5.fejezet:Harc az ékkőszilánkokért

Másnap reggel volt amikor Asuka magához tért. Még nem nyitotta ki a szemét de érezte hogy valami selymes és puha anyagon fekszik. Lassan kinyitotta a szemét,  de még homályosan látott és azon vette észre magát hogy egy férfi karjaiban fekszik. Amikor már kitisztult a látása rájött hogy az a férfi nem más mint Sesshomaru aki nyugodtan figyelte a  napsütötte eget. Asuka erre a látványra tetőtől talpig elvörösödött majd kipattant Sess öléből.

-         Öööö ….hát izé… szerzek reggelit! – majd paprikavörös arccal elszelelt. Sess egy kicsit meglepődve figyelte az elsuhanó lányt.

-         Olyan hülye vagyok! – sóhajtott Asuka a közeli tóparton. Lábujjait finoman belelógatta kellemes vízbe s közben figyelte a víztükörben hogy kapja vissza arca természetes rózsaszínes árnyalatát.

-         Hogy hozhat ilyen kellemetlen helyzetbe! Mégis olyan kedves volt. Nem-nem! Asuka nem szerethetsz bele egy ilyen szótlan, nemtörődöm, pöffeszkedő szellembe! Egyre jobban elgondolkozott érzésein amikor  különös szagot érzett a feltámadó szélben. Felkelt és kardjára tette a kezét. Abban a pillanatban egy szélörvény kíséretében megjelent két szellem. Az egyik egy nő volt feltűzött hajjal legyezővel a kezében. A másik egy hosszú hajú jó képű, fehér páviánbundát viselő férfi.

-         Kik vagytok? – kérdezte Asuka két szellemtől.

A nő már emelte volna a legyezőjét de a másik szellem elétette a kezét.

- Várj Kagura! Más terveim vannak vele.

- Mégis mit akarsz tőlem! – hátrált el Asuka.

- Először bemutatkoznék: A nevem Naraku és van egy ajánlatom.

- Nem érdekelnek az ajánlataid!

- Kérlek hallgass meg. Tudod mik ezek nemde?- három ékkőszilánkot tartott a kezében.

- Neked adom őket ha megszabadítasz valakitől.

- Ki lenne az? – Asuka nem akart segíteni Narakunak de kíváncsi volt kinek a megölésére bérelnék fel.

- Látom nállad van a pusztulás kardja. Gondolom a családod hagyatéka. Hallottam vetekszik a nagy kutyaszellem kardjainak az erejével.

- Ez most ne érdekeljen. Válaszolj kit akarsz annyira holtan látni?

- Hatalmas szellem, neked pont jó ellenfél és ráadásul az útitársad.

- Mi?! Csak nem! Sesshomaru?

- De bizony kedvesem Ő volna az. – mosolyodott el Naraku.

Asuka lehajtotta a fejét és kezét összeszorította:

-         Mégis hogy kérhetsz tőlem ilyet te mocskos gazember!!! Felaprítalak!!! – majd előrántotta a kardját és egy vörösen izzó fénycsóvát küldött Naraku felé.

-         Szóval a válaszod nem. Sebaj! Ha szép szóval nem megy majd erőszakkal. A fénycsóva még mindig Naraku felé tartott de ő nem mozdult a helyéről. Egyszercsak egy védőpajzsot vont maga és Kagura köré.

-         Ennyivel nem úszod meg! – kiáltotta Asuka és még két fénycsóvát küldött a szellemek felé.

-         Nálam ez nem elég. - mondta Naraku és ugyanúgy szertefoszlottak a védőpajzson a támadások.

-         Most én jövök. – Naraku felemelte a kezét és a tópartot beterítette a mérges gőz.

-         Mi ez? Nem kapok …. – Asuka köhögve roskadt le földre de még eszméleténél volt. Mindene megbénult se beszélni se mozogni nem tudott. Tehetetlenül feküdt a földön. Naraku odalépett hozzá és egy beszennyezett ékkőszilánkot fúrt be Asuka melkasába.

-         Tedd a dolgod! – mondta Naraku.

Asuka felkelt de szeme üres volt és csak ezt felelte:

- Igen Naraku nagyúr.