2.fejezet:Megmenekülés

Már vagy  két nap telt el az eset óta s valami különös történt, amit kedves Olvasóm mindjárt megtudhatsz.

-         Hol vagyok?- nyitotta ki szemét az ismeretlen szellemlány a földön fekve.

-         Egy barlangban de semmi jogod kérdezősködni! Annak örülj inkább hogy a nagyúr megmentett. - szólalt meg egy kis gnóm mérgesen figyelve a lányt.

-         Mi? Áhhhhhhhjjjjj !!!- A lány azonnal felpattant a csúf gnómra nézve aki szívéhez kapva szitkozódott.

-         Ne kiabálj velem te fruska a szívbajt hozod rám!

-         Hé arról nem tehetek hogy ilyen ijesztő vagy! – folytatta a csetepatét.

-         Yaken! – A barlangban beszűrődő napfényben egy magas szellem állt.

-         Menjünk!

-         Igenis Sesshomaru-sama! – engedelmeskedett Yaken. A lány egy ideig bámúlta Sesshomaru-t aztán odaszólt hozzá.

-         Te hoztál ide?

-         Semmi közöd hozzá. - válaszolt flegmán Sesshomaru.

-         De igenis van! És fordulj meg ha hozzád beszélek.

-         Ajajj!- Yaken eltakarta mind a két kezével a szemét. Sesshomaru egy szempillantás alatt ott termett előtte,  megragadta a torkát s a magasba emelte.

-         Ölj meg! – mondta a mindenre elszánt szellemlány. Sesshomaru mégjobban megszorította a torkát majd végül elengedte s a lány a porba zuhant. Sesshomaru sarkon fordult a kijárat felé. 

Yaken is utánaszaladt de még egy mérges pillantást vetett a lányra. Ő pedig morgolódva leporolta a kimonóját és utánuk eredt. Egy pár órás menetelés után Sesshomaru megállt.

-         Miért követsz?

- Megmentettél. Számomra úgy a tisztességes ha ezentúl veled maradok addig  amíg vissza nem fizetem az adósságomat.

A szellem nem válaszolt hanem továbbindult. Egész nap mentek és már eléggé be is sötétedett. Sesshomaru úgy vélte hogy már felesleges lenne menni az éjszakában ezért a legközelebbi fához ledőlt aludni. A lány sem tett mást csak ő nem aludt hanem hosszasan a csillagokat kémlelte.

-         Nem mondanak semmi jót a csillagok. –sóhajtott.

-         Már megint ki…- elcsuklott a hangja amikor Sesshomaru őt figyelte.

-         Ne haragudj. Felébresztettelek?

-         Nem. – felelte kurtán a szellem de még mindig élesen fürkészte a lányt.

Őt ez egy kicsit zavarta el is vörösödött majd a kínos helyzetből kimászva beszélgetésre akarta bírni Sesshomarut.

-         A te neved ugye Sesshomaru attól a Yaken-től hallottam. – Sess nem válaszolt.

-         Ha nem akarsz beszélgetni akkor jó éjszakát. – majd elfordította az arcát s lehunyta a szemét.

-         A tiéd?

-         Tessék? – nyitotta ki a szemét a lány.

-         Mi a neved? – kérdezte Sess hozzá képest elég barátságosan.

-         A nevem Asuka. –mosolyodott el majd lassan behunyta a szemét és elnyomta az álom.