3.fejezet:Különös találkozás

Hajnalban épp napfelkeltekor ébredt fel Asuka.

-         De szép napunk van ma! –felül összekulcsolva a kezét nyújtózkodott ki.

De amikor körülnézett csak az alvó Yaken-t látta, Sesshomaru-t sehol, de különösebben örült is neki mert már ráfért volna egy kiadós fürdés. Előző éjjel egy hőforrás közelében jöttek el, arra vette az irányt.

-         Senki sincs itt. –nézett körül majd levette a ruháit és beleereszkedett a kellemes forró vízbe. Már egy jó ideje üldögélt a vízben amikor hangokat halott az egyik bokor közelében.

-         Kagome, biztos erre érzed az ékkőszilánkokat?

-         Igen pont itt a bokor mö…- négy ember lépett ki a hőforrás elé,  pontosabban öt: Egy félszellem, három ember és egy kicsi rókaszellem. Asuka gyorsan maga elé kapta  kimonóját. A két fiú csak bámulta a meztelen lányt. Ekkor a fiúk mellett álló furcsa öltözetű lány hirtelen elkiáltotta magát:

-         Fekszik! –erre a csodálkozó félszellem elhasalt a földön. A másik az a szerzetes sem járt jobban mert a szellemírtónak tűnő lány fejbevágta egy bumeránggal úgyhogy már mind a ketten a földön feküdtek.

-         Elnézést a kellemetlenségekért! Hajoltak meg mind a ketten majd az ájultakkal a kezükben elmentek s megvárták Asukát a közeli tisztáson. Miután Asuka felöltözött csatlakozott az épp tábortüzet rakó csapathoz.

-         Még egyszer bocsáss meg az iméntiért. Amúgy Kagome a nevem. - majd folytatta a bemutatást.

-         Ő itt Sango! – mutatott a szellemírtóra.

-         Örvendek. – mondta Sango elmosolyodva.

-         Ő itt Inuyasha. – ránézett a mogorva szellemre aki még mindig az iménti ,,Fekszik-ért’’ morgolódott.

-         Ő pedig…- folytatta Kagome de a mellette ülő szerzetes felállt letérdelt Asuka elé és megfogta mind a két kezét.

-         A nevem Miroku. Mondd ó szép hölgy, lennél a gyermekeim anyja? Asuka meglepődött majd elmosolyodott.

-         Igen.

-         Mi???????? – hangzott kórusban.

-         Tényleg? – örvendezett a szerzetes.   

-         Igen. És mondd kedvesem …….mégis hányat akarsz? – gonosz vigyor húzódott Asuka szájára.

-         Hát talán öt, nem tíz. –Miroku azt hitte a mennyekben van.- Asuka már borotvaéles szemfogait is kimutatta és karmait is kieresztette.

-         Te perverz!!!!!!!!! – ordította majd Miroku felé csapott éles karmaival.

-         Mégis mit képzelsz rólam te állat!!!!! Te lennél az utolsó férfi akinek gyereket szülnék!!! Te mocskos disznó!!! Mégis hogy képzeleeeeeeed!!!!!! – (belezengett a fél erdő) Miroku folyamatosan kerülte Asuka támadásait majd odakúszott Sango-hoz.

-         Sango kérlek segíts!!! – könyörgött a szerzetes a lánynak.

-         Old meg magad. – mondta Sango majd sértődötten elfordította a fejét.

-         Ne csináld ezt velem Sango! Te vagy az egyetlen az életemben. – már a lány lábát fogta miközben Asuka ropogtatta a kezeit.

-         Úgy tudom neked már van asszonyod Miroku. - Asuka ekkor leeresztette a kezét majd nevetni kezdett.

-         Idióta! – mondta, de már mindenki nevetett csak Miroku nem.