Az eleje az „Akik szerelmesek I.” vége. Kagoméék letelepedtek abba a házba, amelyiket Sangoék építettek nekik. Természetesen Kagome minden hétvégén egy napot otthon töltött, és Inuyasha mindig elkísérte. Ez a nap is egy ilyen volt.

-         Gyertek, le fogjuk késni az ebédet. – ordított Kagome.

-         De ezek már megint veszekednek, mert Miroku már megint… tudod. – válaszolt Inuyasha, de mivel már nem bírta tovább a veszekedést, felkapta az ikreket, és elindult Kagome felé.

-         Tegyél le! – ordított Hito.

-         Tudod, hogy úgyse tesz le.

-         De!

-         Majd én. Apu kérlek, tegyél le, mi is el tudunk menni a kútig.

-         Na, jó.

-         Köszi. – mondta Medi, és átváltozott félszellemmé, mikor testvére ezt meglátta, ő is átváltozott.

-         Medi, Hito! – rivallt rájuk édesanyjuk, mire visszaváltoztak.

-         Nem igazság, persze apunak nem kell embernek lennie.

-         Hito!

-         Jó- jó, csöndbe leszek.

-         Anyu, miért nem jövő héten megyünk?

-         Mert itthon ünnepelünk. – (az ikreknek akkor lesz a szülinapja).

-         Áh. Úgy mamától nem fogunk kapni ajándékot. – idegeskedett Hito, majd duzzogva elfordult.

-         Azt ki mondta?

-         Hát, nem azért nem megyünk át, a szülinapomon?

-         Khm… khm…

-         Szülinapunkon.

-         Nem, ők ma oda fogják adni. De ellenben ha duzzogsz…

-         Abbahagyom!

-         Menjetek előre… nekem még valamit el kell intéznem apátokkal.

-         Megyünk… megyünk. Ki ér át hamarabb?

-         Biztos, hogy én!

-         Azt megnézném! Én vagyok az idősebb, a gyorsabb, az okosabb, az ügyesebb. – mondta büszkén Medi, majd előrerohant, és közben átváltozott.

-         Az idiótább is te vagy! – kiáltott utána Hito, majd követte Medit.

-         Elmentek.

-         Mit akartál mondani?

-         Csak annyit, hogy a farkasoknak nincs vezére, és megkértek, hogy keltsem életre Kougát, mert mikor megölted Ayame is egyedül maradt.

-         Micsoda?!

-         De, csak ha téged nem zavar.

-         Hát… legyen.

-         Köszi! – mondta Kagome, majd egy puszit nyomott Inuyasha arcára.

-         Menjünk, mielőtt a kicsik mindent megesznek odaát.

-         Ok! Ja, szerintem a szülinapjuk után egy kis ideig odaát kéne lenniük.

-         Miért?

-         Mert nem ismerik Kougát, és abból csak baj lenne, ha őket is lekorcsozná.

-         Értelek, de, ha még egyszer az asszonyának fog téged hívni…

-         Nem fog!

-         Remélje is!

-         Inuyasha…

-         Mi az?

-         Már megint féltékeny vagy!

-         Cuh. Már nem is lehetek?

-         Dehogynem.

-         Ja, és kész vannak az ajándékok?

-         Majdnem, már csak a másodikat kell befejeznem.

-         Akkor jó. Tudod, mit? Holnap után nyugodtan felélesztheted, a gyerekek nem fogják bántani.

-         Legyen, ahogy te akarod. Itt is vagyunk, menj előre.

-         Ok. – mondta Kagome, majd beleugrott, mikor Inuyasha látta, hogy Kagome eltűnt, utána ugrott.

-         Itt vagyok, mi ez a hangzavar?

-         Gondolom, a kicsik előre mentek, és Soutával játszanak.

-         Szóval azért kiabál anyukád a fiúkkal.

-         Akkor baj van.

-         Miért?

-         Mert ott van Medi is, és olyan nincs, hogy ő nincs benne, a bajban.

-         Futás! – ekkor Inuyasha felkapta Kagomét, és kiugrottak.

-         Anyu… - hüppögött Medi.

-         Mi történt?

-         Hamarabb átértem, és amikor tesó is átért, a kezemhez vágott egy követ, és most nagyon fáj.

-         Jajj, az komoly. Hito!

-         Igen anyu?

-         Mi is történt?

-         Semmi…

-         Akkor, meg tesódnak mitől olyan kék a keze? – szólt bele Inuyasha is a veszekedésbe.

-         Mit tudjam én! Biztos megint bénázott.

-         Nem is igaz, te estél vissza.

-         Hito, ezért otthon számolunk, neked a kezedre, meg kérek anyától jeget.

-         Ok.

-         Inuyasha, figyelj, hogy Hito ne tegyen kárt az öcsémben, kérlek.

-         Meglesz… Hito, ne lökd Soutát a kútba, ő nem tud átmenni.

-         De, kár.

-         Gyertek enni! – kiáltott ki, Mrs. Higurashi.

-         Megyünk.

-         Hito, te mész elöl.

-         Miért?

-         Mert azt mondtam!

-         Jó- jó. Mindig én vagyok mindenért a hibás.

-         Ne dünnyögj.

-         Mert?

-         Mert akkor, nem kapsz semmit.

-         Nem igazság!

-         Nem, akkor az sem igazság, hogy bántod a nővéred.

-         Ikertestvérem.

-         Egyre megy.

-         Nem.

-         Ne vitatkozz! Nyomás.

-         Kaja! – kiáltott örömében Hito, majd lehuppant a székére.

-         Na! Nem igaz, hogy nem férsz el.

-         De. – mondta Hito, és elkezdett terpeszkedni, minek az lett a vége, hogy jól odavágott testvére fájós kezére.

-         Au! – sikított a lány, majd elsírta magát.

-         HITO! – kiáltott fel Inuyasha, és Kagome egyszerre, és mind a ketten fölálltak.

-         Majd én elintézem, te csak maradj. – ajánlotta föl Kagome, majd elkapta Hito karját, és kiráncigálta. A bentiek csak meredten figyeltek, mert mindent tisztán hallottak. – Nem igaz, hogy mindig ezt csinálod! Reggel, rá se bagózol, mikor Miroku piszkálja, majd sértegeted, és még meg is dobálod. Nem tudom, hogy te mit szólnál hozzá, ha Medi is ilyen lenne.

-         Én nem hagyom magam.

-         Ne feleselj, és ha még egy ilyen lesz, lesheted a kimenődet. Mert, hogy akkor a házból ki nem fogysz menni, az, biztos. Megértettél?

-         Igen, anyu.

-         Ok, akkor nyomás befelé.

-         Rendben. – mondta Hito leszegett szemmel, majd elindult befelé. Odabenn mindenki kikerekedett szemekkel nézte őket, majd leültek.

-         Jól leteremtetted. – súgta Kagome fülébe Inuyasha.

-         De ha egyszer megérdemelte. – mondta halkan Kagome, majd nekilátott az ebédnek. Mindenki szótlanul evett, mígnem az ikrek elkezdték követelni a tortát.

-         TORTÁT AKARUNK! TORTÁT AKARUNK! TORTÁT AKARUNK! – kántálták.

-         Hozom már! – ugrott fel Mrs. Higurashi, és kiviharzott az ötemeletes csokitortáért. Mikor betolta, mindenki nagyot nézett, majd az ikrek elfújták a gyertyákat, és nekiláttak.

-         Nagyon finom. – mondta Souta.

-         Igaza van, de ezt még így 7- en se fogjuk győzni.

-         Majd visztek a barátaitoknak is.

-         De, csak, ha Miroku nem fog megint kötözködni.

-         Jajj, nem, hogy örülnél, hogy tetszel neki. – erre Madison elvörösödött.

-         Húúú! – visszhangoztatta Souta.

-         Hagyjatok már békén.

-         Medi és Miroku, Medi és Miroku…

-         ELÉG! – ordított a lány, és lekevert egy nagyot tesójának.

-         Aú! Apu, szólj rá!

-         Te kötözködtél vele.

-         De…

-         Inkább adjuk át az ajándékokat! – állította le a veszekedést Kagome anyukája.

-         Ok.

-         Legyen.

-         Az első Hitonak. Tessék.

-         A második Medinek. Bontsátok ki!

-         Dejó! Egy gördeszka!

-         Nekem, meg egy íjászfelszerelés céltábláblával. Köszönöm.

-         Szívesen. – még egy jó ideig beszélgettek, majd Inuyasháéknak vissza kellett menni. Odaát már nagyon várták őket.

-         Sziasztok. Már visszajöttetek? Máskor mindig két napot vagytok oda.

-         Most így jött ki, és még Hitonak meg kell kapnia a büntetését. – ekkor Hito kiugrott a kútból.

-         Szia Miroku!

-         Szia! Medi hol van?

-         Nem tud kijönni fél kézzel a kútból, és most lent bénázik.

-         Hito!

-         Megyek, segítek kijönni Medinek.

-         Jó, én meg addig bemegyek, és Hito is jönni akar… ugye? – kérdezte Kagome.

-         Igen. – mondta szomorúan Hito.

-         Ja, és nektek egy kis torta. Rengeteg maradt.

-         Köszönöm.

-         Szívesen. Még jó, hogy emeletes a ház, mert másképp nem férnének el. Most rendezzük be Medi szobáját, mert külön költöztetjük őket.

-         Ahha. Megyek, mert odaég a vacsi, és Sango annak nem fog örülni.