5.A vallomás
2006.04.02. 02:48
A nagy üzlet
5.A vallomás
(by Ayumi)
- Kagome valamit be kell vallanom neked!
- Igen Inuyasha mondjad!
- Én téged jobban szeretlek ,most már mint Kikyout! – és leült a földre a hanyou,és maga mellé ültette Kagomeét.
- Inuyasha most már ne félj,hogy nem hiszek neked,mert hinni fogok neked,azok útán amit tettél!
- Azért védtelek meg akkor is amikor szellem voltam,mert téged nagyon szeretlek! Remélem,ha szellem leszek,még valamikor,akkor soha nem bántalak téged.
- Remélem én is Inuyasha! – és átölelte a fiú karját.
- Szeretnék neked mondani neked egy verset remélem,tetszeni fog neked,mert nem vagyok költő,és ennél jobbat nem tudok!
Elmondom néked….
Kagome szeretek,az első pillanatól fogva,
Csak az én vágytalan szívem nem tudta,
Nem akarta be ismerni,hogy valakit.
Valaha is szeretne,s nekem nagy nehezen,
Sikrült kitörnöm szívem gátját,és átadni
Neked,akit tényleg szeretek.
A harcban,a bajban sikerült megerősödnöm,
Nem futok el,mint gyáva nyúl,hogy téged,
Ne védjelek meg,mert téged tényleg szeretlek.
Voltak pillanatok mikor elmentem volna,
De érted nem tettem volna meg ezt,
Mert tégedet mindenél fogva szeretlek.
Ha az utolsó harcban elesek,
Azt is érted teszem.
Mást nem láttam,olyanak mint téged,
Hogy egy olyan lényhez,mint én hozzám,
Szeretettel bújna,de te megláttad a
Reményt a vágyat,és az életet a szívemben,
Nem úgy mint mások teveled.
Vannak személyek akik szeretnek,és utálnak,
De te mindegyiket ismered,ahogy nézel rájuk,
Még ök is tudják,hogy nem őket választod,
E világ vagy más világ nem áll közénk,
Te soha nem törödtél vele,hogy milyen vagyok,
Csak mindig szerettél.
Ellenségek,vágyak,mind meg maradtak bennem,
Csak te segíthetsz nekem,hogy a régi sorsot,
Elfejeltsem,ami bánt,átvág,és szétszed,
Mert azt nem nekem szánták,hanem nem néked,
Hanem annak,aki feledésbe megy,
Mert nincs már benne élet.
- Inuyasha ez szép volt!
- Ugye,nem volt hosszú?
- Á,nem. Nem számít ha hosszú volt,csak az a lényeg,hogy nekem szántad! – mosolygott Kagome.
- Utána visszamentek a többiekhez,de Miroku már nem,mert Inuyashahoz szólni. Most Inuyasha hívta félre Mirokut.
- Hey,Miroku! – kiabált a szerzetesnek oda.
- Mi van Inuyasha? – kérdezte a szerzetes. – Most nem gondolok semmi rosszra.
- Jó! Végre elmondtam Kagomeének,hogy szeretem.
- Gratulálok Inuyasha! Végre elmerted mondani!
- Ja,de én voltam a hülye,hogy előbb nem mondtam el neki. – mondta Inuyasha.
Ezt a hírt Sango is,és Shippou is megtudta egy kis idő mulval. Inuyasha most már elengedette magát,és eltüntek a méreg csíkok az arcáron,és a külseje is olyan lett mint ezelőtt. Most már jobban látszott rajta,hogy Kagomeét szereti. Ezt Naraku is látta. Ki is akarta,használni,hogy Inuyasha szereti Kagomeét,de nem tudta ezt kihasználni,mert így erősebb lett Inuyasha,a szeretettől,hogy végre tud mindenki mindent. Egy pár hónap múlval sikerült törbe csalniuk Narakut,és végeztek vele örökre.
Ezek után,már nem ment Kikyou után a hanyou. Kikyou pedig bele törödöt a sorsába,és elengedte teljesen Kagome lelkét. Inuyasha elment Kagome világába,azok után,hogy legyőzték Narakut. Az ékkö már teljes volt. Inuyashanak,már meg sem fordult a fejében,hogy szellem,legyen,mert tudta,hogy milyen nagy szenvedés az embereknek,ha szellem támad rájuk.
Úgy fél év múlval,mikor Inuyasha ember volt, éjjel,Kagome,és Inuyasha fent voltak,és beszélgetek,és Kagome ágyán ültek. Kagome nyakában pedig az egész szent ékkö volt. Mikor kezdet hajnalodni, a lány elkezdet közeledni a hanyouhooz,és megcsókolta,és ekkor a szent ékkő elkezdett fényleni,mert az kivánta amit Inuyasha szeretett volna rég,de nem annak az arán,hogy embereket öl. Inuyasha szellem lett,és soha többé nem lett,hanyou. A fiú észrese vette,a változást,csak akkor amikor már feljött a nap,és nem érezte a fején a füleit. A csókot abba,hagyta,mert Kagomeétől kérdezni akart valamit.
- Kagome mit csináltál,úgy érzem mintha,szellem is lennék,megmintha ember is,mert nem érzem a füleimet? – kérdezte hitetlenül Inuyasha.
- Szellem lettél! – mosolygott a lány.
- Mi? Akkor te,csak azért …,hogy én szellem legyek! – akadozott most már a szellem Inuyasha szava.
- Igen!
- De akkor Kagome most,én ezek szerint nem fogok ölni? – csodálkozott még mindig.
- Igen,nem fogsz! – mosolygott továbbra a lány.
- De akkor a Tesaigat,hogy használom,mert szellemek nem használhatják?! – Inuyasha felugrott ahogy volt, nadrágban,és egy polóban. Felkapta a Tesaigat,de nem történt semmi.
- Nem történt semmi! – csodálkozott. Kihúzta a tokjából a kardot,és ugyan úgy átváltozott,mint az előtt.
- Ezek szerint apám,úgy tervezte,hogy csak Sesshomaru,ne tudja használni,a Tesaigat! Ez Jó Kagome!
- Igten,most már nem kell mindig azt hajtogatnod,ha átváltozom mit csinálok veled…
- Igen,így van Kagome! Most pedig megyek,és meg mutatom Sesshomarunak,hogy így szellemként is tudom forgatni a Tesaigat.
Gyorsan felöltözött,és már futott a kút felé,ahol már lassan fél éve nem járt.
- Hey, Inuyasha várj! – kiabált Inuyasha után Kagome,még most is ön fejü volt,mint az előtt a szellem.
A kút másik felén mikor kiugrott a fiú, Sangoék játszottak Shippouval.
- Inuyasha már fél éve nem láttunk! – mondta Miroku.
- Sziasztok! Igen,már féléve nem látatok.
- Inuyasha,mi lett veled,olyan furcsán nézel ki, - kérdezte Sango.
- Igen tényleg furcsán nézel ki! – helyeselte a szerzetes.
- Szellem lettem!
- Mi? De te nem akartál lenni szellem? – csodálkozott Miroku.
- Nem is akartam,de hála Kagomeének az lettem. Most mennem kell ,Sesshomarunak valamit mutatnom kell,csak azért jöttem vissza,és már futott,hogy megkeresse Sesshomarut. Shippou csak,azt vette észre,hogy szellem szagot érez.
- Mi volt ez a szag? Olyan,mintha Inuyasha lett volna,de ez szellem szag volt.
- Igen Inuyasha volt,szellem lett! – mondta Miroku Shippounak.
- Mi? –Shippou csodálkozott. Ekkor kimászott Kagome a kútból.
- Sziasztok! Nem látáttok erre Inuyashat? – kérdezte Kagome lihegve.
- Szia! De láttam,arra ment a többit meg biztos tudod,hogy kit keres. – mondta Miroku.
- Szia Kagome! – mondta Shippou.hogy végre láthassa kagomeét fél év után.
- Szia Shippou,de most mennem kell. Még találkozunk! – és sietett Inuyasha után.
Folyt.köv
|