felemelte a lány fölsőjét és közben az arcát fürkészte hogy vajon sértő-e az amit csinál. De Rin arcán csak fájdalom látszott.Ezt úgy mutatta ki hogy összeszorította a szemeit és a fogait. Ebből Sesshoumaru megértette hogy akármit csinálhat Rinnek most kisebb gondja is negyobb annál hogy azt figyelje Sessh mennyire húzza föl a felsőjét. Sesshoumaru megnyalta az ujját és a sebre kente.

Sesshoumaru: Minden rendben lesz. A nyálam gyógyító hatású.

Mikor már kellő mennyiségű nyálat kent a sebre, levette magáról az övét és Rin köré csavarta.

Sesshoumaru: Így jó lesz.Most már csak pihenned kell. De azért az apróbb sérüléseket is begyógyítom.

Odahajolt a lány arcához és ismét bedörzsölte a kellemesen hűs nyállal. Rinnek már nem fájt annyira ezért már kinyitotta a szemét. Csak most vette észre hogy Sesshoumaruval már szinte összeér az arcuk, de úgy tünt ez a szellemet nem zavarja. Rint se zavarta....sőt. Sesshoumaru észrevette hogy Rin őt bámulja és hogy mennyire közel is van hozzá. Arra már nem volt ideje hogy távolabb menyjen mert Rin valami váratlan és elképesztő dolgot tett. Olyat amit már rég óta szeretett volna megtenni. És most nem bírta tovább. Száját a szellem szájához nyomta és belemélyesztette nyelvét.

Sesshoumaru: *Tudtam...tudtam hogy egyszer meg fog történni. Le kell állítanom. De hogy mondjam meg neki?.....*

Sesshoumaru eltaszította magától a lányt.

Sesshoumaru: Rin! Rin, ez nem helyes. Tudod jól!

Rin: De mért nem? Túl fiatal vagyok? Akkor várhatunk még! Mert én igazán nem....

Sesshoumaru: Nem! Nem azért mert túl fiatal vagy. Azért mert ebből előbb utóbb gyerek lenne! És én nem akarok olyan életet a gyerekemnek mint amilyen Inuyashának van. Nem tudnám elviselni hogy mindenhol bátják és megvetik azért mert korcs!

Rin: Értelek. De nem tehetek róla mit érzek. Ezt nem tudom szabályozni.

Sesshoumaru: Hát akkor próbáld meg!! Tudom hogy nehéz, de ezt te sem szeretnéd. És igen egy kicsit az is ok hogy túl fiatal vagy. Ezt még átgondolom. Később. Amikor már tényleg gondolkodni kell rajta. Éjszakára itt maradunk. Reggelre semmi bajod nem lesz.

Rin: Rendben. Bocsáss meg Sesshoumaru sama.

Sesshoumaru: De akkor többet nem lesz ilyen. Tényleg. Hol van Yaken?

Amit ezt kimondta egy zöld kis manó tántorgott ki a fák közül.

Yaken: Sesshoumaru nagyúúúúúr. Mért hagytál ott engem?

Sesshoumaru: Yaken!

Yaken rájött hogy elhamarkodottan beszélt ismét. És már készült a bocsánatkérésre amikor Sessh folytatta.

Sesshoumaru: Megsebesültél?

A kis teremtménynek kikerekedtek a szemei és a nem várt kérdéstől meg sem tudott szólalni.

Yaken: *Ez érdekes. Sesshoumaru nagyúr nem szokott ilyet kérdezni...mi történhetett?* Öhh....jól...köszönöm Sesshoumaru nagyúúr. Azok az ostoba banditák megtámadták a falut. Semmit sem tehetrem.

Sesshoumaru: Igen. Ezt már elmondta Rin. Nem a te hibád. Éjszakára itt maradunk. Reggelre Rin jobban lesz és akkor elindulunk. Yaken! Hoznál nekünk tüzifát és ételt?

Yaken: Persze nagyuram. Azonnal megyek.

Amíg Yaken elvolt eseménytelenül telt az idő. Rin aludt, Sesshoumaru pedig csak ült egy fa tövében és gondolkodott. A kis gnóm gyorsan visszatért a tüzifával és az étellel. Tüzetrakott és megették az ételt. Yaken elég nagy mennyiségű halat is hozott Rinnek.

Yaken: Gondoltam most több energára van szüksége.

Yaken megsütötte a halat is, férretette majd elhúzódott az egyik bokor tövébe aludni. Hűs szellő járt át az erdő fái között, amik ennek hatására elejtettek pár sárgás vörös levelet. A nap alcsonyan küldte utolsó narancssárga sugarait a fák kérgére ami ettől arany színben ragyogott. Így tökéletesen harmonizált a szellem arany szemével aminek pillái lassan lassan lecsukódtak.