradjatok,sietünk  vissza nem sokára jövünk! – mondta Inuyasha,és már el is kezdet,arra fele futni ahol Kagome járt.

Folyt.köv