6. Inuyasha Sesshomaruval
2006.04.02. 02:49
A nagy üzlet
6. Inuyasha Sesshomaruval
(by Ayumi)
Kagome nem tudott Inuyasha után futni,olyan gyorsan,mert most már gyorsabb volt mint az előtt,de az önfejüsége megmaradt. Meg a gyerekesége. Pl. erre,hogy Sesshomarunak akarja mutogatni a Tesaigat. Inuyasha így szellemként,hamar megtalálta Sesshomarut. Mikor meglátta Sesssmoharut oda kiabált neki. Sesshomaru tudta,hogy Inuyasha,már közeledik felé,csak azt furcsálotta,hogy szellem szagot érez,és,hogy az öcsikéje nem szellem,csak félig.
- Hey,Sesshomaru! – kiáltott oda Inuyasha.
- Te korcs már megint itt vagy? – morgott rá Sesshomaru. Inuyashan egy baseball sapka volt,így nem tudhatta,hogy az orra nem csal. A bátya körül futott egy pár kört gyorsan hátha elszédíti,de nem szédült el. Ekkor Inuyasha megállt,és levette a fejéről a baseball sapkát. Elvigyorodott,és kirántotta a Tesaigát a tokjából.
- Én már nem vagyok korcs,ki kérem magamnak,és ezt nézd meg! – kiáltott a bátya felé a fiú. – Így szellemként is tudom használni a Tesaigat.
- Öcsém csak húzni jöttél engemet ide? Szerintem nem vagy te szellem. Gyere közelebb,ha szellem vagy tényleg, mert akkor nem bántalak! – mondta komoran Sesshomaru. Inuyasha közelebb ment a bátyához. Sesshomaru jól megnézte ötett.
- Te tényleg szellem vagy. Biztos az ékkővel lettél szellem!
- Igen kitaláltad! - vigyorgott az immár yokai Inuyasha.
- Harcolunk egyet Sesshomaru, mint kutya a kutyával? – kérdezte örült vigyorral a képén.
- Hát persze,hogy harcolunk. Alig várom,hogy legyőzelek. – mondta halvány mosollyal az arcán.
- Ne hidd,hogy olyan könnyen győzni fogsz. Hiszen egy apánk van vagy volt,és amilyen erős voltam,anélkül,hogy szellem voltam,akkor milyen erős lehetek most.
- Ne hidd öcsikém,hogy legyőzöl!
- Pedig le foglak győzni Sesshomaru. –és egy vigyorral az arcán,átváltozott szellemkutyává. Inuyasha hasonlított az apjára így,azt azért lehet biztosra mondani,mert közelben volt Miyoga,és odament gyorsan Inuyashahoz.
- Inuyasha úrfi mit csinálsz? Hogy lettél teljesen szellem? – kérdezte kicsit félve Miyoga. Inuyasha visszaváltozott.
- Szevasz Miyoga! Hogy mit csinálok itt? Meg akarok küzdeni Sesshomaruval.
- ’’AYAY! Itt nagy bajok lesznek.’’ – mondta magában Miyoga.
- Kagome segített,hogy szellem legyek,de nem akartam,de most így jó nekem! – mosolygott Inuyasha.
- ’’ Kagome segített neki,ez még rosszabb. Nem engedhetem,hogy a két testvér egymásnal essen.’’
- Ő,mond Inuyasha Kagome hol van? – kérdezte Miyoga,hogy a harcról elterelje a figyelmet.
- Nem tudom,de érzem,hogy már itt van a közelben.
- Hey,Inuyasha,miért nem vártál meg? – kiabált a távolból. Kagome. Inuyasha elébe futott,és felkapta,és odavitte ötett ahol Miyoga,és Sesshomaru volt.
- Az asszonyt is a csatába akarod vinni? – kérdezte gúnyosan Sesshomaru.
- Nem akarom csatába vinni,csak ide hoztam,hogy biztonságba legyen ,jó! –és elkezdett úgy vicsorogni,mint Sesshomaru szokott.
- Ó most mit csináljak mindjárt egymásnak esnek! –sopánkodott a bolha. Kagome meghallotta a hangját.
- Miyoga te itt vagy?
- Igen Kagome,de most valahogy ide kellene,hívni a két fiú apját,mert erre nem számított, Inutaisho,hogy Inuyasha is szellem lesz.
- Majd én segítek neked ide hívni,az apjukat! – mondta Kagome,és elkezdte Miyoga hívni Inutaishot.
- Jöjjön el az aki egyszer nagy volt,de elmúlt,és most támadjon fel,hogy megállítsa e harcot! –Kagome is mondta a bolha után. Nem sokára a semmiből megjelent Inutaisho.
- Miért hívtál Miyoga? – kérdezte Inutaisho Miyogat.
- Hát,nagy uram az történt,hogy Inuyasha,hát inkább mondja el az ifjú hölgy.
- Jó! – mondta a nagy szellem.
- Ő uram. Inutaisho úr,hát Inuyashat,én teljesen szellemé változtattam. De ha meg akar ölni,tessék nem mondok ellent.
- Lányom ne beszélj hülyeséget,Inuyashat nem nagyon ismertem közelről,így életben,de most elbeszélgetek mindkettőjükkel,és kapnak tőlem egy kis agymosást!
- Akkor nem öl meg? – kérdezte megszeppenten Kagome.
- Ne is mondj ilyet. Én nem ölök embereket,főleg nem ilyen aranyos lányt. –evvel elindult a két testvér felé.
- Hey Inuyasha,hey Sesshomaru! Van egy kis beszédem veletek!
- Apa,hogy kerülsz ide? – mondta Sesshomaru.
- Az most mindegy,de valamit közttetek meg kell akadályoznom.
- Apa,te vagy az apám? – csodálkozott Inuyasha.
- Igen,az apád vagyok,de kérlek,most evvel nem tudok foglalkozni. Most gyertek,és az a lányt is hívd ide Inuyasha.
- Jó apa,hívom!
- Hey, Kagome gyere ide!
- Miért hívsz Inuyasha. Olyan modortalan voltál,hogy szó nélkül elmentél,és még a Tesaigával is szórakoztál,mint egy gyerek.
- Gyere csak ide! – hívta Inutaisho Kagomet.
- Igen uram! – mondta félénken Kagome,és nem tudta,hogy hova bújjon,mert most már Inuyasha se kiszámítható.
- Ne félj,nem foglak bántani,és a fiamtól se félj,ha bántani,mert majd én adok neki,jó! – és kacsintott Inutaisho.
- Hallottad Kagome,hogy mit mondot az apám!
- Igen! –és Inuyashahoz futott Kagome,aki mindjárt át is ölelte.
- Látom fiam,hogy olyan vagy,amilyen én voltam pár száz évvel ezelőtt. Ugyan úgy szereted az embereket,mint én csak,éppen nagyon gyerekes vagy fiam. A Tesaiga nem játék értsd meg.
- Megértem apa,de én csak ki akartam próbálni,hogy így szellemként is tudom-e használni.
- Fiam, ha neked szántam akkor biztos,hogy tudod használni!
- Hát az igaz!
- Inuyasha ne legyél ilyen csökönyős hallgassál az apádra,és kérlek Sesshomaruval ne harcolj,nem akarom,hogy olyan legyél,mint ő!
- De Kagome,én csak ki akarom próbálni,hogy milyen,így szellemként harcolni.
- Ha lehet nem próbálsz ki semmit fiam,és a lánynak igaza van. Ne légy olyan,mint Sesshomaru,éppen erről akarok veletek beszélni.
- Mondja nyugodtan amit akar Inutaisho úr! – mondta Kagome.
- Jó,akkor ott kezdeném,amiért Sesshomaru nagyon nyafogott,míg éltem…
Folyt.köv
|